A Vedomosztyi szerint a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ténykedése kétségtelenül a nemzetbiztonság védelmére irányul, ugyanakkor kétségeket kelt a nemzetbiztonság iránt. A lap rámutatott, hogy Harding kitoloncolása a hidegháború korát idéző történet. Emlékeztetett a Vedomosztyi szerkesztőségi kommentárja arra is, hogy Luke Harding nem az első külföldi újságíró, akitől megtagadták a beutazást: 2000 és 2008 között 40 újságíró nem kapta meg az engedélyt, de őket nem a határról fordították vissza. Ezen kívül Harding esete abban is eltér a többiekétől, hogy őt hivatalosan akkreditálta az orosz külügyminisztérium sajtóosztálya, átment az ehhez szükséges minden "eljáráson", és közel négy éve dolgozott Oroszországban.

"A legutóbbi ilyen eset 1989-ben történt, amikor a The Sunday Times munkatársát utasították ki, mert kémkedéssel gyanúsították" - írta a lap, s emlékeztetett a The New Times című moszkvai ellenzéki lapnál dolgozó, moldovai Natalja Morar esetére is, akit szintén nem engedtek be az országba 2007-ben. A lap hozzátette: "a külügyminisztérium az FSZB miatt kényszerült mentegetőzni, amelynek joga van indoklás nélkül bárkinek megtiltani a beutazást".

Morar arról írt, hogyan viszik ki az orosz tisztségviselők külföldre a pénzt, Harding egyebek között a Litvinyenko-gyilkosságról írt, valamint arról, hogy Vlagyimir Putyinnak jelentős tulajdonrésze van a Surgutneftegaz (Szurgutnyeftyegaz) konszernben - elemezték a lapok. Cáfolatok nem hangzottak el, de úgy látszik, valakiben "maradt szálka".

A Moszkovszkij Komszomolec megállapította: "Húsz éve lábtörlőnek volt szokás használni a fegyveres testületeket és a titkosszolgálatokat. A revans elkerülhetetlen volt. Nagy azonban annak a valószínűsége, hogy a testületek revansukban túl messzire mentek" - írta a lap, amely indoklást követelt a történtekre, s rámutatott: a Harding-ügy újabb bizonyíték az orosz politikai rendszer torzulásaira.