Felháborodást keltett Ausztriában, hogy a mezőgazdasági támogatások, köztük az uniós agrárszubvenciók haszonélvezőinek élbolyában gazdag üzletemberek, arisztokraták, vezető nagyvállalatok szerepelnek.
„ANéppárt eddig azt állította, hogy a kisparasztok az agrártámogatások legfőbb haszonélvezői. Most viszont arról értesülök, hogy Ausztria tíz leggazdagabb embere közül hatan tetemes mezőgazdasági szubvencióhoz jutnak. Ezért is szükséges az átlátható adatbank, amelyet 2011 januárjától már működtetni szeretnénk. És hogy a tartományok is adatokat szolgáltassanak, ahhoz akár az alkotmány módosítására is sor kerülhet.” Így reagált Werner Faymann osztrák kancellár a legfrissebb bécsi könyvszenzációra, a korábban elsősorban a gyógyszeripar, illetve a multinacionális cégek mesterkedéseit leleplező oknyomozó újságíró, Hans Weiss mezőgazdaságról írt fekete könyvére, amely máris éles belpolitikai botrányt kavart. Weiss néven nevezi az agrártámogatások fillérjeiért is lehajolni kész milliárdosokat. Így például a leggazdagabbak listáját vezető salzburgi Porsche-Piech klán egyik tagját, aki 2007-ben 40 százaléknyi tulajdoni hányadot vásárolt a Salzburg tartománybeli Pinzgau Milch tejüzemben, és ezzel a 200 ezer euró nyereséget kimutató cég évi 513 ezer eurós uniós támogatásából is jut neki. Az adózási megfontolásokból egykor osztrák állampolgárrá vált, 2006-ban elhunyt német Friedrich Karl Flich magánalapítványa sem hagyja a kasszában a milliárdos vagyonhoz képest elenyésző, évi 16 ezer eurós támogatást, amelyet sajátos módon „stabil jövedelem biztosítása” céljából kap. A Red Bull-gyáros Dietrich Mateschitz a hegyi gazdálkodóknak járó keretből vesz ki közel ötezer eurót, az energiaitalát palackozó vorarlbergi Rauch cég viszont valóban hatalmas összeget kaszál, 2008-ban 9,5 millió eurós EU-pénzt zsebelt be, szintén hegyi agrárgazdálkodás jogcímen. A bankjáról, a Grabenen lévő elegáns élelmiszer-áruházáról, no meg a panamáiról és fényűző életmódjáról ismert Julius Meinl 34 ezer eurót kapott, szintén jövedelemstabilizációra.
Jócskán vesznek ki az agrárszubvenciós keretből az Ausztriában mindmáig jelen lévő arisztokrata származású nagybirtokosok is, akik hagyományosan főként erdőgazdálkodással, mezőgazdasággal foglalkoznak. A legnagyobb földbirtokkal rendelkező Esterházy család biogazdálkodását, szőlő- és bortermelését például több mint 600 ezer uniós euróval támogatják.
Botrányt kavaró könyvéhez Weiss az Ausztriában még a kezdeti stádiumban lévő adatbankból szedte az ismereteit. Arra viszont már az agrárminisztérium éves jelentéséből következtetett, hogy a 2008-ban 2,21 milliárd eurónyi támogatásnak – ebből 1,7 milliárd származik az EU-tól, a többi az osztrák államtól, illetve az adataikat jobbára titkoló tartományoktól – csupán az ötöde jutott a kistermelőknek. A 80 százaléknyi hányadot a nagygazdálkodók, a legtehetősebb üzletemberek, illetve az Ausztriában monopolhelyzetet élvező cégek kapják, mint például a több ezer vállalkozást tulajdonló Raiffeisen-csoport vagy a cukortermeléssel foglalkozó Agrana. A nyertesek között nagy iparvállalatok ausztriai érdekeltségei is vannak, például a svájci Sandoz gyógyszergyár, a német Aldi Ausztriában Hofer néven működő élelmiszerdiszkont-lánca és a gumicukorka-gyártó német Haribo.
Nem csupán a kis- és nagygazdálkodók szubvenciós különbségeit tartják sokan arcpirítónak, hanem azt is, hogy – legalábbis Weiss könyve szerint – a parasztokat politikailag a befolyási övezetében tartó nagypárt, a koalíciós tag konzervatív Néppárt (ÖVP) hosszú évek alatt az agráriumot állammá tette az államban. A gazdálkodók alig fizetnek adót, nyugdíj- és társadalombiztosításukról nagyrészt az állami költségvetés gondoskodik (a 170 ezer ausztriai parasztból mindössze 3-4 ezren fizetnek jövedelemadót, évente összesen 35 millió eurót).
„Brüsszel 2013-tól vezet be új szubvenciós szabályokat” – érvelt Nikolaus Berlakovich ÖVP-s agrárminiszter, aki szerint addig nem lehet számítani a támogatási összeg korlátozására. Akkor viszont igen, már csak azért is – vélik megfigyelők –, hogy a régi uniós tagokkal azonos elbánást követelő kelet-európai tagországok se jussanak akármennyi összeghez. Franz Fischler egykori uniós agrárbiztos szerint szubvenciót csak annak volna szabad folyósítani, aki főállásban gazdálkodik. Ugyanakkor úgy véli, jár a támogatás az élelmiszerkonszerneknek is, azok ugyanis a világpiacinál drágább európai nyersanyagot dolgoznak fel. A szociáldemokraták agrárfelelőse, Kurt Gassner az agráriumban eltöltött munkaidőt venné a támogatás alapjának.
Josef Pröll alkancellár, pénzügyminiszter, a néppárt vezetője, aki korábban az agrárminisztérium élén állt, védi a tetemes támogatási pénzeket, és utal arra, hogy a nettó befizető Ausztriának érdeke az európai pénz kinyerése a mezőgazdaság támogatására. „A pénzt lehet igazságosabban elosztani – ismeri el Pröll –, de a tisztánlátáshoz minden állami szubvenciót, sőt minden támogatott állami vállalkozást szerepeltetni kell az adatbankban.” Hogy ugyanis a nagykoalíciós alkuban az agrárium felett őrködő néppárt farkasszemet nézhessen az állami ipart és az infrastruktúrát felügyelő, pénzeit szintén nehezen átláthatóan kezelő szociáldemokrata párttal.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
Valóban a Városháza parkból indul a menet, és a Műegyetem rakpart lesz a cél.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
