© Stiller Ákos

Keményen bírálta brit kollégáit, ezért távoznia kellett e posztjáról Goncalo Amaral portugál főfelügyelőnek, aki hónapokon keresztül vezette a nyomozást az ibériai országban eltűnt brit Madeleine McCann ügyében. A mindössze négyéves, aranyszőke kislánynak május 3-án este veszett nyoma, akkor, amikor szülei egy vacsora idejére - két kisebb ikertestvérével - magára hagyták a tengerparti Praia da Luz egyik apartmanjában.

A kezdetben egyértelműen emberrablásként kezelt esetről sorra jelennek meg a különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó feltételezések. A kislányt többször is látni vélték például Marokkóban, Máltán, Belgiumban és Dél-Spanyolországban. Gyanúsítottakat is kihallgattak a portugál nyomozók, akik azonban egy idő után egyre biztosabban állították: Madeleine már nem él, és haláláért szülei - a 39 éves orvos házaspár, Kate és Gerry McCann - lehetnek a felelősök.

Előbb arról szóltak a hírek, hogy édesanyja nehezen bírt hiperaktív kislányával, ezért a tragikus végű estén altatót adott neki, ám a dózis halálosnak bizonyult. Az apartmanban talált nyomok alapján az is felvetődött, hogy a gyermek leesett a lépcsőn, beverte a fejét, és életét vesztette, szülei pedig eltitkolták a történteket, a holttestet eltüntették, és - velük nyaraló barátaikkal együtt - hallgatási fogadalmat tettek. Ezt a feltételezést az is erősíti, hogy egy hullakereső spániel "a halál szagát" érezte az apartmanban, amit McCannék azzal magyaráznak, hogy a háziorvos apának többször is akadt dolga halottakkal.

Szeptember elején hivatalosan is gyanúsított lett a szülőkből, akiket azonban honfitársaik többsége inkább áldozatnak tart. A brit sajtó szerint a portugál lapokban lejárató kampány indult McCannék ellen - legutóbb például azt "szimatolta ki" egy lisszaboni újság, hogy nem is Gerry az eltűnt kislány vér szerinti apja -, és ezt jórészt a rendőrség sugalmazza. Nagy-Britanniában azt is a portugál hatóságok szemére vetik, hogy megrekedtek a gyilkosságteóriánál, és valójában már nem is keresik a kislányt. Pedig egy, az eltűnt emberek felkutatására kidolgozott, a műholdas navigációs rendszer (GPS) és a DNS-vizsgálat együttes használatán alapuló rejtélyes módszerével ismertté vált dél-afrikai exrendőr a tengerparton jutott Maddie nyomaira.

Egyes hírek szerint ez azt jelentheti, hogy a gyermeket - legalábbis egy időre - a strand homokjában temették el, mások viszont úgy értelmezik a megállapítást, hogy a kicsi még az üdülőhely környékén lehet. Egy, a walesi herceg honlapjára küldött, névtelen elektronikus levél alapján nemrég az is felvetődött, hogy a McCannék szállásaként szolgáló Ocean Club egyik elbocsátott alkalmazottja rabolhatta el bosszúból a gyermeket. Amaral egyebek közt éppen azért bírálta brit rendőrkollégáit, mert hitelt adnak az ilyen e-maileknek, és szerinte csak azokon a szálakon dolgoznak, amelyeket maguk McCannék ajánlanak nekik.

Pedig a brit rendőrök komolyan együttműködnek a portugálokkal. Legalábbis erre utalnak azok a jelentések, amelyek szerint a kutyás vizsgálat az ő ötletük volt, sőt a különleges ebet is ők adták, az összes nyomszakértői vizsgálatot pedig egy birminghami laboratóriumban végezték. Ezek eredménye szerint például valóban Maddie vérét találták annak a kocsinak a csomagtartójában, amelyet McCannék a gyermek eltűnése után jó három héttel vettek bérbe, sőt állítólag az is bebizonyosodott, hogy a nyom nem valamilyen ruháról vagy játékról került az autóba. Brit szakemberek vizsgáltak egy, a hírek szerint a család volt apartmanjában talált véres lábnyomot is, igaz, lapzártánkig ez sem vitt közelebb a rejtély megoldásához.

A brit kislány eltűnésének vizsgálata korántsem az egyetlen olyan bűnügyi nyomozás, amely feszültséget kelt az érintett országok között. Mindmáig lezáratlan például egy német kamasz, Marco Weiss ügye. A 17 éves fiút április 11-én vették őrizetbe a törökországi Antaliában azzal a gyanúval, hogy molesztált egy 13 éves brit tinit. A fiú állítja, ágyba bújt ugyan a magát 15 évesnek mondó lánnyal, de nem erőszakoskodott vele, sőt igazi szex sem volt közöttük, a török hatóságok azonban nem hisznek neki. A német sajtó közben arról cikkezett, hogy a túlzsúfolt börtönben egészségtelen körülmények között fogva tartott fiú a török igazságszolgáltatás áldozata, ami fényesen bizonyítja, hogy az uniós tagságra pályázó ország nem érett a csatlakozásra. Ankara viszont éppen azzal akarja bizonyítani európai érettségét, hogy a kormány a berlini politikai nyomás ellenére sem avatkozik bele a vizsgálatba.

Nagy visszhangot kapott 2003-ban Marie Trintignant gyilkosának ügye is. A világhírű francia filmszínész, Jean-Louis Trintignant szintén színésznő lányát annak rockzenész élettársa, Bertrand Cantant megölte egy vilniusi hotelban. Franciaország kisebb diplomáciai csata árán is hiába követelte az EU-ba akkor még csak törekvő, de már NATO-tag Litvániától, hogy hazájában vonhassák felelősségre a gyilkost, végül Vilniusban volt a per. Nyolcéves börtönbüntetését - amelyet jó magaviselete miatt most készülnek megfelezni a francia hatóságok - ugyanakkor Cantant már otthon töltheti le.

Madeleine ügye a politika szintjén egyelőre nem okozott perpatvart, bár Londonban maga a kormányfő is foglalkozik vele. Gordon Brown még pénzügyminiszterként, rögtön gyermekük eltűnése után, minden segítséget megígért McCannéknek, és David Milliband külügyminiszter is többször beszélt velük. A feszültséget most csitítani látszik, hogy a portugál rendőrség egyik vezető munkatársa, Paulo Rebelo lett a nyomozás új irányítója, aki talán új lendületet ad az ügynek.

Emberei ismét házkutatást tartottak az Ocean Clubban, újra elvégeznek egy sor vizsgálatot, brit, német és holland segítséggel DNS-mintát vetetnének mindazoktól, akik McCannékkel egy időben pihentek a portugáliai nyaralóhelyen. Újra elővették az emberrablás lehetőségét is: a kislány nyomait is keresik például azok a rendőrök, akik a múlt héten egy nagyszabású akcióban őrizetbe vettek nyolcvan pedofíliával gyanúsítható személyt, és lefoglaltak 150 számítógépet Portugáliában.

Poór Csaba