Szélsőséges ideajárás

Pakisztán történetének legsúlyosabb árvize pusztít immár hetek óta a helyenként több tíz kilométer szélesre duzzadt Indus mentén, az alacsonyabb fekvésű völgyekben és síkságokon. Az ország ötöde került víz alá, a 170 milliós lakosságból 20 milliót érintett a katasztrófa, és mivel az előrejelzések szerint még több esőt hoz a szokatlanul heves monszun, a megpróbáltatásnak nincs vége. Segélyszervezetek figyelmeztetnek, hogy a világ ne a halálos áldozatok számából – eddig 1600-an vesztették életüket – ítélje meg a természeti csapás súlyosságát, hanem abból, hogy milliók otthonát elsodorta az ár, 6 millióan azonnali élelmiszersegélyre szorulnak, és eddig már 140 ezer koleragyanús esetet jelentettek.

AP/ Shakil Adil

 Az iszlámábádi kormány csak a bajba jutottak 40 százalékának tud segíteni, mert az utak járhatatlanok, a hatóságok segélykapacitása pedig eltörpül az árvíz nagyságához képest. Ráadásul a mentésben elsősorban a hadsereg vesz részt, a civil intézmények alig mutatkoznak. A rendőrség a főbb utakat ellenőrzi, az elzárt falvakat nem, ott pedig megjelentek a csónakokkal közlekedő fegyveres bandák, amelyek elviszik a háztetőkre menekített élelmet, ingóságot.

A nemzetközi közösség érdektelenséget mutat – állította a Vöröskereszt. Az ENSZ által kért közel 500 millió dolláros gyorssegélynek csak a negyedére érkezett ígéret. A januári haiti földrengés után a világ napok alatt egymilliárd dollárt ajánlott fel, és a donor országok hasonlóan gyorsan reagáltak a 75 ezer áldozatot követelő 2005-ös kasmíri földrengésre és a 2004-es indiai-óceáni szökőárra. Az együttérzés mostani hiányát azzal magyarázzák, hogy Pakisztán neve összefonódott a terrorizmussal. Az országot elborította az erőszak, és a nemrég kiszivárgott amerikai iratok szerint az iszlámábádi titkosszolgálat támogatja az afganisztáni tálibokat. Ráadásul az államfői székben a korrupcióval vádolt Aszif Ali Zardari ül, akinek amúgy is alacsony népszerűségét csak tovább tépázta, hogy az árvíz első hetében európai látogatásra utazott.

 Az USA az egyetlen ország, amely láthatóan komoly erőfeszítést tesz. Barack Obama amerikai elnök nem titkolt célja, hogy javítson az amerikaiak pakisztáni megítélésén – a washingtoni Pew Alapítvány friss felmérése szerint a pakisztániak 68 százaléka rossz véleménnyel van az USA-ról. Iszlámábád nélkülözhetetlen stratégiai szövetséges az afganisztáni tálibok elleni harcban, és az amerikai kormány azt reméli, hogy a segítségnyújtásért cserébe Pakisztán eltökéltebben veszi fel a küzdelmet a terrorizmussal.

Kérdés, mennyit számít az amerikai részről felajánlott 76 millió dollár adomány, az eddig négyezer embert a vízből kimentő néhány tucat helikopter, félmillió kiosztott meleg ételadag, tucatnyi pontonhíd megépítése, néhány mentőcsónak és víztisztító berendezés üzembe helyezése. Az USA csak tavaly egymilliárd dollár katonai segélyt adott Pakisztánnak, az összeg 2001 óta pedig meghaladja a tízmilliárdot. Még nagyobb amerikai szerepvállalást tenne lehetővé, ha – mint John Kerry demokrata szenátor felvetette – a hosszabb távra kilátásba helyezett 7,5 milliárd dolláros nem katonai segélyből is fordíthatnának az árvíz következményeinek enyhítésére.

A mentésből leginkább a szélsőséges iszlamista pakisztáni csoportok veszik ki a részüket. Az emberbaráti érzéseken túl azt is bizonyítani akarják, hogy az állam képtelen ellátni feladatát. A vallásos-konzervatív mozgalmak járnak az élen, így például a Dzsamáat-i-Iszlami, Pakisztán legnagyobb szélsőjobboldali pártja, amely ellenzi Pakisztán együttműködését az USA-val, és szorgalmazza a kibékülést a tálibokkal. Százezer aktivistája segít az embereknek, főtt ételt és vízszűrőket osztanak, egészségügyi táborokat hoznak létre orvosokkal és gyógyszerkészletekkel.

Betiltott szervezetek is jelentős erőkkel támogatják a károsultakat. Így például a Dzsamáat-ud-Dava, amelyet azzal vádolnak, hogy a 2008-as mumbai merényletet elkövető Laskar-i-Taiba dzsihádista terrorcsoport jótékonysági szárnya. Több ezer önkéntese a segélycsomagok kiosztásától a közlekedés irányításán át az úttorlaszok eltakarításáig mindennel foglalkozik. Eddig 13 menekülttábort hozott létre, 16 mobil orvosi egységet indított útnak 40 mentőautóval. A legszélsőségesebbnek tartott szervezet, a még a nem szunnita muszlimokat is eretneknek tartó Szipah-i-Szahaba is előmerészkedett, több száz tagja az evakuálásban segít. A szélsőséges mozgalmak Pakisztán mind a négy tartományának árvíz sújtotta területein felbukkantak, ami azt jelzi, hogy az utóbbi hónapokban – eddig főként a merényletek megszervezésében – tapasztalt együttműködésük tovább erősödik. A hatóságok tehetetlenek velük szemben, ideológiájuk akadálytalanul terjed, a vallási iskolák, a medreszék gyűlöletkeltő tanterve nem változik. Az USA azt szeretné, hogy a pakisztáni hadsereg indítson támadást a szélsőségesek utolsó, eddig még békén hagyott fellegvárába, Észak-Vazirisztánba. A terület az al-Káidával kapcsolatban álló külföldi, valamint a helyi és a Pakisztán más területein működő militáns csoportok utolsó háborítatlan fészke. Az iszlámábádi kormány legutóbb 2008-ban kötött békét az észak-vazirisztáni szélsőséges erők közös vezetésével, az egyezség felrúgása valószínűleg lángba borítaná az ország városait, amelyeket ellepnének az öngyilkos merénylők – fejtegette a HVG-nek Tahir Ali pakisztáni szakértő.

Ha a pakisztáni kormány túléli az árvíz okozta politikai válságot, az államnak nem csak az immár az ország fennmaradását is veszélyeztető terrorizmus elleni harc dilemmájával kell szembenéznie. A mezőgazdaság óriási károkat szenvedett, 17 millió hektár föld került víz alá, csak a gyapotültetvényeken 2 milliárd dollárra tehető a pusztítás, az Indus alsó folyásánál elterülő rizsföldek elpusztultak. A Vöröskereszt szerint az újjáépítés legalább öt évet vesz igénybe, de borúlátó megfigyelők úgy vélik, lehet, hogy az áradás évtizedekkel vetette vissza Pakisztánt.

KERESZTES IMRE