„Kedvelem ezt a fickót” – mondta Barack Obama amerikai elnök a minap egy gazdasági csúcstalálkozón brazil kollégájáról, Luíz Inácio Lula da Silváról. A 2003 óta a legnagyobb dél-amerikai ország élén álló és az elnökválasztás vasárnapi második fordulóját követően az év végén távozó államfőt – aki cipőpucoló fiúként kezdte, vasesztergályos végzettséget szerzett, később szakszervezeti vezető volt – a Time amerikai hetilap az idén a világ száz legbefolyásosabb embere közé nevezte. Lula a saját hazájában is próféta tudott lenni. Nyolcvanszázalékos népszerűség dicsfényében vonulhat vissza, utódja a közvélemény-kutatások alapján kiválasztottja és korábbi kabinetfőnöke, a szintén balos múltú (HVG, 2009. június 13.) Dilma Rousseff lehet.Lula nehéz helyzetben vette át a 200 milliós latin-amerikai ország vezetését elődjétől, Fernando Henrique Cardosótól. Korrupciós botrányok, a nemzeti valuta, a real leértékelése, zuhanó tőzsdeindex, 250 milliárd dolláros adósságállomány, magas bűnözési és munkanélküliségi ráta fogadta, és legfeljebb gyógyírt jelenthetett az ország lakosainak a labdarúgó-válogatott előző évben elnyert ötödik világbajnoki trófeája. A Munkáspárt színeiben negyedszeri nekifutásra győztes Lulától a kampányban elhangzott tőkeellenes kirohanásai miatt tartottak a külföldi befektetők, Soros György magyar származású amerikai milliárdos annak idején egyenesen katasztrófának minősítette megválasztását. Lula aztán a gazdag textilgyáros José Alencart választotta alelnökének, addig gyakran forradalmi üzenetet hordozó informális ruhadarabjait öltönyre és nyakkendőre cserélte. Az adósságtörlesztés felfüggesztése helyett megállapodott az IMF-fel, és Cardoso szabadpiaci gazdaságpolitikáját követte, ám hangsúlyt helyezett a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítésére is.

Nem maradt mentes a politikai hibáktól. Első ciklusában az ellenzéki honatyák szavazatainak megvásárlása miatt igen kényelmetlen helyzetbe került. Bár a 64 éves Lula népszerűsége némileg csökkent, így is 50 százalék fölött maradt. Ez az elnöksége elején elindított olyan szociális programoknak tulajdonítható, mint a Zéró éhínség, illetve a Családi alap. Utóbbi keretében azok a családok kaphattak havi 22–222 közötti real (1 real = 116 forint) állami juttatást, amelyeknek gyermekei iskolába járnak és rendszeresen részt vesznek orvosi vizsgálatokon. A programnak 44 millió kedvezményezettje van, zömük életében először jutott szabadon elkölthető jövedelemhez.
Brazília az utóbbi években a világ nyolcadik legnagyobb gazdaságává emelkedett, és Indiával, Kínával, Oroszországgal külön kategóriát (BRIC-csoport) képez a fejlődő országok között. A világgazdaságon végigsöprő, hét évtizede példátlan recessziót a fejlett régiókhoz képest karcolásokkal megúszta. A GDP az idén várhatóan 7,5 százalékkal gyarapszik, a növekedés átlaga pedig hosszabb távon 5,5 százalék, az utóbbi két évtizedben mértnek a duplája lehet. A költségvetés az áprilisban véget ért pénzügyi évben a GDP 2,3 százalékára rúgó többlettel zárt, a valutatartalék a 2004-es 53 milliárdról 270 milliárd dollárra duzzadt, és még mindig jelentős adósságállománya ellenére az ország tavaly történetében először kapott befektetésre ajánlott besorolást a nagy hitelminősítőktől.
Abrazil gazdasági csodához a legjobbkor jött az ország kereskedelmi partnerei között az első helyről az USA-t kiütő Kína importéhsége, aminek kielégítésében nagy szerepet játszott a latin-amerikai ország vasérckincse, szójatermése vagy húsfeldolgozása. A száguldó gazdaságú Kína segített, ám ha a hatalmas ázsiai ország növekedése lassul, és a real erősödése a dollárral szemben nem fékeződik, akkor a kivitel nagy súlya hátrányt is jelenthet. Brazília jelenleg a világ legnagyobb exportőre vasércből, marha- és csirkehúsból, szójából és cukorból. A partok mentén pedig nemrég hatalmas mélytengeri olajlelőhelyet fedeztek fel, aminek kiaknázására a Petrobras olajtársaság páratlan részvénykibocsátást hajtott végre (HVG, 2010. október 9.).

A brazil társadalomban hatalmas változások történtek Lula elnöksége alatt. A számítások szerint 20 millióan emelkedtek ki a mélyszegénységből, a minimálbérek a két és félszeresükre emelkedtek, és kiszélesedett az egyre többet fogyasztó középosztály. Jeffrey Sachs, a New York-i Columbia Egyetem közgazdásza úgy véli, a siker Brazília nyitottságának is köszönhető. Elnöksége alatt Lula sokat utazott, és képes volt egyaránt jó viszonyt fenntartani az USA-val, valamint a Washingtonban rossz szemmel nézett Venezuelával, Kubával, Iránnal is. Brazília a világgazdaságban a hét legerősebb ipari ország helyett a vezető szerepet átvevő húsz gazdasági hatalom csoportjának (G20) meghatározó szereplője, és egyre többen hiányolják az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közül. Nemzetközi presztízsét tovább növelheti, hogy 2014-ben – a számára óriási csalódást okozó 1950-es után – újra a labdarúgó-világbajnokság, két évre rá pedig Rio de Janeiro a nyári olimpia házigazdája lesz.
Árnyak is vetülnek Lula örökségére. Közgazdászok véleménye szerint elmulasztotta kihasználni a konjunktúrát a szükséges reformokra, különösen az államháztartásban. Hiába a Latin-Amerikában legmagasabb adók, nincs elég pénz az utak, kikötők és vasutak korszerűsítésére. A korrupció kiirthatatlan, a vállalatok életét szabályozó törvények bonyolultak, az oktatás méltatlan az ország ambícióihoz, az átlagos munkavállaló kevesebb mint nyolcévi tanulás után lép a munkaerőpiacra. A bűnözés még mindig súlyos probléma, megmutatták ezt a 2007-es riói gengszterlázadások is, amelyek leverésére katonákat kellett bevetni.
Lula politikai jövőjéről folynak a találgatások: felmerült az ENSZ főtitkári posztja, az Élelmezési Világalap, vagy egy jótékonysági alapítvány vezetése is. Az alkotmány szerint nem indulhat még egyszer az elnöki címért, amit Hugo Chávez venezuelai elnököt, a térség másik emblematikus figuráját fricskázva úgy kommentált, hogy „egy elnök lecserélése fontos a demokrácia megerősítése érdekében”.
GÁL KRISZTIÁN