Felakasztva találták a múlt héten a háza alagsorában David Kellermannt, az egyik legnagyobb amerikai jelzálogbank, a Freddie Mac 41 éves pénzügyi igazgatóját. Ő is a világválság áldozatának tűnik, akárcsak azok a sikeres bankárok, milliomos vállalkozók, akik tavaly ősz óta azért vetettek véget életüknek, mert nem bírták elviselni üzleti kudarcukat vagy éppen azt a lelki terhet, amelyet tíz- és százezrek egzisztenciájának tönkretétele okozott nekik. Igaz, egyelőre nem tudni, Kellermann miért adta föl, hiszen csak pár hónapja foglalta el új posztját 850 ezer dolláros sikerdíj reményében, és a banknál folyó vizsgálat az eddigi hírek szerint őt nem érintette.

Tőzsdealkusz New Yorkban. Stressz felsőfokon © AP

Világosabb volt a helyzet, amikor az ősszel az első prominens áldozat, Kirk Stephenson, a brit Olivant Advisers befektetőcég 47 éves főnöke a vonat elé vetette magát: vállalkozása 250 millió eurót veszített. New Yorkban december 23-án saját irodájában vágta fel az ereit Thierry Magon de Villehuchet, francia arisztokraták amerikai vagyonkezelője, miután a rábízott pénzből majdnem másfél milliárd dollár elúszott azzal az 50 milliárddal, amelyet Bernard Madoff piramisjátéka (HVG, 2009. január 3.) húzott ki a befektetők zsebéből. A pénzügyi vesztesek halállistáján szerepel a tíz leggazdagabb német egyike, Adolf Merckle (HVG, 2009. január 17.), az egyik legsikeresebb svájci magánbankár, Alex Widmer, a Julius Bär főnöke vagy a multimilliomos ír építési vállalkozó, Patrick Rocca is.

Nem kerül ugyan az újságok címoldalára, de a hétköznapi emberek között is szép számmal akadnak, akiknek az idegeit megtépázza a mostani válság. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már tavaly ősszel jelezte, hogy az állásvesztés és az anyagi csőd az öngyilkosságok és a lelki betegségek szaporodását okozhatja. Az amerikai egészségügyi minisztérium pedig tájékoztatót tett közzé az interneten, mondván, a munkanélküliség, a jelzáloghitelek csődje, a befektetések elúszása rengeteg testi és lelki betegséget okozhat. Úgy látják, mindez közvetlenül nem vezet öngyilkossághoz, de az arra amúgy is hajlamosakat még sebezhetőbbé teszi. A minisztérium egyszerű tanácsokat ad a gazdasági bajok okozta depresszió, stressz ellen: vegyük észre a jó dolgokat is az életben, őrizzük meg a reményt, támaszkodjunk a családunkra, sportoljunk – ha pedig mindez nem segít, forduljunk orvoshoz vagy lelkészhez.

Ennél komolyabb programmal állt elő Alan Johnson brit egészségügyi miniszter. 13 millió fontos lelkisegély-csomagot jelentett be március elején. Kibővítik a pszichiátriai tanácsadó szolgálatot – igaz, nem azonnal, hanem nagyjából egy év alatt –, és munkaközvetítő szakembereket is odahelyeznek, elvégre a tétlenség miatti kétségbeesést az állástalanság megszüntetése orvosolja a leghatékonyabban.

De fordítva is: az állásvesztés réme javíthatja a munkahelyi jelenlétet. Az idei első negyedév német adatai szerint húsz éve nem volt olyan kevés a betegállományban töltött idő, mint most. Közhelyszerű, de igaz lehet a magyarázat: az emberek félnek, hogy a válság miatt elveszítik a munkahelyüket, ezért jobban megbecsülik az állásukat, és nem mernek távol maradni. Egyelőre nem látható, változik-e emiatt az egyik nagy betegbiztosító, a DAK idei éves jelentésében vázolt trend: bár a betegnapok aránya Németország-szerte egy évtizede stagnál, ezen belül nőtt a lelki bajok miatt táppénzbe vonulók aránya.

Az oroszországi egészségügyi intézményekben sorra nyílnak a válság áldozatait ellátó rendelők és osztályok, ahol szakértők nyújtanak segítséget a pénzügyi krízis okozta stressz kezeléséhez. Az első számú oroszországi pszichiátriai központ, a Szerbszkij Intézet becslése szerint a súlyosbodó gazdasági és társadalmi gondok hatására pszichológushoz 20, pszichiáterhez pedig 10 százalékkal többen fordultak, és a korábbinak a négyszeresére ugrott az intézet telefonos lelkisegély-szolgálatára érkező hívások száma. A legtöbben feszültség, pánikrohamok, depresszió miatt jelentkeztek, sokszor nem is a maguk, hanem a hozzátartozóik ügyében – mondta a HVG-nek a forródrót egyik ügyeletese, aki arról is beszámolt, hogy az ősz végi, tél eleji csúcs után mára csökkent a segítségkérők száma.

Talán azért, mert az oroszokat más országok polgárainál felkészültebben érte a válság. Elvégre ők már az 1990-es évek elején, a Szovjetunió szétesése után, majd 1998-ban, a nagy pénzügyi összeomlás idején is átéltek hasonlót. „1998-ban váratlan volt a válság, egyik napról a másikra értéktelenedett el a rubel, most viszont előre jelezték a gondokat” – magyarázta a HVG-nek a Szerbszkij Intézet igazgatóhelyettese, Zurab Kekelidze. Ráadásul a jelenlegi bajokat több éven át tartó felívelő időszak, viszonylagos stabilitás előzte meg, ami sokat javított az oroszok lelki egészségi állapotán.

Ugyanakkor gyógyszerpiaci felmérések szerint a krízis nyomán Oroszországban a másfélszeresére nőtt a nyugtatók és ötödével a hangulatjavító szerek forgalma. A Trud című moszkvai napilap által idézett adatok pedig arról szólnak, hogy a lakosság csaknem ötöde, mintegy 25 millió ember már tavaly novemberben pszichológus vagy pszichiáter segítségére szorult, és a stressz miatt a korábbinál jóval több szív- és érrendszeri, valamint emésztőszervi megbetegedést is regisztráltak.

A világgazdaság globalizálódásának jele, hogy a fejlett országokhoz hasonló hírek érkeznek Indiából is. Ott sem csupán a menedzserek szenvedik meg – néha szintén az öngyilkosságba menekülve – a válságot. Az utóbbi másfél évtized gazdasági sikerei után most tömegeknek jelent csapást állásuk, jövedelmük elvesztése – írja a Lancet című brit orvosi hetilap.

BEDŐ IVÁN, POÓR CSABA / MOSZKVA