A brazilok elleni első meccsén az észak-koreai válogatott a vártnál jobban teljesített, „mindössze” 2-1-re kapott ki az ötszörös világbajnoktól. A kezdeti remények azonban hamar szertefoszlottak, miután a „halálcsoport” következő ellenfele, Portugália 7-0-s megalázó vereséget mért a phenjaniakra, akik az Elefántcsontpart elleni mérkőzésen szerettek volna javítani eredményükön. Ám a pénteki meccsen is kikaptak, így a csoportmérkőzések után el is búcsúztak a vébétől.

„Úgy léptünk pályára, hogy tudtuk, a játék színvonalában nagy a különbség” – mondta az utolsó mérkőzés után Kim Dzsong Hun edző, aki azonban így sem szomorkodott. „Ennek ellenére az, hogy egy pályán játszhattunk velük, jó tapasztalat volt, nagyon jó tapasztalat.”

Észak-Korea a legutóbbi, 44 évvel ezelőtti vébészereplését szerette volna megismételni, ahol nagy meglepetésre 1-0-ra verte az olasz válogatottat és a negyeddöntőig jutott. A sors fintora, hogy az 1966-os világbajnokságon is a portugálok vetettek véget álmaiknak, akik akkor 5-3-ra nyertek.

Az észak-koreaiak idén, Dél-Afrikában szinte csak egyetlen kiemelkedő akcióra voltak képesek a pályán, arra a 89. percben szerzett gólra, amivel Ji Yun Nam szépített a brazilok ellen.

Kalandok a pályán kívül is

A vébé feltehetően a pályán kívül is nagy kalandot jelentett a világtól elzárt ország focistái számára: a Johannesburg egyik külvárosában edző csapat tagjai a legnagyobb dél-afrikai városban meglátogattak egy állatkertet, és erősítés közben a helyiekkel is vegyülhettek egy pretoriai tornateremben. A dél-afrikai gyerekek autogramot kértek tőlük, sőt, még egy-két szót is megtanultak koreaiul.

A legnagyobb sztárok mindenképpen a Japánban nevelkedett játékosok, a középpályás An Dzsong Hak és a „Népi Rooney”-ként is ismert csatár, Dzsong Tae Sze voltak. Utóbbi szinte a csapat szóvivőjévé vált, az újságírók kérdéseire négy nyelven, koreaiul, japánul, angolul és portugálul válaszolt.

A csapat iránt egyébként olyan nagy volt a közvélemény érdeklődése, hogy amikor egy technikai malőr miatt a Brazília elleni találkozó előtt a 23-as keret listájáról lemaradt négy név, a tévécsatornák és az újságok hatalmas felhajtást csaptak az észak-koreai focisták „eltűnése” körül. Másnap a hiányzó játékosok rendben megjelentek az edzésen, ahol jókedvűen passzolgattak egymással.

Otthon sokkal többen szurkoltak

Miközben a helyszínen csak maroknyian szurkolhattak az észak-koreaiaknak, otthon a cenzúrázott tévéadásokhoz szokott emberek valódi vébélázban égtek a mérkőzések előtt. A portugálok elleni meccs volt az első, észak-koreaiak által külföldön lejátszott mérkőzés, amit élőben közvetítettek. Később – igaz felvételről – még az utóbbi hónapokban ismét halálos ellenségként kezelt dél-koreaiak Nigéria elleni játékát is leadta a phenjani állami televízió.

„Nem kedvetlenített el bennünket” – mondta az AP szerint az egyik észak-koreai televíziónak az egyik helyi klub edzője a portugál vereség után. „Az észak-koreai csapat 44 év után ismét a vébén játszik, így annak ellenére, hogy elvesztettük a meccset, jó benyomást tettünk a hazai szurkolókra.”

Büntetést vagy dicséretet kapnak?

Hun, a válogatott edzője – aki korábban a FIFA-sajtótájékoztatón elkerülő választ adott minden politikai jellegű kérdésre – csütörtökön tagadta, hogy otthon büntetés várna a csapatra, mert nem jutott tovább. „Nem tudtunk tovább lépni a következő körbe, így nem tudtunk megfelelni honfitársaink elvárásainak” – mondta. „Viszont annak ellenére, hogy nem játszottunk túl jól, a népünk tárt karokkal fogad majd minket.”  

Ennek ellenére, részben dél-koreai forrásokra hivatkozva a hétvégén több lap is arról írt, hogy a négy átmenetileg „eltűnt” válogatott játékost katonai kiképzőtáborba viszik a csapat hazatérése után, míg Hun edzőt megfosztják állásától a csalódást keltő eredmény miatt.  Blogjában a brit Telegraph sportriportere is aggodalmát fejezte ki a csapat jövőjével kapcsolatban. „Ki tudja? Talán Kim elfogadja, hogy a Dél-Afrikába való kijutás is csoda volt, egy olyan eredmény, amit el kell ismerni. Talán.”