A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
A tekintélyes svájci napilap hasábjain Dalos György hangot adott annak a véleményének, hogy az Orbán-kormány alatt a Magyar Köztársaságnak 1989-es megalapítása óta a legnagyobb nemzetközi presztízsvesztése van folyamatban. Egyre nyilvánvalóbb a különbség a kormány által kívánatosnak tartott Magyarország-kép és aközött, ahogy kívülről látják az országot. "Ebből két szükségszerűség ered: a külföldi kárenyhítés, valamint 'eladni' a kudarcot belföldön" - írta. Az első célt a magyar diplomácia "aktivizálásával" próbálják meg elérni - írta. "Vezető politikusok tárgyalnak Brüsszelben, nagykövetek pódiumokon jelennek meg és helyreigazító cikkeket írnak" - fogalmazott.
Kevésbé ártalmatlannak tűnik - vélte - a külföldi magyarok szervezeteinek nagy valószínűséggel Magyarországon helyeselt "mobilizálása", akik választott hazájukban "kvázi hazafias kötelezettségük teljesítéseként" Magyarországgal foglalkozó rendezvények ellen tiltakoznak és azokat zavaró akciókat szerveznek. A külföldön élő magyarok liberális csoportjainak nyilvánvalóan nem sok kedve van részt venni a "sárdobálásban". Így egyedül a Fidesz-közeli nemzeti konzervatív és a "még inkább jobbra" álló külhoni magyarok hangja hallatszik.
Többek között felidézte a Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós filozófusoknak a berlini Die Tageszeitung (TAZ) baloldali hírlap médiakongresszusán való részvétele elleni tüntetést. A tüntetésen - írta -, amelyet "az addig ismeretlen" Szövetség a Német-Magyar Párbeszédért nevű egyesület szervezett, megjelent az MTV, az MTI, a Magyar Rádió, az Echo Tv és a Magyar Nemzet egy-egy riportere. A szerző megállapítása szerint "a tíz tüntető kedvéért" nagyobb volt a médiajelenlét, mint nem sokkal korábban Schmitt Pál államfő látogatása alkalmával. "Nyilvánvalóan a kormány belföldi napirendjéhez tartozott a feladat, ebből a szegényes tüntetésből eseményt kreálni" - vélekedett. Felidézte, hogy a "kormánybarátnak, de semmiképpen sem szélsőjobboldalinak számító" Magyar Hírlap másnap címoldalon foglalkozott a tüntetéssel.
A szintén a Magyar Hírlapban, Schiff András zongoristának a német Süddeutsche Zeitungnak adott, a kormányt bíráló interjúja nyomán megjelent reakciókban Dalos megítélése szerint a szerkesztők és olvasók közösen a "népellenség" képét alkották meg, amelyet annak idején "minden osztályharcos, szocialista tömbbeli kormány használt". Lehetséges, hogy Schiff egyes ítéleteiben sarkítva fogalmazott - végülis nem egy politikai elemző kiegyensúlyozottsága, hanem egy művész temperamentuma beszélt belőle - tette hozzá. Ugyanakkor - írta - minden, amit Schiff és más, jobboldali tömegtájékoztatási eszközök által "a nép ellenségeiként" támadott, nemzetközileg ismert értelmiségiek bírálatként megfogalmaznak, része a folyamatos, legitim magyarországi demokratikus közbeszédnek. Hozzátette: az a veszély fenyeget, hogy ezt a diskurzust "az EU menlevelével ellátott" médiatörvény egyre inkább marginalizálja.
Nincs nagyon nagy különbség a kormánnyal szembeni kül- és belföldi bírálatokban, egy külföldi lapban megjelent interjút vagy cikket mégis magától értetődően "fészekbe piszkításként" gyaláznak - írta. "A magyar államférfiakat nyilvánvalóan nyugtalanítja, hogy minél nagyobb részét tartják ellenőrzésük alatt a hazai nyilvánosságnak, annál inkább kisiklik a kezükből az országról alkotott külföldi kép ellenőrzése" - fogalmazott. Normális esetben íróknak és gondolkodóknak alkotásaik és ismertségük által egy országról alkotott kedvező képhez kellene hozzájárulniuk. "Értelmiségieket ellenségképként és bűnbakként megbélyegezni enyhén szólva kontraproduktív" - írta Dalos György a NZZ-ben.
