Hogy a szabad demokratákban a szocialisták szövetségesre találtak, az újság szerint érthető, mert minden közvélemény-kutatás azt mutatja, ha most lenne választás, a szabad demokraták nem kerülnének be a parlamentbe, így számukra létkérdés, hogy időt nyerjenek. Abban bíznak, hogy egy év alatt akár meg is erősödhetnek. „De hogy miben reménykedik az MSZP, az számomra érthetetlen” – jegyzi meg Balla D. Károly, a szerző.

Rámutat: a program, amelyet a nehezen felálló és szakmainak csak részben tekinthető válságkezelő kormányuknak végre kell hajtania, durva megszorítások, népszerűtlen intézkedések egész sorát tartalmazza. Ezek ugyan elkerülhetetlenek, ám tovább növelik a lakosság elégedetlenségét. Ráadásul hatásuk éppen akkor fog kulminálni, amikor közel lesznek a 2010-es választások, kezdődik a kampány, és nem kell jóstehetség ahhoz, hogy előre látható legyen: az ellenzék a maga javára fordíthatja a kormányellenes hangulatot, az általános elégedetlenséget, milliós tömegek akár jogosnak is látszó felháborodását, elkeseredettségét.

„A baloldali érzelmű emberek sokasága – mutatják a felmérések – már most elfordult a szocialistáktól, ilyen folytatás mellett a párt támogatottsága drámaian tovább csökkenhet. Elképzelhető, hogy az MSZP 2010-ben megsemmisítő vereséget szenved, nagy pártból közép- vagy akár kis párttá válik, a Fidesz pedig sosem látott többséget szerez a parlamentben. És pozícióját könnyen meg is tarthatja, mert aránylag könnyű helyzetben lesz: a megszorításokat már nem neki kell bevezetnie, s ha addigra valamelyest talpra áll a gazdaság és csitul a világválság, akár lazíthat is a gyeplőn” – áll a kommentárban.

„Ha egy ilyen vagy ehhez hasonló forgatókönyv valósul meg, akkor a szocialisták alighanem rosszul taktikáztak, vesztükbe rohannak. Okosabb lett volna már most megválni a hatalomtól, beletörődni az előre hozott választásokba. Ennek eredménye ugyan szintén kedvezőtlen lett volna rájuk nézve, de én már csak kíváncsiságból is megnéztem volna: kormányra kerülve hogyan kezeli a válságot a mostani ellenzék, mit tud tenni, túl a megalapozatlan ígéreteken, a demagógián és a populista szólamokon” – zárja írását Balla D. Károly.