Növekvő feszültség Ukrajnában

„Ha vasárnap ez a börtöntöltelék Janukovics győz, itt forradalom lesz” – jósolta a HVG tudósítójának a nyugat-ukrajnai Lembergben (Lviv) egy hetvenes éveiben járó férfi. Arra utalt, hogy a főként Dél- és Kelet-Ukrajnában népszerű államfőjelöltet, Viktor Janukovicsot fiatal korában kétszer is fegyházba zárták lopás, illetve garázdaság vádjával. A január 17-ei első fordulóban másodikként végzett Julija Timosenko kormányfő kampánysátra előtt hevesen gesztikuláló idős úr elárulta magáról, hogy a második világháborúban és utána tagja volt a szovjet megszállás ellen fegyverrel harcoló helyi nacionalista mozgalomnak, az Ukrán Felkelő Hadseregnek (UPA), majd kijelentette: aki a február 7-ei második fordulóban nem Timosenkóra szavaz, az Ukrajna függetlensége és önbecsülése ellen voksol. A közelben állók mind helyeseltek, már csak azért is, mert szerintük Janukovics Moszkva támogatásáért cserébe odaadja Oroszországnak az ötvenes években Ukrajnához csatolt Krím félszigetet.

A lembergiek – legalábbis az ukrán nemzetiségűek – szinte egy emberként Timosenko pártján állnak. A múlt vasárnap reggeli istentisztelet végeztével a belvárosi templomokból kilépőknek Timosenko kampányújságját osztogatták, az egyik hívő pedig maga vette kezébe a propagandát: fénymásolatban terjesztett egy néhány kijevi parlamenti képviselő által aláírt nyílt levelet, amely szerint Janukovics győzelme az Ukrajnát kizsákmányoló oligarchák, illetve az újraéledő orosz birodalom diadalát jelentené. Az utcákat házilag nyomtatott röplapokon és plakátokon megjelent jelszavak lepték el, az egyik szerint meg kell állítani a kelet-ukrajnai donyecki banditákat – azaz Janukovics ellen kell voksolni.

Hasonlóan fekete-fehér a világ keleten és délen, ám ott a 2007 decembere óta kormányfőként tevékenykedő Timosenko a rossz szellem. Az ottani szórólapok szerint egyedül ő felelős az ország súlyos gazdasági válságáért, és csak Janukovics képes talpra állítani a 46 millió lakosú volt szovjet tagköztársaságot.

HVG

A két állva maradt jelölt közül Timosenko látszik aktívabbnak, igaz, neki kell behoznia az első fordulóban elszenvedett tíz százalékpontos lemaradást. Meg is tesz érte mindent, máris miniszterelnöki posztot ígért az első fordulóban harmadik helyen végzett Szergej Tigipko volt nemzeti banki elnöknek. Állítólag komoly kormányzati posztot tartogat a negyediknek befutott Arszenij Jacenjuk volt külügyminiszternek is. A választóknak címzett ígéretekben sincs hiány. Timosenko egyebek mellett fogadkozik, hogy megtöri a – részben az ő háta mögött is álló – oligarchák hatalmát, és persze beindítja a gazdasági növekedést. Nem feledkezett meg ellenfeléről sem: választási csalás előkészítésével vádolja Janukovicsot, és állítása szerint Janukovicshoz hű, puccsra készülő fegyveresek vették be magukat a Kijev környéki turistaházakba.

A halkabban és színtelenebbül kampányoló Janukovics – aki választási tévévitára sem volt hajlandó kiállni Timosenkóval, ezért sokan gyávának nevezték – ugyancsak teljesíthetetlen ígéretekkel bombázza a választókat. A legnagyobb visszhangot kiváltó bejelentése szerint jövőre megháromszorozza a jelenleg 700-800 hrivnya (1 hrivnya = 24 forint) körüli átlagnyugdíjakat. Janukovics – aki elnökjelöltként tevékeny részt vállalt a 2004-es elnökválasztás elcsalásában, okot adva ezzel a hivatalban lévő Viktor Juscsenko államfő győzelmét hozó békés forradalom kirobbantására – most Timosenkót vádolta szavazatlopással, és közölte, a miniszterelnök rá akar tenyerelni a független sajtóra. Janukovics részben orosz segédlettel kívánja növelni a költségvetési bevételeket: az Ukrajnán keresztüli gáztranzit megduplázását – ezzel a szállítási díjak megkétszerezését – javasolta, így az ország évi 200 milliárd köbméter gázt juttathatna Európába. Az oroszok egyelőre nem mondtak igent. Moszkva korábban jelezte, csak akkor növeli a tranzitot, ha tulajdonosként beszállhat az ukrajnai vezetékhálózatba.

A vetélytársak hívei össze is tűztek egymással. Miután Timosenko leváltotta a szavazócédulákat készítő kijevi állami nyomda vezetőit, Janukovics emberei meg akarták szállni a kormányfőhöz hű biztonsági szolgálat által védett épületet. A könnygázgránátok bevetésével zajló ütközetnek az állambiztonsági szolgálat vetett véget, amely Juscsenko utasítására ellenőrzése alá vonta az épületet.

