Két új fejleményt hozott az arab felkelések kiterjedése Líbiára és Bahreinre: Tripoli erőszakos fellépése polgárháborúba torkollhat, Manámában a monarchia léte forog kockán.
Az utolsó férfi és nő élete árán is megvédjük a rendet – mondta vasárnap esti televíziós beszédében Moammer Kadhafi líbiai vezető egyik fia, Szaif al-Iszlam, akit a nyugati sajtó eddig a piaci reformok és a nyitottság jelképének, az észak-afrikai ország Nyugat-barát arcának tartott. Az angolul folyékonyan beszélő, közgazdászdoktori címét Londonban szerző Kadhafi-sarj nem blöffölt: a rendfenntartók brutálisan léptek fel a Líbiára is átterjedt térségbeli lázadással szemben. Hétfőn már harci gépekkel tüzeltek a tripoli tüntetőkre, a halálos áldozatok száma lapzártánkkor egyes hírek szerint már több száz volt. A tüntetők ellen állítólag afrikai zsoldosokat is bevetettek.
Az arab forradalmakat elindító Tunéziával és Egyiptommal szemben a líbiai események alapvető különbsége, hogy az ország viszonylagos elszigeteltsége kevésbé fogja vissza vezetőit. A tunéziai elit nyugati kapcsolatai, az egyiptomi vagy a bahreini hadsereg amerikai támogatása lehetővé tette, hogy Washington befolyásolhassa a fegyveres testületeket. Ráadásul a tunéziai és az egyiptomi hadsereg önálló intézmény, a közvélemény is tiszteli, míg Líbiában nincs hagyományos értelemben vett katonaság, inkább Kadhafi kiterjedt személyes testőrségéről lehet beszélni. A vezető másik három fia közül az egyik nemzetbiztonsági tanácsadó, kettő pedig katonai parancsnok.
Líbiai sajátosság az is, hogy a Kadhafi családot védő fegyveresek valóban az utolsó csepp vérükig harcolnának, hiszen a rendszer bukása nem sok jót ígérne nekik. A nyitottabb arab országokban az internet és a távközlés hosszan tartó blokkolása a gazdaságnak is súlyos károkat okozott volna, míg a kevésbé fejlett Líbiában ez kisebb veszély. A Nyugattal való két évvel ezelőtti kibékülés után Tripoli beengedte ugyan a nemzetközi olajcégeket, de az ország mégsem függ az amerikai vagy európai beruházásoktól, segélyektől. Líbiát az évtizedeken át tartó elszigeteltség sem rázta meg, napi 1,6 millió hordós kőolajtermelése elegendő bevételt jelent a 6,5 milliós országnak. És Kadhafi – ahogy Zimbabwe, Szudán, Mianmar – számíthat Kína kereskedelmi, pénzügyi és diplomáciai támogatására.
Líbia jövője sokkal jobban függ a belpolitikai erőviszonyoktól, így nagyobb a lehetősége a polgárháborúnak. Az 1969 óta hatalmon lévő Kadhafi soha nem került szembe ilyen méretű lázadással, amely a forrongó keleti Bengáziból először terjedt át a fővárosba. A külföldi újságírókat nem szívesen fogadó Líbiából kevés hír érkezik, de állítólag a lázadók ellenőrzésük alatt tartják az ország területének egy részét, köztük több keleti várost. Számos törzsfő és vallási vezető is Kadhafi ellen fordult, az elitalakulatok egy része pedig a hírek szerint a tiltakozók mellé állt. A külföldiek kedden már tízezrével menekültek az országból.
Bahreint ugyanakkor a lázadások hírére megrohamozták a riporterek, és televíziós felvételek készültek arról, hogy a katonák a tüntetők közé lőttek. A látottak arra késztették Washingtont, hogy telefonon intse mérsékletre az uralkodót, aki végül visszahívta a katonákat az utcákról. Hamad bin Isza al-Khalifa király megbízta a fiát, kezdjen párbeszédet az ellenzékkel. A kiegyezés próbája lesz, ha az otthoni mérsékeltebb síita ellenzéknél jóval radikálisabb iszlamista mozgalom, a Hak vezetője hazatér londoni száműzetéséből. Az amerikai ötödik flottának 1958 óta otthont adó kis sziget stabilitása különösen fontos az USA-nak. Bahrein 1,3 milliós lakosságának 70 százaléka síita, akik úgy érzik, a szunnita elit másodrendű állampolgárként kezeli őket. Bár az ellenzék alkotmányos monarchiát szeretne, a 200 éve uralkodó Khalifa-család esetleges bukása és síita hatalomátvétel után Irán könnyen megvetné a lábát az Arab-félszigeten.
