2011. június. 16. 17:00 Világ

Magyar demokráciaexport Tunéziában

Magyar részvétellel újulhat meg a forradalom utáni Tunézia: a tervek szerint hazai szervezetek is segédkezhetnek a választási rendszer megújításában, a rendőrség és a titkosszolgálatok reformjában, illetve a regionális önkormányzatok modernizációjában.

Veszélyben az "arab tavasz" kilátásai

Fél évvel a tunéziai és egyiptomi elnököt megbuktató, Líbiában és Szíriában válságba torkolló, Jement és Bahreint is utolérő felkelések kirobbanása után elemzők szerint súlyos veszélyek leselkednek az „arab tavasz” jövőjére. A térségben a minden korábbinál nagyobb demokrácia reményét felvillantó felkelések sorozata ma már inkább konfliktusok, válságok és súlyos gazdasági gondok formájában mutatkozik meg.

Az „arab tavaszban” úttörő szerepet játszó Tunézia, ahol október 23-án tartják a megbuktatott Ben Ali elnök korszaka utáni első választásokat, szemmel láthatólag jobban jött ki a történtekből, mint Egyiptom, ahol az átmenet „mintha kissé megfeneklett volna”.

Egyiptomban, ahol sokan attól tartanak, hogy Hoszni Mubarak távozása után az iszlamisták húznak hasznot a helyzetből, a hatalmon lévő hadsereg – úgy tűnik – beéri némi „kozmetikázással”. A két ország számára a rendszerváltást követő súlyos gazdasági gondok hatására a nemzetközi közösség több milliárd dolláros segítséget mozgósított.

Jement, amelynek elnöke, Ali Abdalláh Száleh egy rijádi kórházban fekszik, miután megsebesült az elnöki palota mecsetjét ért támadásban, a szomáliaihoz hasonló helyzet kialakulása fenyegeti: a káosz és az állam szétesése. Bahreinben a február-márciusi felkelés megtorlása után már megtörtént az „ellenforradalom”.

Líbiában a felkelés és a NATO légicsapásai ellenére a hatalmához görcsösen ragaszkodó Moammer Kadhafi „megérett a bukásra, kérdés, hogy mikor”. Szíriában a tömeges megtorlást választó rendszer eltökélten védekezik, és még vannak tartalékai”. (MTI)

Több javaslattal is készül a Martonyi János külügyminiszter vezette magyar delegáció a Demokráciák Közössége (DK, Community of Democracies) nevű nemzetközi szervezet július 1-jén Vilniusban tartandó miniszteri találkozójára, ahol többek között arról is szó esik majd, hogyan segíthetik a kelet-európai államok a forradalmakon frissen átesett észak-afrikai arab országok demokratikus átalakulását.

Ebben Magyarország kiemelt szerepet kaphat, ugyanis a Demokráciák Közössége arra készül, hogy „örökbe fogadja” Tunéziát egy magyar kezdeményezés keretében – mondja Gyarmati István, budapesti székhelyű Demokrácaközpont Közaalapítvány főigazgatója, aki maga is részt vesz a vilniusi találkozón.

A programjait főképp nemzetközi fejlesztési forrásokból finanszírozó ICDT, illetve a vele együttműködő hazai és külföldi szervezetek várhatóan négy területen segédkezhetnek majd Tunéziában: a leendő parlamenti választások előtt asszisztálhatnak majd például a választásokra való felkészülésben, például a névjegyzék összeállításában. Ez nem kis feladat, hiszen az észak-afrikai országban jelenleg több millió embernek egyáltalán nincs, vagy nem tökéletes a választási regisztrációja, ráadásul a mostani jegyzékben rengeteg halott neve is szerepel, akiket még az elűzött Ben Ali volt elnök rezsimje alatt vehettek fel a regiszterbe.

Az arab országban ősszel rendezendő szavazáson az alkotmányozó gyűlésről voksolnak majd az emberek, amelynek feladata az alaptörvény összeállítása, illetve a leendő parlamenti választások előkészítése lesz. E munka megkönnyítését is magyar szakemberek segíthetik az ICDT – vagy akár a Tóth Zoltán vezette Európai Választási Szakértők Szövetségének – irányítása alatt.

A forradalom után sem maradtak abba a tüntetések

Szintén fontos támogatást nyújthatnak a magyar szakértők a tunéziai rendőrség és titkosszolgálatok reformjában, akár az 1990-es évek eleje óta Budapesten működő Közép-Európai Rendőrakadémia (KERA) részvételével – mondja Gyarmati István, aki szerint korábban például magyar szakértő vezetéssével alakították ki a boszniai titkosszolgálat működését is, tehát e területen is széles körű tapasztalatokkal rendelkeznek itthon.

Ezen kívül a július 1-jén bemutatandó javaslatcsomagban szerepel a regionális önkormányzati rendszer megújításában való segítség felajánlása is, illetve egy olyan, a demokratikus átalakulást helyi aktivisták képzésével előmozdító intézet is, amelyet egy – Gyarmati István által meg nem nevezett – magyarországi cég támogatásával hoznának létre és működtetnének. Az innen kikerülő aktivisták később a tunéziai intézményi reformok végrehajtásában is részt tudnának venni – véli a főigazgató.

A magyar javaslatok megvalósulásának egyik feltétele, hogy a tervekre legyen fogadókészség a tunéziai fél részéről is – ez várhatóan szintén Vilniusban dőlhet el, az észak-afrikai ország képviselői ugyanis itt foglalnak állást a tervekről, illetve itt mondják majd el, milyen külföldi segítségre számítanak pontosabban. Mindenesetre a magyarok – illetve a közép-európai országok – Gyarmati István szerint ebből a szempontból jól állnak, hiszen az itteni rendszerváltás során sok olyan tapasztalatot gyűjtöttek, amelyet meg tudnak osztani.

Egyiptom: "megfeneklett" az átmenet?

Az észak-afrikai átalakulást eddig is sokan hasonlították már a kelet-európai rendszerváltáshoz, az ICDT vezetője pedig személyes útjai alatt szinte ugyanazokkal a kérdésekkel találkozott Tunéziában, amelyekre annak idején az épp formálódó magyar ellenzék is válaszokat keresett. Ráadásul Tunéziában tudják, hogy a „magyaroknak nincs hátsó szándékuk” a segítséggel – ezt a fajta semlegességet pedig a különféle világhatalmi érdekek között manőverező észak-afrikai országokban is nagyra becsülik.

A programok költségeit főként nem magyar forrásból, hanem nemzetközi fejlesztési forrásokból fedeznék. Maga a Külügyminisztérium is aktívan részt vesz a tunéziai átmenet egyengetésében: június 9-én például Tuniszban rendezték meg A demokratikus átmenet tapasztalatai Magyarországon, Közép-Európában és Tunéziában című konferenciát a magyar külügyi tárca és a tunéziai Alkotmányjogi Társaság társszervezésében.

A rendezvényen az előadók között volt Robák Ferenc kormánybiztos, Jungbert Béla és Terényi János nagykövet, illetve Oberfrank Ferenc társadalomkutató is, akik a magyar rendszerváltás jellemzőit és tapasztalatait mutatták be. Ez a konferencia is illeszkedett az EU soros magyar elnökségének a demokratikus átalakulás útjára lépett közel-keleti és észak-afrikai országok támogatását célzó programjához.