Exdiktátorok összeharácsolt dollármilliói kerülhetnek vissza az anyaországba, miután Svájcban hatályba lépett a lex Duvalier-ként emlegetett törvény.
Miért bukkant fel 2011. január 16-án váratlanul Haitin az ország egykori diktátora, a Baby Docnak nevezett Jean-Claude Duvalier, aki 1986-ban 800 millió dollárnyi pénzzel sietve hagyta maga mögött az előbb az apja, aztán általa kifosztott országot? A világ értetlenül állt az 59 esztendős playboy felbukkanása előtt, hiszen számíthatott arra, hogy korábbi bűnei miatt – amelyek közé nem csupán korrupció, pénzügyi visszaélések sorozata tartozott, hanem rabszolga-kereskedelem is – le fogják tartóztatni. Állításának ugyanis, hogy a földrengés sújtotta nép megsegítése miatt hagyta ott Franciaországot, és tért vissza hazájába, senki sem adott hitelt.
Azóta kiderült, Baby Doc hatmillió dollárért kockáztatott. Tudta, hogy február 1-jén életbe lép Svájcban a – kétes dicsőségként a sajtóban róla elnevezett – lex Duvalier. Az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy a korrupt politikusok, diktátorok Svájcba menekített és ott később lefoglalt pénzét visszaadják jogos tulajdonosának, a kifosztott országnak. Amennyiben van olyan utód államgépezet, amely garantálni tudja, hogy a pénz az ország fejlődését szolgálja, akkor átadják az összeget, ha nincs ilyen, ha a hatalom gyengének bizonyul, akkor a svájci hatóságok is ellenőrzik, hogy a kisíbolt tőke megfelelő szociális programokat szolgáljon az adott országban. Ez utóbbi helyzet állt elő Haitin, és Duvalier arra számít, neki is szava lehet a pénz felhasználásában.
Duvalier az utóbbi 25 évben igencsak nagy lábon élt, állítólag olyannyira elverte a vagyonát, hogy immár „csekély” hatmillió dollárért is kénytelen lehajolni. Pontosabban már tavaly januárban is tett erre kísérletet, arra hivatkozva, hogy a svájci jog szerint – ez érvényes, ha nincs kétoldalú államszerződés – az ellene felhozott vádak elévültek. És bár a pénzéhez már akkor sem jutott hozzá – mindez egy nappal a pokoli haiti földrengés előtt történt –, a jogszabályok csupán a hatmillió dollár további blokkolását tették lehetővé, visszaszolgáltatását az arra igencsak rászoruló országnak nem.
Svájc az utóbbi 15 évben 1,7 milliárd dollárnyi összesíbolt vagyont tartóztatott fel, és juttatott vissza belőle például a Marcos-klántól a Fülöp-szigeteknek, Sani Abacha exdiktátortól Nigériának. A kongói Mobutu Sese Seko által összeharácsolt milliárdokba az akkor még hiányos svájci törvénykezésnek beletört a bicskája, a pénz javát kénytelen volt kiszolgáltatni az örökösöknek.
Jóllehet a lex Duvalier-t alapvetően a névadóra szabták, időzítése szinte tökéletes, hiszen egyre-másra omlanak össze Észak-Afrika diktatúrái. Az elmenekült tunéziai Ben Ali pénzét állítólag – legalábbis részben – már el is csípték, és a régió számos „betétese” nehézségek elé néz.
A banktitka miatt még mindig gyakran támadott Svájc büszke önmagára, úgy érzi, úttörő szerepet tölt be a politikai bűnökben fogant pénzek visszaforgatásában. A törvény kritikusai, főként a nem kormányzati szervezetek viszont azt állítják, hogy mivel az új rend a kereskedelmi bankok bejelentési kötelezettségén alapszik, jól elbújtatva továbbra is el tudnak tűnni a piszkos pénzek. Emlékeztetnek arra, hogy az alpesi ország a második világháború alatt végig elvállalta a náci Németország bankfiókjának szerepét. A világ diktátorai eddig sem saját néven nyitottak számlát a banktitkot elszántan védő Svájcban. Ha nincs szervezet, amely bizonyítékokkal szolgál illegitim pénzek jelenlétéről, akkor Svájc nem lép akcióba. Állítólag Ben Alinak is hagytak időt, mielőtt vagyonát befagyasztották, így volt ideje ezt-azt elmenekíteni. És bár az észak-afrikai térség még helyükön lévő diktatórikus vezetőinek, a marokkói VI. Mohamednek, az algériai Abdel-Azíz Buteflikának is vélhetően szép summái vannak Svájcban – ezeket egyelőre homály fedi. Moammer Kadhafi líbiai elnök pedig a 2009-ben kirobbant svájci–líbiai konfliktust követően állítólag minden pénzét kivonta Svájcból. Az egyre bizonytalabb helyzetben lévő Hoszni Mubarak egyiptomi elnöknek és családjának a vagyonát 40 milliárd dollárnyira teszik, az összeg java állítólag a tengerentúlon, illetve ingatlanok formájában Londonban található – utóbbiakra Svájcban sem terjed ki a befagyasztás.
FÖLDVÁRI ZSUZSA
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
A minisztérium sem tagadta, hogy nagykövetségeknek is levelet írt a Pride betiltásáról.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
