Bezzegországok hanyatlása

Mintha járvány pusztítana, akkora veszteség éri manapság a néhány éve még dinamizmusuk miatt mintaországokként emlegetett balti államokat, Romániát és az euróövezetbe a válság elmélyülése előtt becsusszant Szlovákiát. Pedig nem fertőződtek meg az Egyesült Államok bankrendszeréből szétterjedt toxikus eszközökkel, államadósságuk sem megrendítően nagy, pénzügyi kockázataikat – Románia kivételével – mérsékli, hogy nemzeti valutájukat az euróhoz kötötték, és az utóbbi években nem is folytattak kirívóan fegyelmezetlen fiskális politikát. Csakhogy exportpiacaik összeomlottak, alapvetően külföldi tulajdonban lévő bankrendszerük kvázi kiközvetítette hozzájuk a nemzetközi pénzügyi krízist, felfűtött gazdaságuk pedig az első válságszellőre lehűlt, most pedig látványos szabadesést mutat.

„Mesterséges volt az olcsó hiteleken alapuló gazdasági növekedés, és amit most látunk, az a buborék fájdalmas kipukkanása” – ismerte el a minap Dalia Grybauskaite, a nyár elején beiktatott litván államfő, és megállapítása a sorstárs államokra is vonatkoztatható. Mert lehet ugyan a világgazdasági és a pénzpiaci fejleményeket okolni, a depresszió értékű visszaeséshez az egyes kormányok maguk is hozzájárultak. Ténykedésüket Csaba László, a Közép-Európai egyetem professzora már másfél éve „újfajta populizmusként” jellemezte, melynek jellemzője a választók igényeinek közvetlen, kritikátlan kiszolgálása. Pedig akkor még honi tudósi berkekben is többnyire irigység tárgya volt a balti államok vagy éppen Románia száguldása, főleg a magyar gazdaság vergődéséhez viszonyítva. A látleletet Csaba a közelmúltban könyvben is megjelent tanulmányában úgy foglalta össze, hogy ezekben az államokban a gazdaság gyors bővülését a belső fogyasztás hajtotta, a növekedés önálló érték lett, a politika nem volt hajlandó a túlfűtött gazdaságot csillapítani. Nagy ára van ezekben a kis, nyitott gazdaságokban a növekedést maximalizáló, az adókat minimalizáló politikának.

HVG

Az árat pedig most kell megfizetni, és nem is keveset. Litvániában az idei második negyedévben 22,4 százalékkal zsugorodott a hazai össztermék (GDP), és hasonló arányú visszaesés várható a másik két balti országban is. Válságkezelés címén Litvániában és Lettországban már eddig is több fájdalmas intézkedést hoztak. A rigai kormány egyebek mellett 20 százalékkal csökkentette a közalkalmazotti fizetéseket és 10 százalékkal a nyugdíjakat, Litvániában pedig az adóemelések mellett 10 százalékos volt a jövedelemcsökkentés. A legrosszabb helyzetben lévő, nemzetközi segítségre szoruló Lettország március óta tartó vita után megállapodott ugyan az IMF-fel a tavaly elfogadott 7,5 milliárd eurós hitelkeret újabb 195 milliós részletének lehívásáról, és az EU is átutalt 1,2 milliárd eurót, a Valdis Dombrovskis vezette ingatag ötpárti kormány mégis ismét megszorításokra kényszerül. Jövőre 700 millió euróval kell javítania a költségvetési egyensúlyt, hogy 8,5 százalékra szorítsa le a jelenleg a GDP több mint tíz százalékának megfelelő hiányt. Dombrovskis közölte, újabb nyugdíjcsökkentés nem lesz, a kormány adóemeléssel, illetve az egykulcsos – 25 százalékos – jövedelemadó-rendszer többkulcsossá alakításával teremti elő a pénzt.

A lettek, akik az év elején többször tüntettek a megszorítások miatt – januárban még Riga belvárosát is szétverték a tüntetők –, most abban bíznak, elmarad az euróhoz kötött helyi valuta, a lat leértékelése. Mert ha ez bekövetkezne, a külföldi valutákban eladósodott helyi lakosság jelentős része képtelen lenne törleszteni bankhiteleit. A lat devalválása folyamatosan napirenden van. Az IMF támogatja, az EU pedig ellenzi a lépést, mindenesetre Rigának csak a múlt héten 200 millió eurójába került a leértékelési félelmek miatt támadt újabb euróvásárlási hullám. Mindeközben a munkaképes lakosság egynegyede vesztette el eddig az állását, és mivel a törvények szerint a segély csak 9 hónapig jár, őszre pénz nélkül maradnak azok, akik a januári első elbocsátási hullámban kerültek az utcára.

Az IMF-nél kereshet menedéket Litvánia is. A Valutaalap stábja augusztus 7-én teszi tiszteletét Vilniusban – bár hivatalosan csupán szokásos éves konzultációként. Bármi legyen is a tárgyalások eredménye, az újabb megszorítások Litvániában sem kerülhetők el. A fogyasztás 25 százalékkal esett vissza az egy évvel ezelőttihez képest, és emiatt drámaian csökkentek az áfabevételek. Ráadásul, ha Lettország nem ússza meg a lat leértékelését, aligha menekülhet meg a litas, illetve az észt korona (amit a most éppen erősödő zloty és forint is megsínylene).

