Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Néhány nappal az elnökválasztás előtt jószerével már nem az a tét, ki lesz Németország elnöke a következő öt évben, hanem hogy egyben marad-e a CDU–CSU és az FDP keresztény-liberális koalíciója, és kitölti-e 2013-ig tartó hivatali idejét Angela Merkel kancellár (CDU). Hogy ez így alakult, abban sok minden közrejátszott az euróválságtól a koalíciós partnerek állandósult egyet nem értéséig, de a CDU-s kormányfő is kivette belőle a részét. Horst Köhler államfő – egy szerencsétlen interjúját követő politikai támadások miatt – május 31-én váratlanul lemondott, és szándékát két órával a bejelentés előtt közölte is a kancellárral. Annak idején, még ellenzékből, Merkel „találta ki” Köhlert mint a jobboldal közös jelöltjét, és megválasztását is keresztülvitte 2004-ben a szövetségi közgyűlésben. Ám most csak telefonon próbálta lebeszélni szándékáról Köhlert, és nem tette meg azt a gesztust, hogy személyesen felkeresse.
Könnyen lehet, hogy nem is tudta volna rábírni szándéka megváltoztatására a lakosság körében rendkívül népszerű elnököt, aki helyett így a parlament alsóházának képviselőiből és a tartományok küldötteiből álló szövetségi közgyűlésnek újat kell választania. Ennek a kizárólag az elnökválasztásra felálló intézménynek a jövő héten a koalíció egységét kellene demonstrálnia, vagyis Christian Wulff alsó-szászországi tartományi miniszterelnököt, a CDU alelnökét megválasztania ahhoz, hogy a kormány és a kancellár is biztosan a helyén maradjon.
Furcsa módon ezt az egységet éppen annak a pártnak a képviselői, illetve tartományi delegáltjai veszélyeztetik, amely általános vélekedés szerint a leginkább tehet arról, hogy a koalíció nehéz napokat él. A konzervatív-liberális FDP ugyanis a tavaly őszi választási sikere (14,6 százalék) óta folyamatosan lejtmenetben van, és a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint támogatottsága most alig nagyobb a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöbnél.
Az elsősorban adócsökkentési ígéreteivel voksokat szerzett párt jószerével csak a szállodai szolgáltatásokra kivetett áfa csökkentését tudta keresztülvinni (amivel egyébként igencsak rossz fénybe került a közvélemény előtt, miután kiderült, hogy egyik szponzora egy szállodalánc tulajdonosa). A szabad demokraták a kormányzati munkában hol a CDU-val, hol annak bajor testvérpártjával, a CSU-val kerülnek véleménykülönbségbe, leginkább az egészségügyi reform és a még fel nem adott adócsökkentési elképzeléseik miatt. E viták nyomán a koalíciós politikusok hol vaddisznónak, hol paprikajancsinak titulálják egymást – az ellenzék legnagyobb örömére. A szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek egy-egy vezetője meg is pendítette az előrehozott választás lehetőségét.
Ilyen körülmények között kell most egységet mutatnia a belső villongások elsimításában eddig nem túl sikeres Merkelnek. Ám az FDP delegáltjai közül többen is hangoztatják, hogy alkalmasabb és jobb elnökjelöltnek tartják Joachim Gauckot, akit az SPD és a Zöldek állítottak ugyan csatasorba (HVG, 2010. június 12.), de ez számukra nem kizáró ok. Ráadásul egyesek az uniópártok soraiban is morognak a pártfegyelemszerű kötelező szavazás miatt. Kurt Biedenkopf, a CDU egyik nagy öregje, korábbi pártfőtitkár és szászországi tartományi miniszterelnök egyenesen azt fejtegette, hogy az elnökválasztás ilyetén pártüggyé degradálása sérti magát az intézményt, és ezen keresztül az alkotmányt. Tegyék szabaddá a mandátumot, mindenki szavazhasson arra, akire akar, még erkölcsi kényszer se nehezedjen a titkosan voksoló delegáltakra, és a jobb jelöltből legyen elnök – véli Biedenkopf.
Mindezzel együtt valószínűleg Wulff lesz az NSZK következő elnöke. Nemcsak azért, mert a szövetségi közgyűlésben lévő 23 fős jobboldali többségből nem mindenki szavaz majd át, hanem mert a Baloldal párt delegáltjai nem fogják támogatni Gauckot. Az egykori NDK-s utódpártból mára egységes, össznémet párttá fejlődött Baloldalban sokak számára Gauck még most is az állambiztonsági Stasi-irattár egykori főnöke – és így vállalhatatlan.
Merkel azonban még a győzelem esetén sem lélegezhet fel. A májusi észak-rajna–vesztfáliai tartományi voksolás patthelyzetet eredményezett ugyan a CDU és az SPD között a düsseldorfi parlamentben, ám a múlt héten a szociáldemokraták úgy döntöttek, kisebbségi kormányt alakítanak a Zöldek támogatásával. Bár kérdés, hogy ez meddig lesz működőképes, az biztos, hogy ezzel elveszett a jobboldali többség a szövetségi parlament felsőházában, a Bundesratban. Így aztán a kormány 80 milliárd eurós takarékossági csomagtervét – amelynek fő teherviselői a nehéz helyzetben lévő alsó- és középrétegek – máris át kell dolgozni, és a felsőházi jóváhagyást igénylő részeket külön, esetleg módosítva újra be kell terjeszteni.
WEYER BÉLA / BERLIN
