A múlt üzenete

Segíti a múlt feldolgozását Dél-Afrikában a johannesburgi apartheidmúzeum – ahová a látogatók fehérként vagy feketeként, különböző virtuális sorsot választva léphetnek be –, akárcsak a Fokvárostól hét kilométerre lévő Robben börtönsziget, ahol Nelson Mandela töltötte 27 éves büntetésének zömét. A turistalátványossággá lett szigetet, amely a XIX. században leprásoknak adott otthont, egykori politikai elítéltek működtetik, akik idegenvezetőként az átélt valóságot kínálják – mint egyikük a HVG munkatársának elmondta –, ma már érzelemmentesen.

A huzatos cellákban eleinte még pokróc sem volt, később javultak a körülmények. Olyannyira, hogy az egyik belső udvaron sportpályát is építettek, így az elítéltek teleírt papírfecnivel kitömött teniszlabdákat tudtak kiütni a fal túloldalára, ekként váltva üzenetet a külvilággal. Mandela önéletrajzának részletei pedig a szabaduló rabok számára a helyi műhelyben készült, egyszer használatos cipők üreges talpába rejtve kerültek ki a szigetről. Nem sikerült a fegyencek megosztása sem – mesélte a rabból lett idegenvezető. A fekete politikai foglyok számára a köztörvényesekénél, valamint az indiai és színes faji kategóriába sorolt elítéltekénél szűkösebb ételellátmányt határoztak meg, ám a rabközösség „kolhozbizottságot” alapított, amely egyformára szabta a fejadagokat.