Két sorstársánál viszonylag jobban áll Észtország, amely jóval előbb megkezdte a kiadások lefaragását, és a GPD 10 százalékának megfelelő tartalékkal vágott neki a válságkezelésnek. A kormány eddig az általános forgalmi adót növelte két százalékponttal 20 százalékra, megemelte az alkalmazottak és a munkaadók által fizetendő szolidaritási adót, illetve az üzemanyagok jövedéki adóját, s csökkentette a költségvetési kiadásokat is. Ezzel Tallinn-nak valószínűleg sikerül az idén 3 százalék alatt tartania a költségvetési deficitet, ami a nemzetközi környezetben kimondottan bravúrnak számítana – ám nem kizárt, hogy jövőre szükség lesz a nyugdíjak 5 százalékos csökkentésére.

Az idő mindent megold – vallja a szlovák kormány, arra hivatkozva, hogy a rendkívül nyitott gazdaságban belső intézkedésekkel lehetetlen ellensúlyozni a világválság hatásait, meg kell várni a nemzetközi gazdasági fellendülést. A kormány még az év elején is 6,5 százalékos növekedéssel számolt 2009-re, ám ma már 6,2 százalékos visszaesést prognosztizál. A hivatalos statisztika szerint az ipari termelés az első negyedévben 25 százalékkal csökkent az előző évihez képest. Amiben persze közrejátszhatott, hogy az orosz–ukrán gázvita miatt a gazdaság januárban két hétig leállt.

A gazdaság motorjának számító autóipar termelése az év elején a felére zuhant. Nyárra a helyzet valamelyest javult, a nagyszombati PSA, a zsolnai Kia és a pozsonyi Volkswagen is nagyobb sebességre kapcsolt. A kohászati termelés az utóbbi hónapokban 50-60 százalékkal esett viszsza. Július elejétől viszont a legnagyobb acélgyárnál, a kassai U.S. Steelnél újból ötnapos a munkahét. Az elektrotechnikai iparnak köszönhető, hogy az ipari visszaesés nem volt még nagyobb. Az új Samsung és Sony gyárak felfutásával az ágazat termelése májusban 40 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

A PSA-konszern gyára Szlovákiában - jobb időkre várva © AP

A lakosság főként a munkanélküliség emelkedéséből érzékeli a válságot, a más országok polgárait fenyegető pénzügyi katasztrófát az euró bevezetésével sikerült kiszűrni. Ám a szlovák eurónak momentán hátrányai is vannak: mivel a cseh korona, a lengyel zloty és a forint hozzá viszonyítva leértékelődött, Szlovákia versenyképessége romlott. Ugyanakkor szomszédai számára megdrágult az ország, ami már az idegenforgalomban is érződik.

A költségvetési bevételek visszaesése ellenére a szlovák kormány kivár, holott a büdzsé hiánya már csaknem elérte az egész évre tervezett 1 rmilliárd eurót, ami a GDP 6 százalékát is meghaladja. Sokkoló összevetésben a deficit 45-ször nagyobb, mint egy éve. Robert Fico kormányfő ennek ellenére közölte, mégsem vesz vissza a szociális juttatásokból, jövőre a deficitet az állam egyéb kiadásainak lefaragásával csökkenti. Ján Pociatek pénzügyminiszter azonban júliusban megpendítette az adóemelést, amit rögvest cáfolt, mondván, a 2010-es választásokig nem módosul a 19 százalékos áfa, társasági adó és szja.

Inkább az IMF-fel alkudozik, semmint újabb megszorításokra szánná rá magát a román kormány. Gheorghe Pogea pénzügyminiszter a múlt héten nyilvánosan kérte a Valutaalap szakértőit, emeljék fel az idei deficit-előirányzatot a GDP 4,6 százalékáról. Arra hivatkozik, hogy áprilisban, amikor az összességében 13 milliárd eurós kölcsönről tárgyaltak, még csupán 4 százalékos visszaesésre számítottak, ezzel szemben ennek akár a duplája is bekövetkezhet. Az állami kiadások 2008 első félévéhez képest 5,6 százalékkal, a bérköltségek 12 százalékkal nőttek, ami nem tekinthető tipikus válságkezelésnek, és valószínűleg drasztikus intézkedéseket von maga után. Kérdés viszont, hogyan, mert a két koalíciós partner közül a demokrata-liberálisok és mozdonyuk, az államfő 20 százalékos közalkalmazotti leépítésen gondolkodnak – ez körülbelül 300 ezer embert érintene –, a szociáldemokraták pedig inkább a bérek 20 százalékos megnyirbálását javasolják. Az IMF bukaresti tárgyalói kijelentették, nekik mindegy a módszer, de szerintük a kormánynak azonnal csökkentenie kellene a minisztériumok alárendeltségébe tartozó 244 hivatal és igazgatóság számát, és lefaragni kétmilliárd eurónak megfelelő összeget a kiadási oldalról.

Bár Bukarest bízik a kialkudott feltételek felpuhításában, ennek ára a most 19 százalékos áfa megemelése lehet, amire a szakszervezetek biztos sztrájkkal, tüntetéssel válaszolnának. Mindeközben az állampolgárok egyebet sem látnak, mint hogy a kormánypártok kizárólag egymás lejáratásával, miniszterek elleni parlamenti bizottságok felállításával foglalkoznak. Eközben Traian Basescu államfő birkát nyír, Emil Boc kormányfő füvet kaszál, Elena Udrea turisztikai miniszter lovagol, pulóvert köt a tévében, és eurómilliókat dob ki országimázsreklámokra.