„Ez többszereplős játék” - szakértő az arab zavargásokról

Az utóbbi évek legnagyobb szabású tüntetéseként emlegették Egyiptomban azt az erőszakba torkollt megmozdulást, melynek során legalább tizenötezer ember vonult utcára Kairóban az országot csaknem három évtizede vezető Hoszni Mubarak elnök távozását követelve. A jórészt interneten szerveződő, négy halálos áldozatot követelő demonstrációt a tunéziai események „ihlették”. Egyes szakértők – például Búr Gábor Afrika-szakértő -, már korábban jelezték, hogy Tunézia példája ragadós lehet és hasonló incidensek várhatók más arab országokban is, köztük Egyiptomban, Algériában, Jordániában, Marokkóban.

Nincs közvetlen összefüggés

Ám nem minden szakértő gondolja úgy, hogy közvetlen összefüggés lenne a Tunéziában és Egyiptomban zajló események között. „Egy olyan jelenségsorozatról van szó, amely spontán jön létre, nincs előkészítve, nincsenek olyan vezető erők - akár ellenzékben, akár a hatalom közelében -, amelyek arra készültek volna, hogy egy ilyen helyzetet kirobbantsanak, majd azt követően megpróbálják a hatalmat átvenni” – magyarázta a hvg.hu-nak N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet Közel-Kelet és iszlám szakértője.

Ráadásul az érintett államokat nem is lehet egy kalap alá venni. „legáltalánosabban lehet azt mondani, hogy ezek a spontán demonstrációk az egyeduralommal szemben lépnek fel, de a megjelenési formák különböznek. A tüntetők követelései is eltérőek, államoktól függően. Az egyiptomi követelések között például szerepel, hogy egy elnök csak két egymást követő ciklusban lehessen elnök. Máig nem tudjuk, hogy az idén esedékes egyiptomi elnökválasztásokon Mubarak elnök jelölteti-e magát újra vagy sem. Jordániában a megélhetési költségek miatt tüntettek, a jordániai kormány meg is próbálta orvosolni ezeknek a gondoknak egy részét, ahogy Algériában is voltak próbálkozások a megélhetési költségek féken tartására. De Tunéziában például a korrupció jelent meg hangsúlyosabban, ami ellen a tüntetők háborogtak” – mondta N. Rózsa Erzsébet.

Drágán adják az életet

Arra a szakértő sem tudta a választ, hogy miért éppen most törtek ki ezek a zavargások, mint mondta, ez az eseménysor váratlanul ért mindenkit, hasonlóan az 1989-es kelet-európai történésekhez.

Igaz, a tüntetéseket kirobbantó okok végeredményben ismertek. „Szerepet játszott mindebben a gazdasági világválság, ahogy az évszak is: vannak mélyebb okok is, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy most tél van, ezért Észak-Afrikában nincs olyan sok turista, ami a munkahelyek számán és a bevételeken is érződik” – magyarázta N. Rózsa Erzsébet.

Tüntetők Tunéziában

Ezen felül a munkanélküliség és a demográfiai tényezők is elégedetlenséghez vezetnek. „Átlagosan véve a 15 év alatti korosztálynak az aránya az egész társadalomhoz képest folyamatosan meghaladja a 20-30 százalékot. Egyiptomban például évek óta 30 százalék felett van a 14 év alattiak aránya, miközben a munkába állók aránya nem csökken. Igaz, ez sem mindenütt van így, mert például Tunéziában és Algériában ez az arány csökkenő tendenciát mutat, azaz ezekben az országokban a demográfiai robbanás lezajlott, az utóhatásait éljük, politikai-gazdasági következményei most jelentkeznek” – mondta a szakértő.

A gazdasági válság viszont mindenütt érezhető: a korábban biztosra vett állami támogatásokat több helyen megvonták, az alapszolgáltatások és az élelmiszerárak viszont nőnek, egyre nehezebb a megélhetés.

Kell-e félni az iszlamistáktól?

