A holland olajóriás vállalta, hogy a brit bíróság döntsön az ügyben. A Shell a meghallgatás előtt azt állította, hogy kevesebb, mint 150 ezer liter olaj ömlött ki, de kiderült, az olajszennyezés központjaként emlegetett Niger-deltába több, mint 40 millió liter nyersanyag ömlött évente. Ez pont annyi, amennyi az USA történetének második legnagyobb olajkatasztrófájakor, az Exxon-Valdez hajó sérülésekor került a tengerbe Alaszka partjainál.
Az ENSZ környezetvédelmi programjának keretén belül is megvizsgálta a szennyezés mértékét, a londoni tárgyalás során a vállalat két olyan vezeték meghibásodásért vállalta a felelősséget, amelyeken naponta 120 ezer hordó (több, mint 20 ezer köbméter) nyersolaj halad át.
Az olajkatasztrófa egy patakhálózatot érintett, amelytől harminc település élelme és vízellátása függött. Sajtóbeszámolók szerint a vállalat az olaj eltakarításáért ugyan nem tett semmit, de két év alatt 4 ezer eurónyi segélyt, 50 zsák rizst, babot, valamint cukrot és paradicsomot juttatott a károsultaknak.
Kritikusok szerint 1958 óta tart az olajszennyezés, akkor bukkantak rá a Niger folyó deltájának olajkincsére, mely az USA egyik legfontosabb olajexportőrévé tette az országot.
