Van olyan nap, hogy Hani Abu Hajkel palesztin férfinak akár öt izraeli ellenőrző ponton is át kell haladnia, amíg eljut Hebron egyik régi negyedében lévő házába. Szerencsétlenségére a tőszomszédságában egy zsidó közösség él, ezért a 30 ezer palesztinnak és 800 zsidó telepesnek otthont adó óvárost izraeli katonák ellenőrzik. „Tönkretették az életemet” – mondta a Reuters hírügynökségnek a 41 éves férfi, aki szerint a város példája mutatja, miért nem lehet béke a ciszjordániai zsidó telepek fenntartása esetén. „Semmiféle mondvacsinált építési moratórium, ábrándos béketárgyalás sem veheti el a zsidók legelemibb jogát, hogy Ábrahám földjén éljenek” – mondta nemrég David Wilder, a hebroni telepesek szóvivője, amikor a tíz hónapos moratórium szeptember végi lejárta után jelképesen lefektették egy új óvoda alapját.
Palesztin tüntetők Kelet-Jeruzsálemben
AP/ Moammar Awwad
A ciszjordániai zsidó kolóniák ügye központi kérdés az alig néhány hete újraindult izraeli–palesztin tárgyalásokon. Mahmúd Abbász palesztin elnök – az Arab Liga támogatásával – a hétvégén egy hónapot adott az USA-nak arra, hogy rábírja Izraelt a ciszjordániai építkezések tilalmának újabb meghosszabbítására, és ezzel megmentse a békefolyamatot. Különben Abbász a tárgyalásokról való kivonulással fenyegetőzik, és azzal, hogy kérni fogja az USA-t és az ENSZ-t, ismerjék el a palesztin államot az 1967-es határokkal. Washington ezt nem szívesen tenné meg, a diplomáciai lépéssel nem akarja megelőzni a két fél esetleges megállapodását.
A palesztinok úgy érzik, a 300 ezer zsidó telepesnek otthont adó ciszjordániai és a Jeruzsálem környéki, összesen 200 ezer főt számláló kolóniák akadályozzák az életképes palesztin állam létrehozását. Izrael viszont ragaszkodik ahhoz, hogy Jeruzsálem és Ciszjordánia egyes részei az ellenőrzése alatt maradjanak. Miközben Washington egyre nagyvonalúbb ígéretekkel próbál kompromisszumot kicsikarni a felektől, azok mereven ragaszkodnak álláspontjukhoz.
Az USA állítólag azzal igyekszik elszédíteni Izraelt, hogy támogatná a Jordán folyó, azaz a majdani palesztin állam keleti határa mentén az izraeli katonai jelenlétet. Vétót ígér az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Izraelt elítélő határozattervezetekkel szemben a tárgyalások idejére. Fogadkozik, hogy regionális biztonsági megállapodást hoz létre a Közel-Keleten. Benjamin Netanjahu kormánya azonban még csak a kabinet ülésének napirendjére sem veszi fel a javaslatokat – értesült a The New York Times.
A palesztinok elutasítják azt az amerikai ígéretet, hogy az USA támogatja álláspontjukat jövendőbeli államuk határáról, mert újabb telepépítési moratórium nélkül nem tárgyalnak erről. Abbász lényegében azzal magyarázza hajthatatlanságát, hogy nincs más választása, miután Barack Obama amerikai elnök közel-keleti diplomáciájának középpontjába helyezte a kolóniák sorsát. A palesztin elnök azzal is fenyegetőzik, hogy lemond posztjáról. Kérdés, mire elég egy újabb, ezúttal mindössze két hónapos moratórium, amelyről szó van. A tervek szerint a következő Netanjahu–Abbász-találka Párizsban lenne.
Izrael nyilvánvalóan kedvezőbb helyzetben várhatja a kifejletet. A november 2-ai amerikai időközi választások miatt Obama kevésbé hajlandó erőteljesebb nyomást gyakorolni Izraelre, nehogy elriassza a zsidó állammal szimpatizáló szavazókat. Ha az izraeli kormány mégis az újabb moratórium mellett dönt, az egyszeri és megismételhetetlen lesz – tette egyértelművé Washington, nyilvánvalóan azért, hogy az újabb tiltás lejárta után a palesztinok ne kezdjenek el megint a tárgyalások félbeszakításával fenyegetőzni. Izraeli kommentárok szerint Netanjahu azzal próbálja megszerezni az újabb építési befagyasztáshoz telepespárti koalíciós partnereinek hozzájárulását, hogy a hétvégén támogatta az állampolgársági törvény szélsőjobboldali pártok által szorgalmazott módosításának tervét (lásd Izraeli zsidó köztársaság című írásunkat). Továbbá hétfőn ahhoz kötötte a moratórium felújítását, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt zsidó államként, amit ők most is elutasítottak.
A Foreign Affairs amerikai folyóirat legfrissebb számában megjelent elemzés szerint Obama hiába próbálja behozni az előző Bush-kormány által elvesztegetett éveket, az USA és általában a Nyugat megint fáziskéséssel követi a közel-keleti változásokat. Így volt ez korábban is. A gyarmati időszak után Európa lebecsülte a hatalomra jutott nacionalista arab mozgalmak erejét, és mire megértette jelentőségüket, régióbeli befolyása szinte a nullára csökkent. Az USA az Afganisztán szovjet megszállói ellen általa kiképzett és pénzelt szélsőséges dzsihádistákkal csak a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után kezdett komolyan számolni.
Washington mostani paradigmája, hogy a térséget Nyugat-barát mérsékeltekre és Amerika-ellenes szélsőségesekre osztja, elavultnak tűnik. Az egy táborba sorolt síita Irán, a világi Szíria, az egyre önállóbb libanoni síita Hezbollah és a szunnita Hamász érdekei korántsem esnek mindig egybe, szövetségüket leginkább az USA-val és Izraellel szembeni politizálás tartja össze. Washington kijátssza a Gázai övezetet uraló iszlamista Hamásszal szemben az Abbász vezette világi Fatahot, a palesztin elnök azonban gyenge maradt, a Hamász megerősödött. Mindez önmagában is megkérdőjelezi a béketárgyalások létjogosultságát – függetlenül bármiféle moratóriumhosszabbítástól.
Az USA csak 2000-ben fogadta el hivatalosan a palesztin állam létrehozásának ötletét, abban az évben, amikor kitört a második palesztin intifáda, amely nemcsak a békefolyamatnak vetett véget, de a térségbeli hatalmi erőviszonyok megváltozásának kezdetét is jelentette. Az izraeli–palesztin viszonyban a két nép két állam elv megvalósítása egyre elérhetetlenebbnek tűnik, és az USA-nak sincs már meg az az erkölcsi súlya és katonai ereje, ami tíz-húsz évvel ezelőtt volt. A Foreign Affairs szerint Washington továbbra is megkerülhetetlen a térségben, de észre kellene vennie, hogy a régiót nem a mérsékelt–militáns megosztottság formálja. Washington névleges szövetségesei gyakran az amerikaitól eltérő érdekeket képviselnek, miközben ellenségei az USA számára is elfogadható célokat fogalmaznak meg.
KERESZTES IMRE
