Kereszttűzben egy orosz tévésorozat

Kissé kapkodó kézikamerás felvételek, szokatlan szemszögből, alulról fényképezett jelenetek, amatőr színészek, folyamatos háttérzajban rögzített párbeszédek teszik dokumentumfilmszerűvé az Iskola című tévésorozatot, amelyet nemrég indított az állami ellenőrzésű 1-es csatorna. A hétköznapokon kora este vetített, majd nem sokkal éjfél előtt megismételt félórás epizódok megosztják a közvéleményt. Egyesek szerint kíméletlen őszinteséggel, mások szerint a valóságot meghamisítva mutatják be egy iskolai osztály életét. Az alkotóinak minősítése szerint „radikális tinisorozat” a tanulás helyett az iskolában cigiző, söröző (néha egy-két gyanús tabletta is előkerül), egymással kegyetlen tréfákat űző, a szexre rákattant, flegma, szemtelen, erőszakos kamaszok és fásult, tehetetlen, korrupt tanáraik, valamint megkeseredett szülők, nagyszülők küzdelméről szól, sokszor a felnőttek számára alig érthető szlenget használva.

Az első tiltakozások már a premiert követő napokban megjelentek. Előbb a moszkvai önkormányzat oktatási osztályvezetője, Olga Larionova sürgette a tévéjáték leállítását. Szerinte a hivatalosan a tanárok évének nyilvánított 2010-ben elsősorban a pedagógia sikereit, a legjobb oktatókat és diákokat kellene bemutatni. A téma a parlamenti alsóházban, az állami dumában is napirendre került, amikor egy kommunista honatya, Vlagyiszlav Jurcsik előre kitervelt diverzáns akciónak minősítette és le akarta vetetni a műsorról a sorozatot. Bár ehhez nem talált szövetségesre, a hatalmi párt, az Egységes Oroszország egyik képviselője, a parlament oktatási bizottságának elnöke, Grigorij Balihin is szót emelt a film ellen, mondván: a televíziónak nevelnie is kell. Hasonló érveket fogalmazott meg Moszkva város gyermekjogi ombudsmanja, Jevgenyij Bunyimovics, aki úgy véli, a gyerekek hajlamosak másolni a filmben bemutatott rossz példát. Egy pravoszláv esperes arról beszélt, hogy az ilyen sorozat árt a fiatalok lelkének, a szociális és egészségügyi tárca fő gyermekpszichiátere, Jevgenyij Makuskin szerint pedig akár „nemzetbiztonsági károkat” is okozhat.

Film vagy tévéműsor nem először vált ki ilyen szenvedélyes bírálatot Oroszországban. Mint a minap kiderült, a főügyészség vette át például azt a Volga menti Szamarában indított eljárást, amely egy nyelvész szakértői elemzés alapján vizsgálja, szélsőségesnek minősíthető-e egy másik játékfilm, az Oroszország 88. Az alkotók szándéka szerint egyértelműen erőszakellenes mű úgy mesél ugyanis egy moszkvai fiatalokból álló neonáci banda mindennapjairól, mintha amatőr videofelvétel vágatlan snittjeit látnánk (HVG, 2009. június 20.). Nem egészen egy éve Rasid Nurgalijev belügyminiszter vetette fel, hogy be kellene zárni az egyik moszkvai kereskedelmi tévécsatornán futó, Dom-2 (Ház-2) című valóságshow-t, a liberális demokrata párt egyik parlamenti képviselője pedig nemrég azt kezdeményezte, hogy Oroszországban tiltsák be a Call of Duty számítógépes játék új folytatását, amely nem pusztán erőszakot sugároz, hanem egy oroszországi repülőtér utasaival és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat különleges egységével is végezni kell benne. Igaz, az Oroszországban hivatalosan árusított játékokból kihagyták ezt a feladatot, csak a kalózkópiákon találkozni vele.

Az Iskolát ért kritikák közt azért lassan a kimértebbek kerekednek felül. „Biztosan van ilyen, de nem ez a jellemző. A mi iskolánkra semmiképpen sem” – mondta például a HVG-nek egy több mint negyven éve a katedrát koptató tanár. Andrej Furszenko oktatási miniszter is azt kifogásolta, hogy a sorozat, bár közel áll a valósághoz, féligazságokat tartalmaz, csak a negatívumokat mutatja be. Vlagyimir Putyin miniszterelnök pedig, miután egy találkozón egyetemisták kérték ki a véleményét, azt hangoztatta, hogy a film körüli hisztéria nemcsak fölösleges, hanem káros is, hiszen egy művésznek joga van úgy bemutatni a dolgokat, ahogy látja, még ha ez nem feltétlenül tükrözi is a valóságot.

Egyebek közt erre hivatkozik az 1-es csatorna is, amely sajtónyilatkozatban hangsúlyozta, hogy nem dokumentum-, hanem játékfilmről van szó, az elsietett következtetések helyett pedig inkább az oktatás problémáinak megoldására kellene törekedni. Merthogy akadnak olyan vélemények, amelyek szerint a sorozatban bemutatott állapotok inkább a zavaros 1990-es évek iskoláira voltak jellemzőek, azóta pedig sokat javult a helyzet. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a középszintű oktatás színvonala még mindig bőven hagy kívánnivalót maga után. És erről tanúskodnak a tinédzserek – elsősorban internetes fórumokon megjelenő – véleményei is, amelyek szerint a valóság olykor még a filmben tükrözöttnél is kegyetlenebb.

Még a tévéjáték legmegátalkodottabb ellenzői sem tagadhatják, hogy van dohányzás, ivászat, és előfordulnak verekedések is az iskolákban – vélekedett Pavel Asztahov országos gyermekjogi biztos. Alekszej Venyegyiktov, az Eho Moszkvi rádióadó tanár végzettségű főszerkesztője szerint pedig mindez a szovjet korszakban is megvolt, csak akkor elhallgatták. Ugyanakkor, úgy tűnik, a bírálatok némi óvatosságra késztetik az Iskolát vetítő 1-es csatorna vezetőit. Legalábbis erre utal, hogy állítólag távozását fontolgatja a rendező, a mindössze 25 éves Valerija Gaj Germanyika. A filmes képzettség nélküli, extravagáns, de kivételesen tehetséges alkotó, aki egy hasonló stílusú, szintén kamaszokról szóló művéért elsőfilmes különdíjat kapott a 2008-as cannes-i fesztiválon, a hírek szerint azt sérelmezi, hogy – noha teljes szabadságot ígértek neki – újabban cenzúrázzák a leforgatott részeket, és jeleneteket vágnak ki belőlük.

Kenyértörésre azonban aligha viszik a dolgot, hiszen a 60 részesre tervezett, várhatóan április végéig tartó sorozat sokat lendített a csatorna nézettségén, sőt a körülötte zajló botrány közvetve a kizárólagos állami tulajdonban lévő tévéadónak, a Rosszija-1-nek is hírverést csinált. Borisz Grizlov parlamenti elnök a múlt héten felvetette ugyanis, hogy ott is indítsanak egy sorozatot, amely egy másik iskolát mutatna be, csupa rendes diákkal és jó tanárral.

POÓR CSABA / MOSZKVA