De nemcsak a követelések, illetve az eseményeket kirobbantó okok eltérőek, hanem az is, hogy a változásokban vajon milyen szerephez, egyáltalán, szerephez juthatnak-e az iszlamisták. N. Rózsa Erzsébet szerint ebben a tekintetben is nagyon különbözőek ezek a társadalmak. „Tunéziában nem láttuk az iszlamistákat a tüntetéseken, mert Ben Ali rendszere vagy nagyon kemény kézzel a föld alá nyomta őket vagy külföldre száműzte. Ha visszatérhet majd Rasíd Gannúsi (az egyik betiltott iszlamista mozgalom vezére – a szerk.), aki a legismertebb tunéziai iszlamista, akkor meglátjuk, hogy egyáltalán hogyan fogadja őt a társadalom” - mondta.
Egyiptomban ugyanakkor más a helyzet. „Volt idő, az ötvenes években, amikor az iszlamisták viszonylag közelebb kerülhettek a hatalomhoz. Később teljesen elnyomták őket. Volt időszak, amikor ugyan a mozgalom neve hangoztatása nélkül, a hatalommal kötött alku eredményeként, független jelöltként meghatározott kvótát kaphattak az egyiptomi parlamentben. A legutóbbi választásokon ezt a kvótát csökkentették, miközben a mozgalom változatlanul be van tiltva” – érzékelteti, hogy Egyiptomban az évtizedek alatt sokat és sokszor változott a Muzulmán Testvérek és a hatalom viszonya.

Az iszlám nevében szerveződő politikai csoportok között is óriási különbségek vannak – mondta N. Rózsa Erzsébet. Szerinte ma még az sem biztos, hogy a társadalomban a radikális iszlamizmus meghallgatásra talál. „A Török Birodalom felbomlása és a gyarmatok felszabadulása után a nacionalizmus talaján szerveződtek (újjá) az arab nemzetállamok Egyiptomban, Tunéziában, Algériában. A nacionalizmus kudarca után az iszlamista gondolat nyert teret, amivel a kemény diktatúrák leszámoltak. A kilencvenes évek liberális gazdasági nyitása után a mai események mögött újra a népi-nemzeti jelszavak látszanak.  Arra azonban lehet számítani, hogy az iszlám hangsúlyozottabban jelen lesz az emberek mindennapjaiban.”

Mi várható?

A szakértő szerint nem lehet tudni, hogy a tüntetéseknek milyen a társadalmi támogatottsága. „Nemcsak az utca és a hatalom között fog ez eldőlni, ez többszereplős játék. Tunéziában is az látszik kibontakozni, hogy az elnök és a hatalmi elit egy része között megszakadt a kapcsolat, amikor a társadalom felmondta azt a bizonyos társadalmi szerződést, ami az arab világban hagyományosan a vezető és a vezetett nép között létezik. Egyiptomban még nem látjuk, hogy eljutunk-e idáig. Nagyon sok fog múlni a hadsereg viselkedésén is, de azt sem tudjuk, hogy a hadseregnek van-e akkora presztízse most, mint a nyolcvanas években” – magyarázta N. Rózsa Erzsébet.

Jóllehet polgárháború kirobbanásától szerinte egyik államban sem kell tartani, azt nem lehet látni, mi lesz a kifutása az eseményeknek. „Most valamiféle átrendeződés zajlik. Mivel az események váratlanul, spontán történtek, ezért például Tunéziában egyfajta alkufolyamat zajlik azon erők között, amelyek a rendszer lebontásában vesznek részt. Jelenleg ugyan Ben Ali pártja áll a harag középpontjában, ezt akarja a többi párt együttesen eltávolítani a hatalomból. Ha ez sikerül nekik, akkor elképzelhető, hogy közöttük folytatódik a küzdelem. Kérdés, hogy az alkufolyamat révén visszaáll-e vagy kialakul-e egyfajta rend, struktúra, esetleg egy erős ember vagy egy csoport körül. Ez az egyik megoldás” - mondta. A másik lehetséges kimenetel szerinte az, hogy egy hosszú, elhúzódó, belső küzdelmekkel tarkított konfliktussorozat következik. „Ez a lehetőség mindegyik államnál benne van a pakliban.”