© hvg.hu

A külvárosok problémáiról tíz évvel ezelőtt forgatott A gyűlölet című kultuszfilm rendezője szerint a francia belügyminiszter által a külvárosokkal szemben korábban meghirdetett "zéró tolerancia" ezúttal két irányban működik, és a kijelentésre az utcán látható a válasz.

A magyar származású művész saját internetes oldalán közzétett nyilatkozatában kifejti: Sarkozy politikai ambícióival és magánéletének részleteivel úgy robbant be néhány éve a francia médiába, mint a Megasztár ünnepeltjei, s azóta minden eseményt népszerűségének növelésére szeretne kihasználni. Ezúttal azonban a Francia Köztársaság által képviselt elvekkel, egy nép szabadságával, egyenlőségével, testvériességével szemben foglalt állást. Kassovitz hozzáteszi: A belügyminiszter megszólalásai nem egyszerűen csak emberi és politikai tapasztalatlanságára világítanak rá, hanem egy "mini-napóleon tisztán demagóg és egocentrikus oldalát is megmutatják".

A külvárosokat a rendező szerint nem az általános elégedetlenség lobbantotta lángra, amely ellen a bevándorlók generációi a mindennapokban harcolnak, hanem a belügyminiszterből hiányzó tisztelet a lakótelepek közösségével szemben. "A gyűlölet századok óta gyűlöletet szül, és Sarkozy még mindig azt hiszi, hogy a megtorlás az egyetlen eszköz megakadályozni a lázadást" – írja Kassovitz. Szerinte a párizsi külvárosok intifádája az izraeli hadsereget kővel dobáló palesztin gyerekek lázadásához hasonlítható.

"A zaj és a düh az egyetlen módszer sok közösség számára a megszólalásra. Ennek eredménye az újságok címoldalán olvasható terrorista merényletek sora. A terror terrorral való megtorlásával még soha senki nem nyert háborút, csak folytatta azt" – hívja fel a figyelmet a filmrendező. Véleménye szerint Sarkozy példaképe George Bush amerikai elnök, aki a médiát hozzá hasonlóan saját népszerűségének növelésére és országa lakosságának manipulálására használja.

Kassovitz hangsúlyozza, hogy ha Sarkozy legalább egyszer nem bukik fel az elnöki palota felé vezető útján, többé semmi nem tudja megállítani: "A hatalomvágy és az egocentrizmus mindig diktátort csinált azokból, akik azt gondolták, hogy csak nekik lehet igazuk. Sarkozy bizonyosan egy mini Napóleon. Nem tudom, potenciálisan nagy-e, de holnap már nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk előre" – zárja írását Kassovitz.