Mindenki egyért

Robbanások zaja rázta fel vasárnapi kábultságából Bagdadot, amikor másodperceken belül három öngyilkos merénylő robbanószerrel megrakott autóval támadt a belvárosi diplomáciai negyedre. Az iráni, az egyiptomi és a német nagykövetség közelében végrehajtott, 41 halálos áldozatot követelő akciókat az al-Káida Mezopotámia, a terrorhálózat helyi szárnya követte el, elemzők szerint azzal a céllal, hogy két év után visszaszerezze a kezdeményezést.

Az USA-ellenes szunnita terrorszervezet taktikája korántsem reménytelen. A 2005. decemberi választás után, az öt hónapig tartó kormányalakítási huzavonát kihasználva, olyan öldöklést indított el, amely 2006–2007-ben majdnem a polgárháború szélére sodorta Irakot. A márciusi parlamenti választások minap nyilvánosságra hozott eredménye alapján patthelyzet alakult ki, és nem várható, hogy július vége előtt feláll az új kormány. A politikai vákuum megint alkalmat teremt az al-Káida és szövetségesei számára, hogy aláássák az iraki biztonsági erőkbe vetett bizalmat. Ráadásul még kényesebb időszakban, a tervek szerint augusztus végéig az USA kivonja valamennyi harcoló egységét Irakból.

Kedden négy épületet robbantottak fel, 11 életet követelve, a hétvégén az erőteljesen védett kormányzati negyedet, a Zöld Zónát aknatámadás érte. Pénteken pedig amerikai katonáknak öltözött és némi angolt is beszélő támadók lerohantak egy szunnita falut Bagdadtól délre, és 24 hátrakötözött kezű helyi lakost fejlövéssel kivégeztek. Az áldozatok többsége az úgynevezett Ébredők szervezethez tartozott, amely néhány éve az amerikaiak oldalára állt, pedig a 2003-as invázió után még a megszállók ellen harcolt. Az al-Káida azóta is árulónak tekinti őket. Nem vitás – fogalmazott egy iraki biztonsági tiszt –, hogy a terrorhálózat újra akarja magát szervezni Irakban.

Sok múlik azon, hogy a politikai erők képesek-e minél gyorsabban és minél több csoport érdekeit figyelembe véve koalíciót kötni. Elvben erre megvan a lehetőség, miután a választást 91 mandátummal a világi síita Ijad Allavi vezette Irakija blokk nyerte, amely nem szektaalapon szerveződött. Nemcsak a 60 százaléknyi síita lakosság körében szerzett szavazatokat, de elhódította a szunnita többségű területek mandátumait is.

Az eredmény jelzi, hogy az irakiak jelentős része elégedetlen Núri al-Maliki miniszterelnök teljesítményével, a gyenge állami szolgáltatásokkal, a munkanélküliséggel, és általában a vallásos pártok uralta politikával. Bár Malikinek sikerült visszarángatnia az országot a szakadék széléről, a biztonság továbbra sem megfelelő. A szavazók többsége olyan valakit keresett, aki erőskezű vezető hírében áll. Allavit az invázió után 2004-ben az amerikaiak ideiglenes kormányfővé nevezték ki, és bár pártja a 2005-ös választáson a harmadik helyen végzett – mivel nem tudta lerázni magáról az USA bábjának vádját –, az emberek emlékezetében határozott, döntésképes politikusként maradt meg.

Allavi kormányalakítási esélye mégis csekély. Vele szemben bizalmatlan a kormányfő szoros másodikként 89 parlamenti helyet szerzett, Jogállam nevű síita vallásos szövetsége és a 70 mandátummal harmadikként befutó, szintén síita vallásos Iraki Nemzeti Szövetség. A két nagy kurd párt 43 képviselőt parlamentbe juttató szövetsége sem természetes partnere Allavi blokkjának, hiszen a szunnita nacionalisták hevesen ellenzik azt a kurd követelést, hogy a kőolajlelőhelyek övezte északi Kirkuk várost és egyéb területeket a kurd autonómiához csatolják.

Maliki világossá tette, hogy harcolni fog a kormányfői székért. A választás eredményének bejelentése előtt közölte, meggyőzte az iraki legfelső bíróságot, hogy az alkotmányt a neki kedvező módon értelmezze. Vagyis a várttal ellentétben nem az kapja a kormányalakítási megbízást, akinek a pártja nyert, hanem az, akinek a frakciójában a legtöbben ülnek az új parlament első, várhatóan júniusi ülésén. Mivel a törvények szerint bármelyik képviselő pártot válthat, elkezdődött a harc a törvényhozókért.

Ennél is vitatottabb manőver, hogy a kormány igazságtételi bizottsága 52 jelöltet készül diszkvalifikálni, mert túlságosan elkötelezték magukat a 2003-ban megbuktatott Szaddám Huszein Baath Pártja és rezsimje iránt. Egyelőre annyit tudni, hogy az 52 név között többségben vannak az Irakija listáján szereplők. Ha netán Allavi több képviselője is elvérzik, és nem sikerül pótolnia őket a listáról, a győztes blokk könnyen elveszítheti kétmandátumos előnyét.

Megoldás lehet, hogy a két síita szövetség egyesíti erőit, és a 159 képviselővel a többség közelébe jut a 325 fős parlamentben. Csakhogy a harmadik helyen végzett Iraki Nemzeti Szövetség 70 mandátumából 40-et Moktada al-Szadr hívei szereztek meg. Márpedig a 2007 óta Iránban élő Szadr nem akarja Malikit látni a kormányfői poszton, mivel önkéntes száműzetése előtt mozgalmának fegyveres erejét a miniszterelnök erőszakkal törte meg. Így az amerikaiak ellen két lázadásért is felelős Szadr királycsináló szerepbe került. Ha a két síita szövetségnek kisebb pártokkal együtt mégis sikerülne kormányt alakítania, akkor az a blokk marad ki a hatalomból, amelyik nemcsak a legtöbb mandátumot, de a legtöbb – közel 3 millió – szavazatot is kapta.

A voksolás egyik biztos haszonélvezője Irán. Szinte alig száradt meg a tinta az eredményt közlő dokumentumon, a két síita és a kurd szövetség küldöttséget menesztett Teheránba, az Allavi-lista egyik befolyásos tagja pedig Irán bagdadi követségét kereste fel. Washingtonba vagy az USA bagdadi missziójára senki sem ment, igaz, az amerikaiak – legalábbis nyíltan – nem is próbáltak beavatkozni. Eközben Irán a két nagy síita szövetség koalíciója mellett kampányol, jelezve az iraki politika erőterének változását.

KERESZTES IMRE