Cseppfolyós hajtóanyagú atomrakétát fejleszt ki Oroszország

A Kommerszant szerint ez azt jelenti, hogy Oroszország meg kívánja őrizni a stratégiai erők hagyományos csúcsfegyverét, a silóból felbocsátott rakétákat, amelyek olyan csapásmérő erővel bírnak, amilyennel amerikai fegyver soha nem rendelkezett. A bejelentés másik következménye, hogy a hasonló rakéták fejlesztésében monopolhelyzetet bíró cég mellett most mások is megrendelésekhez jutnak majd. 
 
Andrej Svajcsenkó főparancsnok szerint a rakétaerők fejlesztésében arra fogják helyezni a fő hangsúlyt, hogy 2016-ra az új rakéták már 80 százalékot tegyenek ki.  A Kommerszant szerint úgy tudni, a cseppfolyós hajtóanyaggal működő új rakéta kifejlesztésére vonatkozó, most közzétett terv 2003 óta létezik, amikor a védelmi minisztérium kijelölte a hadászati rakétaerők jövőjét. 
 
A lap rámutatott: a 90-es évek eleje óta a hadászati rakétaerők csak a szilárd üzemanyaggal működő, mobil indítóállású Topol (Nyárfa) rakétákat állították hadrendbe egyetlen új fegyverként. Mivel így a rakétaipar többi cége elvesztette a megrendeléseket és az anyagi támogatást, a Topolt gyártó Moszkvai Hőtechnikai Intézet (MIT), valamint főkonstruktőre, Jurij Szolomonov pozíciója jelentősen megerősödött. Ez az intézet kapta 1997-ben a szilárd üzemanyaggal meghajtott, tengeralattjárókról indítható Bulava (Buzogány) rakétákra vonatkozó megrendelést is, s ezzel gyakorlatilag a monopóliumává vált az új ballisztikus rakéták kifejlesztése és gyártása. A Bulavával végzett kísérletek sorozatos kudarca azonban a jelek szerint véget vetett a MIT monopóliumának, s rábírta a védelmi minisztériumot megrendelései diverzifikálására. 
 
Viktor Jeszin, a hadászati rakétaerők volt vezérkari főnöke úgy nyilatkozott, hogy az új rakéták nélkülözhetetlenek a az Egyesült Államok által tervezett globális rakétapajzs áttöréséhez. Az orosz tudományos akadémia egyik szakértőjét idézve a lap azt írta: az új rakéták kérdését különösen aktuálissá tette a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló, előkészítés alatt álló START-szerződés is. A hordozóeszközök számának csökkentése nyomán a nehéz rakéták több robbanótöltet elhelyezésére - és ezzel több célpont megcélzására - adnak lehetőséget, mint a Topolok. 
 
Szakértők a lapnak elmondták, hogy több intézet is számításba jön a megrendelésre. Jeszin tábornok úgy vélte, bármelyikre bízzák is a fejlesztést, szorosan együtt kell működnie a többi rakétaipari intézménnyel, mert a jelenleg meglévők közül egy sem képes egyedül megvalósítani ilyen programot. Hozzátette: ezt bizonyítja az Angara űrbeli rakétahordozó kifejlesztésében mutatkozó késedelem is. 
 
A Vojevoda rakétát - NATO kódneve SS-18 Satan - az ukrajnai Dnyepropetrovszkban fejlesztették ki, és a 80-as években állították hadrendbe. Indítási súlya 211 tonna, hossza 34,3, átmérője 3 méter, hatótávolsága 15 ezer kilométer. Legfeljebb 14, egyéni rávezetésű, 800 kilotonnás erejű robbanótöltet hordozására alkalmas. Jelenleg 59 ilyen rakétakomplexum van hadrendben.