A bahreini ellenzék azonban egyelőre csak az 1971-es függetlenség óta a kormányfői székben ülő Khalifa bin Szalman al-Khalifának, a király nagybátyjának a fejét követeli, de a 24 tagú kabinetben 14‑en viselik a Khalifa nevet. Az elégedetlenséget tovább szíthatja, hogy bár a szigetországban koránt sincs olyan szegénység, mint Egyiptomban, azért tömegek élnek napi néhány dollárból, és a szerény olajbevételű Manáma pénzügyi lehetőségei korlátozottak. Az arab ébredést elindító tunéziai felkelés óta a bahreini kormányfő lenne az első arab arisztokrata vezéráldozat, és ez precedenst jelentene az Öböl menti monarchiákban.
Szaúd-Arábia amiatt is aggódhat, hogy a síita elégedetlenség átterjed a Bahreinnel határos területeire, ahol síita kisebbség él. Talán nem véletlen, hogy Rijád vasárnap szabadon engedett három, egy éve fogva tartott síita aktivistát a Bahreinnel szomszédos keleti tartományban. A világ legnagyobb kőolajexportőre, Szaúd‑Arábia kőolajkincsének jelentős részét a lakosság legalább tizedét adó síiták lakta térség rejti. Bár Abdullah szaúdi király enyhített a síiták elnyomásán, a szunnita iszlám konzervatív vahabita szárnya által vallásilag uralt királyságban eretneknek tartják őket, és – bahreini társaikhoz hasonlóan – nem vagy alig kapnak állást a közigazgatásban, a hadseregben.
A békítő gesztusokkal, az állami apanázsok növelésével és a politikai reformok ígéretével több térségbeli rezsim is megpróbál előremenekülni. De egyelőre nem csitulnak az indulatok, Jemenben például a tüntetők elutasítják a párbeszédet a három évtizede hatalmon lévő és 2013-as távozását kilátásba helyező Ali Abdullah Szaleh elnökkel. Ráadásul az államfőt támogatók is tízezrével vonulnak utcára. Tunéziában és Egyiptomban sincs még nyugalom, az átmeneti kormányokkal elégedetlen lázadók további változást akarnak, mivel úgy vélik, a vezetésben kevés az új és sok a régi arc.
A békés átmenetet leginkább a túlfűtött várakozások veszélyeztetik. Egyiptomban például szárnyra kelt a hír, hogy ha visszaszereznék és elosztanák az üzletemberek és kormánytisztviselők által elsíbolt pénzeket, akkor mindenki 42 500 dollárnak megfelelő összeget kapna, ami összesen az éves GDP tizenötszörösére rúgna. Közben Tunézia és Egyiptom példája mutatja, hogy a gazdasági kiesés jelentős károkat okoz – előbbiben az idénre várt 3,4 százalékos növekedés a felére csökkenhet, utóbbiban pedig két számjegyű lehet a költségvetés hiánya. Mindez tovább tetézi az amúgy is égető szociális problémákat, ami újabb zavargásokhoz vezethet.
Azokat, akik csak a Stranger Thingsből ismerik, összezavarná, hogy miket művelt a karrierje kezdetén Paul Reiser. Korábbi rajongóit például azzal lepte meg, hogy feltűnt az Aliens gonoszaként. A veterán komikussal pályafutása cikkcakkjairól, Jerry Seinfeldről, Lisa Kudrow-ról és Eddie Murphyről is beszélgettünk. És arról is, miért tartotta hülyeségnek a Jóbarátokat.
A Tisza Párt elnöke legújabb bejegyzésében kifejezetten a fideszeseket szólította meg.
Ez az a fegyver, amely alkalmas lehet Irán nukleáris létesítményeinek megtámadására.
