„Van egy kis dolgom” – írta e-mailben Eduardo-Rózsa Flores egyik legjobb barátjának, Bolek Zoltánnak, a Magyar Iszlám Közösség elnökének, mielőtt elutazott külföldre. Akkor még Bolek sem tudta, hogy pontosan hová is ment a barátja, egy ideig azt hitte, Iránban van. Nyolc hónappal később Bolek döbbenten látta az interneten azokat a felvételeket, amelyeken „Edu” két másik társával vérbe fagyva fekszik Santa Cruz egyik motelszobájában. A hivatalos bolíviai álláspont szerint a magyarok (és egy velük lévő ír férfi) a rendőrökkel vívott tűzharcban vesztették életüket, de a felvételeken nyoma sincs összecsapásnak: az alsónadrágban heverő holttestek közelében egyetlen fegyvert sem lehet látni, az egyik nyilatkozó rendőrparancsnok pedig azt közölte, a feltételezett terroristákat egyszerűen csak szitává lőtték. De vajon kik és miért akarnák megölni az elnököt? És hogy kerülhetnek a képbe magyar zsoldosok?

Tény, hogy Evo Morales bolíviai elnök működése sokak szemét szúrja. A magát Hugo Chávez venezuelai államfő követőjének tekintő vezető programja élesen szembe ment Bolívia egyes üzleti köreinek szándékával. A tehetős szűk elit egy jelentős, nagyrészt a gazdagok által lakott Santa Cruz városában élő része nem tudja elviselni, hogy az indián származású Morales erősen baloldali-populista politikájával az ő kárukra cselekszik: államosításokat, földosztásokat tervez, a gazdaságot szocialista alapokra helyezné. Morales halálát ebből a körből sokan akarhatják. Persze politikai ellenfelei is akadnak: Bolívia egyes tartományai – de különösen Santa Cruz – autonómiára törekednek a központi hatalom ellenében, az országot a feldarabolódás veszélye fenyegeti. Egy éve Santa Cruzban még népszavazást is tartottak a terület autonómiájáról, ahol a végeredmény a függetlenség pártolóinak kedvezett, de Morales illegálisnak tartotta azt.

Egy álmerénylet is jól jöhet

Az elnök likvidálása ezért elméletileg még Santa Cruz kormányzójának, Rubén Costasnak is jól jöhetne, a két politikus állandó háborúban áll egymással. S még csak nem is képletesen: a Costas-pártiak és Morales támogatói a függetlenségről szóló népszavazás napján összecsaptak egymással, a zavargásoknak halálos áldozata is volt. Costason kívül akad bőven ellenzéki kormányzó – Morales megfogalmazásában: „helyi oligarcha” -, akinek szintén jól jönne, ha az elnököt valaki meggyilkolná: Santa Cruzon kívül Chuquisaca, Beni, Pando és Tarija tartományok vezetői is elégedetlenkednek.

Feltételezett merénylők

Olvassa el a bolíviai "tűzharcról" szóló cikkünket!

Egy tervezett merényletről szóló (ál)hír persze Moralesnek is kapóra jöhet, hiszen ezzel is növelni tudná támogatottságát, a szegényebbek körében pedig az ellene összeesküvést szövögető gazdag üzleti oligarchák iránti utálatot.

Ha Morales azt akarná sugallni, hogy valamelyik külföldi állam ármánykodása áll a háttérben, esetleg a magyar zsoldosokat valóban valamelyik idegen szolgálat bízta meg, akkor szinte csak az Egyesült Államok jöhet szóba. Washingtonnak rossz a viszonya Moralessel, az elnök tavaly ősszel az amerikai nagykövetet is kutasította az országból, arra hivatkozva, hogy kormányellenes propagandát folytat. De kevés a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok egy szedett-vedett magyar csapatot bízna meg ilyen munkával – és az is, hogy egyáltalán ilyen messzire menne el a Bolíviával szembeni diplomáciai konfliktusban.

Izgága ember volt

Jóllehet Bolek sem tudja, hogy az egyébként Santa Cruzban született Rózsa-Flores mit keresett Bolíviában (ő úgy tudja, újságot írt és saját pénzéből tartotta el magát), meggyőződése, hogy a „szabályos kivégzés” mögött nincs semmiféle merényletkísérlet, barátját és annak társait csak bűnbakként használta fel a bolíviai elnök. A Kapu főszerkesztője - ahol Flores főmunkatársként dolgozott -, Brády Zoltán azt állítja, kollégája harcolni ment Bolíviába a kommunisták ellen. "Eduardo az őserdőben élte az életét, és harcolt rendszeresen, naponta volt harci cselekményük. Az azonban nem igaz, hogy merényletekre készült, vagy ilyeneket követett volna el. Katona, partizán volt, több ezer társával harcolt az őserdőben" - számolt be az MTI-nek Brády Zoltán, hozzátéve: azért sem állja meg a helyét, hogy a bolíviai hadsereg által lelőtt állítólagos merénylők az elnököt akarták volna lelőni, mert Evo Morales ekkor Venezuelában tartózkodott. Az állítólagos "őserdős" harcolást mindenesetre gyengíti, hogy Flores rendszeresen írta a blogját, ráadásul egy motelszobában érte utol a vég. Flores egyébként nem titkolta Morales elleni haragját, az elnököt a "narkó-maffia és a neo-liberális Soros György által támogatott rasszista, náci szellemiségű" embernek tartotta. 

