„A kutya sem törődött velünk, a rendőrség a legkevésbé – meséli. – Ötven éven át a régészet szakembereinek tekintettek bennünket, azután egyik napról a másikra közönséges tolvajok lettünk.”

Pályája kezdetén Casasanta standról árulta „ásatásainak” gyümölcsét Róma utcáin. Kevés iskolája volt, de a leletek, amiket kiásott, nagyon érdekelték; elkezdett antikvár könyveket olvasni, és sokat tanult belőlük.

„A régészet betegség – nyilatkozta az Associated Press riporterének. – Ha egyszer átérzed egy régi márvány szépségét és varázsát, horogra akadtál. Olyan ez, mint amikor az ember beleszeret egy nőbe. Nincs többé menekvés.”

Ahogy nagyobb gyakorlatra tett szert, leletei több pénzt hoztak a konyhára, és technikai eszközöket is igénybe vehetett a régi műkincsek keresésében. Néha repülőről – egy barátja vitorlázó gépéről – derített fel új lelőhelyeket, de többnyire a szilárd anyaföldön folytatta kutatásait. Megtanulta felismerni a gyanús földhányásokat, kiemelkedéseket, ezeket azután buldózerrel ásta ki, vagy munkásokat fogadott fel.

Ellopták!

Megrendelem a könyvet.

„Titkolózásra nem volt semmi szükség – meséli. – Mindig nappal, munkaidőben dolgoztam; éjszaka az ember hamarabb kelt feltűnést és több hibát követ el.”

Casasanta az évek során milliókat keresett. A legértékesebb lelet, amit kiásott, egy elefántcsontból faragott Apolló-fej volt; ennek értékét a szakértők később 50 millió dollárra becsülték. A szobortöredék egy Robert Symes tulajdonában levő raktárba került, ahonnan az újságíró Peter Watson „hozta felszínre”, újabb sikeres kincskeresés eredményeként.

Casasanta majdnem annyi pénzt veszített, mint amennyit megkeresett, részben a rendőrség rajtaütései, részben rossz szokásai miatt. Többször is letartóztatták, és körülbelül 9 évet ült. Szerencséjének forgandó voltát filozofikusan szemléli. Az utóbbi időben nehéz idők járnak a sírrablókra – mondja, majd hozzáteszi: „A régészet iránti érdeklődés sosem lankad. Eljön még a mi időnk.”