Chirac az Elysée-palotából sugárzott ünnepi tévébeszédében tudatta döntését a francia választópolgárokkal.

A második mandátuma végén járó 74 éves politikus ily módon tizenkét év után távozik az államfői tisztségből; megfigyelők széles körben erre számítottak.

Chirac később hozza nyilvánosságra, hogy az áprilisban és májusban rendezendő francia elnökválasztáson melyik jelöltet támogatja majd.

Chirac mostani döntésével elnöksége mellett összesen több mint négy évtizedig tartó politikusi pályafutását is lezárja. Karrierje során kétszer volt miniszterelnök, 18 évig pedig Párizs polgármestere, mielőtt 1995-ben először francia államfőnek választották. 2002-ben újraválasztották a szavazatok 82 százalékával, igaz, a második fordulóban a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen volt az ellenfele.

Chirac elnöki tevékenységéből külföldön vélhetően az marad a legemlékezetesebb, hogy a politikus elítélte az Egyesült Államok Irak-politikáját, hevesen ellenezte az iraki háborút, s eltökélten küzdött azért, hogy Franciaországot megtartsa a nemzetközi élet főszereplői között. Ami Chirac belpolitikai ténykedését illeti, a politikus néhány kevésbé jelentős reformot vezetett be, s nehéz örökséget hagy utódjára, tekintve, hogy a francia gazdaság alulteljesít, és rendezetlen a külvárosok szegény népességének szociális feszültséget okozó szorult helyzete.