Eduardo-Rózsa Flores © MTI

Aki  egy kicsit is ismerte Eduardo Rózsa-Flores korábbi tevékenységeit, tudja, az egykoron a délszláv háborút is megjárt „újságíró-forradalmárnak” – aki a rendszerváltás előtt még a szovjet kémelhárítás iskolájában is tanult - rengeteg zavaros ügye volt, ráadásul viszonylag rugalmasan tudott igazodni a különféle ideológiákhoz: a szélsőbaltól ügyesen eljutott a szélsőjobboldalig. Életpályáját jól illusztrálja, hogy több MSZP-s prominenst, köztük Gyurcsány Ferencet,  Kiss Pétert és Szilvásy Györgyöt is ismerte, valamint a szélsőjobb ismert figuráit is.  (Bár barátai körében azt hangoztatta, hogy Kiss Péterrel jó barátok, Kiss környezetéből azt az információt kaptuk, hogy legutoljára 23 éve találkoztak).

A rendszerváltás hajnalán még a Munkásőr című lapban hithű kommunistaként nyilatkozó utolsó KISZ-titkárként neki köszönhető például a 2002-es hídblokád is (ahol először tűnt fel a mára a szélsőjobboldal emblematikus szereplőjévé avanzsált Budaházy György), és évekkel korábban ugyancsak Flores segítségével sikerült a másik ismert radikálisnak, Toroczkai Lászlónak megszerveznie egy délvidéki (gerilla)szervezetet. (Részben ez utóbbi szervezkedés miatt kellett Toroczkainak távoznia egy NATO-közeli, a Milosevics rezsim ellen dolgozó akkor szerb ellenzék támogatására létrehozott külügyes alapítvány kuratóriumából.) 

Flores feltehetőleg sokoldalúságának köszönheti, hogy információnk szerint különféle (külföldi) titkosszolgálatok – haláláig – élénk érdeklődést tanúsítottak iránta. Az egyik külföldi szolgálattal jó kapcsolatokat ápoló, Budapesten élő brit újságíró a hvg.hu-nak évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott: megbízói Floresre a provokátor, szakkifejezéssel élve az agent provocateur szerepét osztották. Hasonlóan beszélt róla korábban a hvg.hu-nak egy magas beosztású magyar külügyes is, mondván, Flores – külföldi szervezeteknek nyújtott – munkája nyílt titok a hazai szolgálatok előtt. Ilyen formán az sem kizárt, hogy az izgága „kavarógép” kapóra jött a bolíviaiak, és az álmerénylői szerepre ideálisak voltak.

Őszöddel házalt

Kevéssé valószínű, hogy az incidensben bármilyen szerepe lenne annak, hogy Flores muszlim vallású. Noha a bolíviai híradásokban kifejezetten hangsúlyozták a vallását (azt sugallva, hogy iszlamistáról van szó), ahogy azt sem felejtették el megemlíteni, hogy Szudánban és Irakban is tevékenykedett, valójában sosem volt szélsőséges iszlamista, az ominózus országokban pedig Bolek Zoltánnal együtt járt, különféle segélyeket vittek ki. Ráadásul a mindössze hat éve muszlim Flores távol tartotta magát a budapesti arab muszlimoktól és a keményebb vonalas iszlám közösségektől is.

Az is igaz, hogy több szélsőjobboldali véleményformáló/hangadó nem tudta „hová tenni” őt. Azt Bolek Zoltán is elismeri, hogy barátjának „nagy volt a szája”, azt pedig nem tagadja, hogy a titkosszolgálatok valóban erős érdeklődést mutattak barátja után. Még a köztelevízió ostromát követően is képbe került: a rendőrök felkeresték, hogy megtudják, hol tartózkodott aznap este és mit csinált - noha a televíziós felvételeken sincs nyoma, hogy ott lett volna. Az összeesküvés-elméletek rajongóinak pedig nagyszerű adalék lehet az, hogy dél-amerikai útja előtt Flores – egy közvetítőn keresztül – szerkesztőségeknél, köztük a hvg.hu-nál is házalt, azt ígérve: egy nagyobb summa fejében szívesen elárulja, kik szivárogtatták ki Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédet - a szivárogtatók láncolatában egyébként állítása szerint ő is szerepet játszot. A történetet azonban kétkedve fogadtuk, ismerve eddigi tevékenységét és akcióit. De ha tévedtünk és valóban tudott valamit, tőle már egészen biztos nem tudjuk meg.

Dezső András