Adománygyűjtés mobilon és interneten

Kissé megkésve csatlakoztak az amerikai bankkártyatársaságok és mobilszolgáltatók a haiti földrengés áldozatainak megsegítőihez. Az adományozási hullám első napjaiban még szokás szerint beszedték a kártyás átutalások utáni, 3 százalék körüli jutalékokat, míg végül a sajtó morgolódásának hatására közölték, lemondanak a részükről. A múlt hétre az is kiderült, hogy szokásuktól eltérően a telefontársaságok nem várják meg, amíg az sms-ben adakozók tényleg kifizetik a telefonszámlájukat, hanem egyből átutalják a 10 dollárokból összejött pénzt a segélyszervezeteknek. Legalábbis részben, a Sprint például 20 százalékot visszatart, nehogy ráfizessen.

Magyarországon az 1749-es telefonszámon lehet négy szolgáltatónál mobil- és vezetékes telefonon 200 forintokat juttatni az ENSZ gyermekalapjához, az UNICEF-hez. A pénzből vízfertőtlenítő tablettákat vásárolnak a haiti nélkülözőknek. A Vodafone úgy tájékoztatta a HVG-t, hogy nem vár a számlázásra, hanem a segélyakció végéig minden hétfőn átutalja az UNICEF számlájára az előző heti hívás- és sms-statisztikák alapján kalkulált teljes összeget. A Pannon úgy tervezte, hogy miután az UNICEF folyamatosan küldi a segélyeket, az elköltött pénzt a telefontársaság a segélyvonal lezárulta után hét nappal pótolja az adományokból, de a HVG érdeklődése nyomán elhatározták, hogy hetente továbbítják az összegeket. A T-Mobile és a T-Home átutalásairól lapzártánkig nem kaptunk tájékoztatást.

A mobiltelefonos adakozás nem új, de ezúttal azért keltett nagy visszhangot, mert a földrengés után Amerikában példátlan mennyiségű pénzt ajánlottak fel így. Egyedül a Vöröskereszt a múlt hét közepéig 25 millió dollárt kapott ezen a csatornán – a Katrina hurrikán 2005-ös pusztításának hírére alig félmillió dollár jött össze sms-ek révén. Most az is hozzájárult a sikerhez, hogy a földrengés után a washingtoni külügyminisztérium fordult az egyik legnagyobb mobilos adománygyűjtőhöz, az mGive céghez, ezért a szokásosnál gyorsabban és nagyobb propaganda kíséretében indult be a kampány. De azért is népszerű a módszer, mert a fiatalabb mobilos-internetes generáció szívesebben adakozik így.

A fiatalabbakat célozzák meg a máshol is felbukkanó új, internetes adományközvetítők is. Németországban – ahol a Der Spiegel hamburgi hetilap szerint az adományok fele 60 év fölöttiektől származik – az egyik legismertebb ilyen portál a Betterplace, amely internetes piactérként hozza össze a keresletet és a kínálatot, hasonlóan az e-Bay vagy a Vatera oldalaihoz. A legkisebb segítségkérés is közzétehető, akár az, hogy egy kenyai anya tankönyvet venne a gyerekének, vagy hogy egy német óvodában új hintaló kellene. A Betterplace adta lehetőséget már a nagy segélyszervezetek is kezdik kihasználni.

Az internetes piacterekhez hasonlóan a pénzt elfogadókat a felhasználók értékelhetik. Az pedig a közösségi oldalakat idézi, hogy a tervek megvalósulásáról nyomban fényképes beszámolók tehetők közzé. Mindez nem zárja ki teljesen azt, hogy a beavatottak kitalált vagy legalábbis haszontalan segélyterveket földicsérjenek. Erre hivatkozva bírálja a Betterplace-t az állami pénzből működő berlini DZI kutatóintézet, amely alaposabb vizsgálat nyomán adománypecsét néven emlegetett jóváhagyásokat állít ki a jótékonysági szervezeteknek, a bevételeik függvényében évi ötszáz és tízezer euró közötti díjért. Ennyi pénzt a szerényebb adománykérők nem tudnak kifizetni.

A jótékonysági szervezetek ellenőrzésére máshol is akadnak már vállalkozások: Amerikában például a Charity Navigator vagy a Better Business Bureau, Svájcban a Zewo, Franciaországban az Aven France. Erre szükség is van, hiszen most, a haiti földrengésre hivatkozva is felbukkantak a szívhez szóló e-maileket küldözgető szélhámosok. Az ABC tévétársaság gyors felmérése szerint a földrengés utáni első 36 órában több mint 60 internetes oldalt jegyeztek be nagyon hasonló, a haiti katasztrófára utaló címek alatt, és alapos a gyanú, hogy többségük mögött nem komoly segélyszervezet húzódik meg. Az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI is óvja a polgárokat a Haitivel szélhámoskodóktól, csakúgy mint az Aven France, amelynek vezetője arról számolt be, hogy a katasztrófák utáni napokban záporoznak a hamis címekről küldött segélykérő e-mailek. Brit bankok pedig arra lettek figyelmesek, hogy a tolvajok többször is jótékonykodási átutalásokkal tesztelik a lopott bankkártyákat.

Megrendülhetett az emberek bizalma az ismert szervezetekben is. Az Egyesült Államokban a Katrina hurrikán pusztítása után a Vöröskereszt lassúnak bizonyult, és nem védekezett eléggé a pénzek elszivárgása ellen. Az UNICEF németországi szervezete 2007 végén azzal keltett kínos feltűnést, hogy magas tanácsadói díjakat fizetett külső pénzfelhajtóknak, de hallgatott róla éves jelentésében. A nagy jótékonysági szervezetek ráadásul a bevételeiknek akár negyedét is működési költségeikre és a pénzbeszedők jutalékára fordítják. A Betterplace viszont azzal hirdeti magát, hogy az adományok száz százaléka célba ér, mivel a működési költségeket – amelyek az internetes vállalkozásnál egyébként is szerényebbek – külön szedi össze szponzoroktól. Nem vitatja ugyanakkor, hogy hiába ér célba a száz százalék, ők sem tudják ellenőrizni, hogy a helyszínen milyen hatékonysággal használják fel a pénzt. „Magyarországon nincs segélyszervezeteket minősítő rendszer, ezért ezt önnek kell megtennie” – tudható meg a nonprofit alapon működő, az adományozókat és a civil szervezeteket összehozó adhat.hu portálon, a „jótanácsok az átgondolt, bölcs adományozáshoz magánszemélyeknek” oldalon. Ott kiderül az is, hogy „az adományszervezők, főleg azok, akik telemarketinges vagy utcai kampányokban dolgoznak, az adomány egy bizonyos százalékát megtartják maguknak jutalékként”, ezért célszerűbb, ha az adományozó közvetlenül valamelyik civil szervezetnek juttatja el a támogatást.