Az első fordulóban csúnyán leszerepelt, mindössze öt százalékot kapott államfő szemmel láthatóan nem akar visszavonulni, és a több pártra szakadt nacionalista erők egyesítésével próbál megkapaszkodni a politikai színpadon. E célból a két forduló között előbb Ukrajna hőse címet adományozott Sztepan Banderának, a szovjetek és németek ellen egykor harcolt UPA főparancsnokának, majd hivatalosan is szabadságharcosoknak minősítette a nem ukrán nemzetiségű lakosság elleni atrocitásokban is részt vett (HVG, 2010. január 23.) felkelőket. A szovjet titkosszolgálat utasítására 1959-ben meggyilkolt Bandera ügye arra is alkalmas volt, hogy megnehezítse a Janukovics szövetségeséből fő vetélytársává vált Timosenko helyzetét. A miniszterelnöknek azóta naponta kell nyilatkoznia arról, támogatja-e Bandera piedesztálra emelését, és úgy kell lavíroznia, hogy se a nacionalistákat, se az oroszpártiakat ne sértse meg.

Lembergben, ahol utca viseli Bandera nevét, és hatalmas szobra is áll, a napokban kis híján tömegverekedés tört ki Juscsenko és Timosenko támogatói között. Amikor az államfő hívei egy belvárosi gyűlésen azt hangsúlyozták, hogy Janukovics és Timosenko egyaránt orosz érdekeket szolgál – a korábban Moszkva nemzetközi elszigetelését szorgalmazó miniszterelnök az utóbbi időben valóban közeledett a Kremlhez –, Timosenko csapata krumplival dobálta meg a szónokot, a hallgatóság soraiban pedig dulakodás tört ki.

Bár Lembergben egyesek forradalmat vizionálnak, és a Bandera-ügy miatt keleten – ahol a felkelővezért a többség náci kollaboránsnak tartja – verekedés tört ki a szovjet partizánok és Bandera védelmezői között, a választási eredmények közzététele után aligha lesznek komoly és tartós összecsapások a két fél között. Már csak azért sem, mert szociológiai elemzések szerint az utóbbi évek folyamatos belpolitikai válságába beleunt ukránok többsége valamennyi ismert politikusban csalódott. Enyhíti a súlyos összetűzések veszélyét, hogy Oroszország sem érdekelt az ukrajnai helyzet kiélezésében, a távozó elnökkel kimondottan rossz viszonyban lévő Moszkva számára mindkét jelölt elfogadható. A két ország közti feszültséget fokozza ugyanakkor, hogy kedden kémkedés vádjával kiutasítottak Ukrajnából négy orosz állampolgárt.

Forradalom helyett az állítólagos csalásokról szóló bejelentések dömpingje, majd a jó ideje tartó politikai válság folytatódása várható. Janukovics, ha győz, meg nem erősített források szerint fél éven belül előrehozott választásokat tartana, hogy az államfői szék mellé biztos parlamenti többséget is szerezzen. A 450 fős verhovna radában jelenleg teljes a káosz, a mérleg nyelvét a Volodimir Litvin parlamenti elnök vezette húszfős képviselői csoport tölti be. Az utóbbi két évben inkább Timosenko felé húzó Litvin azonban nemrég többször is a Janukovics vezette Régiók Pártjával (PR) együtt szavazott. A múlt héten is, amikor a PR kezdeményezésére a törvényhozás leváltotta Jurij Lucenko belügyminisztert. Timosenko azonban nem esett kétségbe, kinevezte Lucenkót a belügyminiszter első helyettesévé, és megbízta a tárcavezetői feladatok ellátásával.

Bár a közvélemény-kutatások többsége egyértelműen Janukovicsot tartja a második forduló esélyesének, a független Ukrajna történetében egyszer, 1994-ben már megesett, hogy a második körben nem a papírforma érvényesült. Leonyid Kravcsuk hivatalban lévő államfő először kétmillióval több voksot kapott, mint a második helyen végzett Leonyid Kucsma, ám a trónkövetelő maga mögé állította a kiesett jelöltek támogatóit, és a döntő menetben már ő szerzett kétmillióval több voksot.

Kérdés, kihez húznak most a többi jelölt támogatói. Jacenjuk hívei Timosenkóhoz állnak közelebb, Tigipko szavazóinak többsége pedig Janukovicsot jelölte meg második választásként. Maga Tigipko minden bizonnyal nyer Janukovics és Timosenko párbaján. A kormányfő után Janukovics is felajánlotta neki a miniszterelnöki posztot, és Tigipko – aki korábban Janukovics kampányfőnöke volt, ám később összeveszett vele – mindkét ajánlatra igennel válaszolt. Ő lehet a jövő embere: az ukrán nagypolitikától magát eddig távol tartó korábbi jegybankelnök, majd milliárdos üzletember a fiatalok körében a legnépszerűbb politikus. Felemelkedése akkor is folytatódni fog, ha nem lesz belőle kormányfő. A vészforgatókönyv szerint indul ugyanis a 2012-es kijevi polgármester-választáson, és majd onnan célozza meg öt év múlva az államfői bársonyszéket.

NÉMETH ANDRÁS / LEMBERG