Romániának a projekt kapcsán figyelembe kell vennie Magyarország véleményét, ám az vétójogot nem jelent. Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló Espoo-i Egyezmény alapján arra van lehetőség, hogy a magyar fél észrevételeket tegyen a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban.
 
A hétfőn kezdődött konzultációra azt követően került sor, hogy a román társminisztérium júniusban megküldte a beruházó Rosia Montana válaszait azokra a kérdésekre, megjegyzésekre, amelyeket a magyar nyilvánosság és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) fogalmazott meg a környezeti hatástanulmánnyal kapcsolatban. A konzultációk folytatódnak, a román fél az engedélyről mindaddig nem dönthet, amíg az egyeztetések le nem zárultak.
 
A magyar fél egyebek között az alternatív technológiákkal, a zagytározóval, a gátbiztonsággal, a baleseti kockázatokkal, valamint a szennyezés terjedésének modellezésével kapcsolatban tett észrevételeket és kért további, részletesebb dokumentációt.
 
A KVM szakemberei kifogásolták többek között a túl magas cianid szennyezéssel járó technológia tervezett alkalmazását, és nem találták alkalmasnak a szennyezés terjedésének modellezését sem. A szakemberek nem értettek egyet a földrengési kockázat felmérésének kidolgozottságával, valamint elégtelennek találták a baleseti kockázatelemzést is.
 
A Verespatakon tervezett felszíni bányában a kőzetből az aranyat ciános technológiával nyernék ki, és a mérgezőanyag-tartalmú meddőt felszíni tározókba vezetnék. Rendkívüli körülmények között mérgező anyag szabadulhat ki a tározókból, amely Magyarországot is elérheti, hasonlóan ahhoz a ciánszennyezéshez, amit a Nagybányán 2000-ben történt gátszakadás okozott a Tiszán. Katasztrófa esetén a szennyezés román területen mintegy 400 kilométert haladva a Maros folyón érné el a magyar határt, amelytől számítva összesen közel 70 kilométeren szennyezheti a Maros és a Tisza hazai szakaszát.