Manipulált választás és politikai vákuum mellett túlnépesedés és vízhiány is sújtja Egyiptomot.
Az élősködőktől a sötétségen át az elsőszülöttek haláláig tíz csapás érte a Biblia szerint az ókori Egyiptomot. Mintha újabb kataklizmák veszélyeztetnék a Nílus-völgyi országot, és a 82 éves Hoszni Mubarak államfő immár három évtizedes rezsimjét. Mubarak jövőre ünnepelheti elnöksége 30. évfordulóját, egyúttal az utolsó évét, az ország ugyanis új elnököt választ. A megméretés főpróbájának tekintik a múlt vasárnapi parlamenti választást, amelyet az ellenzék és emberjogi szervezetek szerint sorozatos csalások kísértek. Sokfelé zárva maradt szavazóhelyiségek, rendőrök, felbérelt bűnözők, vagy nyitáskor már voksokkal teletömött urnák várták a szavazókat. Jelentések szerint az is előfordult, hogy egy választási biztos egyszerűen kivette a szavazó kezéből az űrlapot, bejelölte rajta Mubarak Nemzeti Demokrata Pártját (NDP), és a voksot az urnába dobta.
Rendkívül alacsony volt a részvétel, bár hivatalos adatok szerint a jogosultak negyede ment el, civil szervezetek úgy vélik, mindössze tíz százalék jelent meg. A legnagyobb és az egyetlen életképes ellenzéki erő, a betiltott Muszlim Testvériség függetlenként indult jelöltjei várhatóan nem érik el az öt évvel ezelőtti, meglepően jó eredményüket, a mandátumok ötödét. A hatalom kevés teret engedett a radikalizálódó mozgalomnak, amely nem állíthat elnökjelöltet, de hívein keresztül befolyásolhatja a kimenetelt.
A rezsim komoly dilemma előtt áll. A betegeskedő – a The Washington Times szerint gyógyíthatatlan rákban szenvedő – Mubarak még nem közölte, indul-e, illetve ha nem, kit szán utódjának. Fia, a piacbarát, 47 éves Gamal nem felel meg a hadseregnek, a monarchia 1952-es megdöntése óta mindegyik elnök előzőleg magas rangú katonatisztként szolgált. De az erősödő üzleti körök is beleszólást követelnek, számukra Omar Szulejman, a hírszerzés főnöke (HVG, 2010. november 20.), Mohamed Huszein Tantavi védelmi miniszter, de más katonai jelöltek is elfogadhatatlanok. A képet csak színesíti Mohamed el-Baradej, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt vezérigazgatójának idei felbukkanása. A versengés plakátháború formájában már elkezdődött Gamal, Szulejman és Baradej között.
A kormánynak van mitől tartania. Az ipari üzemekben soha annyi sztrájkot és tiltakozó megmozdulást nem tartottak, mint az idén, a tüntetők egyelőre főként gazdasági követelésekkel, így keresetemelési javaslatokkal és a minimálbér bevezetésével álltak elő. Egy textilüzemi munkás például átlag havi 60 dollárt keres, amiből családjának még havonta egyszer sem jut húsra, miközben az élelmiszerek éves inflációja 22 százalék. A lakosság közel fele napi 2 dollárból tengődik, pedig az egyiptomi gazdaság kivételesen ellenállt a pénzügyi válságnak, az utóbbi években 5 százalékos bővülést produkált.
A szegények és jómódúak közti mélyülő szakadékot egyre láthatóbbá teszik a 20 milliós Kairót tehermentesíteni próbáló külvárosok. A tervek szerint tíz év múlva 5 millióan költöznek ki olyan, már most is egymillió lakosú településekre, mint Október 6. City vagy Új-Kairó. A sivatagban a semmiből felhúzott kődzsungelekbe eredetileg csak középosztálybelieket költöztettek volna, de már felszámolt nyomornegyedekből is szép számmal telepítettek ki lakókat. Az új városokban nincs elég munkahely, az infrastruktúra kiépítetlen, miközben a gazdagok közeli pálmafás, golfpályás, úszómedencés lakóparkjait fegyveres őrök védik. Egyiptomban a világon az egyik legmagasabb a népszaporulat, a közel 80 milliós lakosság évente majdnem 2 millió fővel gyarapodik. Ha a kormány nem tud működő családtervezési programot elindítani, 2025-re 100 millióan osztoznak majd a közel fél magyarországnyi lakható területen.
A kezelhetetlen igények egyik jele a vízhiány. Az idén először már tízezrek vettek részt az országszerte szaporodó, tiszta vizet követelő demonstrációkban, ülősztrájkokban. Ha a vízfogyasztás továbbra is évi 17 százalékkal nő, három év múlva a kereslet meghaladja a kínálatot. Ráadásul tízévi tárgyalás után az idén kudarcot vallott a Nílus menti országok alkudozása. A folyó medencéjében 400 millióan élnek, miközben a gyakorlatilag csapadék nélküli Egyiptom – 1929-es és 1959-es szerződések alapján – a vízhozam több mint felét kapja.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
