Vezérelvek

Silvio Berlusconi médiacézár Olaszország legnagyobb magán-tévétársasága, a Mediaset tulajdonosaként évtizedeken át sokat tett a szenzációhajhász televíziós kultúra térnyeréséért. A romantikus sorozatok és szórakoztató műsorok feslettsége odáig fajult, hogy püspökök is tiltakoztak ellene. Látszat és valóság határa immár nemcsak a képernyőn, hanem az olasz belpolitikában is elmosódik, a szélesebb közvéleménynek játszott szappanopera főszereplője pedig maga Berlusconi kormányfő. Három kereskedelmi csatornát is üzemeltető cége állítólagos adóvisszaéléseinek vádjában a jövő héten folytatódik a tárgyalás, legutóbbi, hetedik szexbotránya miatt pedig áprilisban kell bíróság elé állnia.

Berlusconit gúnyoló karneváli kocsi Viareggióban

AP/ Paolo Lazzeroni

 A titkos lépcsőket, a rejtett ajtókat, a trompe l'oeil – a szemet becsapó – illuzionista festészetet feltaláló barokk hazájában Berlusconi megpróbál előremenekülni 17 éves politikai karrierje eddigi legmélyebb hullámvölgyéből, és a történetesen éppen bírónők által indított eljárásokat baloldali összeesküvésnek állítja be. Az igazságot szinte lehetetlen kihámozni. Az olasz sajtó által taglalt telefonbeszélgetések alapján Berlusconi kiskorú prostituáltnak fizetett, de az illető táncosnő – művésznevén Ruby, a szívtipró – is azt állította a miniszterelnökkel egyetemben, hogy nem volt szexuális kapcsolatuk.

Az olasz médiában azonban egyre hosszabb azon nők listája, akiket kapcsolatba hoznak a kormányfővel. Ami persze nem jogszerűtlen, de nem is erkölcsös – ahogy maga a miniszterelnök is beismerte. Tanúvallomások szerint Berlusconi élveteg római császárként tölti szabad idejét, Milánó melletti villájában csinos lányok és kurtizánok tucatjait látja vendégül. A partik erotikus játékokkal végződnek, és a nővérnek vagy rendőrnek öltözött lányok bunga-bunga tánccal csábítják el vendéglátójukat. Olasz nők több százezres tüntetéseken tiltakoztak a macsó kultúra terjedése ellen, aktivisták pedig a nemek közti egyenlőtlenségre és arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyengébb nem képviselőit egyre inkább szexuális tárgyként mutatják be.

A valós kép azonban e témában is zavaros. A nemek közti társadalmi különbségeket vizsgálva a Világgazdasági Fórum független nemzetközi szervezet tavaly Paraguay, Ghána és Kirgizisztán után a 74. helyre sorolta Olaszországot, míg az ENSZ 2008-as listáján – Nagy-Britannia és Franciaország előtt – a kilencedik. Igaz, míg az EU-ban átlagosan a nők 59 százaléka dolgozik, Olaszországban csak a 46 százalékuk, Berlusconi esélyegyenlőségi minisztere pedig korábban topmodell volt. Berlusconinak a törvények szerint nem kell lemondania, amíg jogerősen el nem ítélik. Ügyvédjei megpróbálhatják illetéktelennek minősíteni az ügyét tárgyaló milánói bíróságot, a pert pedig akár évekig is húzhatják.

A Lovag – ahogy nőügyei miatt nevezik – addig is időt nyerhet. Az 1946-ban létrejött köztársaságban a kormányfői székben minden elődjénél több napot töltő, 9 milliárd dolláros magánvagyonú Berlusconi ellen 29 per indult korrupció és adóelkerülés vádjával, de eddig mindig megúszta bizonyítékok hiánya vagy a bűn elévülése miatt. Politikai pozíciója sem olyan reménytelen, mint tavaly, amikor egykori szövetségese, Gianfranco Fini távozása után kisebbségben maradt. A dezertőr képviselők egy részét visszacsábította, így meg tudja akadályozni a parlament feloszlatását. Fini is elismerte, hogy új pártja, a Jövő és Szabadság komoly bajban van.

Berlusconi népszerűsége januárban és februárban 5-5 ponttal, 30 százalékra süllyedt, de a csökkenés nem érinti az általa vezetett Szabadság Népe pártot, és az ellenzéknél sem jelentkezik többletként. A Berlusconi-ellenes szavazók hiába adják a megkérdezettek 60 százalékát, a voksok a végletek, így marxisták és fasiszták, környezetvédők és feministák között szóródnak szét, gyenge támogatást hagyva a baloldalnak és a centrumnak. A szocialisták máig nem tértek magukhoz az 1990-es évek korrupciós botrányai után, a kereszténydemokraták és a kommunisták fura szövetsége, a Demokratikus Párt pedig képtelen világos programmal előállni, és megszabadulni a belpolitikát béklyóba szorító nepotizmustól.

Ugyanez a kézi vezérlés, a potentátok és rokonok pozíciókhoz juttatása akadályozza meg, hogy fellázadjanak Berlusconi saját pártján belül. A 2005-ös választási törvény óta a képviselők ki vannak szolgáltatva a listákról döntő pártvezetésnek. Döbbenetes, de a kormányfő egyetlen kollégája sem mondja ki nyíltan, hogy elég, nem szabad így viselkedni – mutatott rá Luca Ricolfi kommentátor. Az is valószínűtlen, hogy a Berlusconi pártbeli utódjaként emlegetett Giulio Tremonti gazdasági miniszter elárulná a főnökét. Nem csoda, hogy a kormányfő nem is emlegeti a távozást, inkább az újrázást, ha nem is mandátuma lejártakor, 2013-ban, hanem az akár jövő tavaszra előrehozott választáson.

Berlusconi sorsa talán csak egy embertől, koalíciós partnere, az Északi Liga vezetőjétől, Umberto Bossitól függ. Az Olaszország újradarabolását már nem sürgető, de új helyi adókkal „fiskális föderalizmust” hirdető Bossi egyelőre nem robbantotta fel a koalíciót. Pedig Berlusconinak nem sikerült betartania az ígéretét az adóváltoztatásokról, mivel az illetékes parlamenti bizottság elvetette az új sarcokat, a törvény helyett hozott kormányrendeletet pedig a köztársasági elnök nem írta alá. Berlusconi túléléséhez adhat némi támpontot, hogy miként végződik tavasszal az állami nagyvállalatok igazgatóságainak háromévenkénti tisztújítása. Bossi állítólag helyeket követel a 47 kinevezésből, így az új káderek névsora elárulhatja Berlusconi gyengeségét.

A politikai bénultság szakértők szerint megakadályozza, hogy alapvető reformokkal ösztökéljék az évtizedek óta lassan vagy egyáltalán nem bővülő gazdaságot. Márpedig Görögország után Olaszország a legeladósodottabb az EU-ban, a munkanélküliség 8,6 százalékos, a 24 éven aluliak körében 29 százalékos. Egyesek a gazdaságinál is nagyobb veszélynek tartják, ha Berlusconi újabb nyertes választás után az igazságszolgáltatás függetlenségét csorbítaná, veszélyeztetve a 150 éve létrejött ország alapjait.

KERESZTES IMRE