szerző:
SNM
Tetszett a cikk?

A váratlanul megdőlt Radicová-kormány utódjáról döntő, márciusi előrehozott választásokra készülő Szlovákiában forrong a politika. A választási versenyfutás a szlovákiai magyar kisebbség jövője szempontjából is fontos lehet.

Pár napos politikai káosz után rendeződni látszik a szlovák válság, amelyet az idézett elő, hogy a Radicová-kormány bizalmi szavazásával összekötött euró-mentőövi javaslat nem kapott többséget a törvényhozásban. A legfrissebb hírek szerint a korábban az euróválság elmélyülésével is fenyegető krízis nem váltja be a legrosszabb várakozásokat. A váratlan kormánybukás azonban így is különösen sok izgalmat tartogat Magyarország északi szomszédjának, a politikai erővonalak újrarendeződése pedig a szlovákiai magyar kisebbség sorsára is kihatással lehet.

Beteljesítetlen ígéret maradt – vonta meg a hvg.hu kérésére az Iveta Radicová vezette, négy párt támogatásával működő koalíciós kormány mérlegét Ravasz Ábel, a Publicus Slovensko elemző központ szakértője. A jobbközép pártokból összeállt formáció szavazóinak nagy részét a korábbi miniszterelnök, Robert Fico neve fémjelezte kurzussal szembeni ellenérzések fűtötték a 2010-es választásokon. Az azóta eltelt szűk másfél év során a koalíció saját víziói megvalósításába még nem kezdett bele, energiáit lekötötte a Fico-adminisztráció szabta irány korrigálása és a saját működési kereteinek megteremtése.

A változás tűnő szele

“Úgy tűnt, hogy a Radicová-kormány folyamatos alkukényszerben is hatékonyan működött. Az eddig eltelt időben előjöttek különböző ügyek, ahol a négy párt megpróbált kompromiszumokat kötni – emlékezhetünk például a kettős állampolgárság körül zajló vitára, vagy a szlovák nyelvtörvényre, ahol a Most-Híd tett engedményeket. Úgy tűnt, hatékony a modell, már majdnem művészien alkudoztak egymással, folyt a reformok előkészítése, a változás szele benne volt a levegőben” – vélekedett Ravasz.

A váratlan kormánybukás apropója az eurózóna új stabilitási alapjáról szóló parlamenti döntés volt. A globális gazdasági válság kezdete óta egyre-másra röppennek fel a hírek (leggyakrabban) a görög, vagy a spanyol, olasz államcsődről. Az európai pénzügyi unió egyik újonnan létrehozott eszköze lenne ennek elkerülésére az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), amely az eddigi megoldásoknál jobban látható és intézményesítettebb pénzügyi védőhálót biztosítana a bajba jutott tagok számára. Az EFSF pénztárcáját a tagországoknak kell feltölteni – a szlovákok például 660 millió euró készpénzzel és 7,7 milliárdos felelősségvállalással járulnának hozzá a 440 milliárdot kitevő teljes összeghez – és erről minden országban egyenként döntés kell szülessen. Ezzel a mai napig egyedül Szlovákia adós.

A liberálisok a "kardjukba dőltek"

A helyzet érezhető visszásságára (Szlovákia szegényebb például az egyértelműen megmentendő Görögországnál) a koalíció egyik tagja, a liberális, szabadpiac-párti Szabadság és Szolidaritás (Sas) játszott rá, amely az elutasítás beláthatatlan következményei ellenére jelezte: nem támogatja a döntést. A Richard Sulik vezette SaS szerint Szlovákiának külön feltételhez kellene kötnie az aláírást: ilyen lenne, hogy Szlovákia kimondja, nem csatlakozik az EFSF-et 2013-ban felváltó állandó stabilizációs mechanizmushoz (ESM), amely a tagországoktól nemcsak garanciavállalást vár el, hanem bizonyos nagyságú tőke befizetését is.

Ezen kívül az SaS azt a nemzeti vétóintézményt is fenntartaná Szlovákiának, hogy minden egyes mentőakció előtt megkérdezhessék a parlamentet, hogy támogatják-e az alapból az eladósodott ország megsegítését. Sulik egyébként a hvg.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy Görögország rendezett csődjét szeretnék a folyamatos támogatás helyett.

A szlovák parlamentben egyébként az Sas mellett egyedül a Ján Slota vezette szélsőségesen nacionalista, a törvényhozásban ülők közül a legkisebb létszámú párt van még ezen a véleményen, míg az ellenzékisége dacára önállóan a legnagyobb támogatottságot felmutatni képes Irány-Szociáldemokrácia (Smer) például biztos az EFSF szükségességében.

Hogy akkor Ficóék miért nem nyomtak igent a maradó három koalíciós párttal együtt? “A Smer már jóval korábban leszögezte, hogy második körben akkor szavazza meg a csomagot, ha előrehozott választások lesznek” – mondta Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke a hvg.hu-nak. Emellett Radicová, aki érthető okokból a sajátjaival szerette volna elfogadtatni, egy bizalmi szavazáshoz kapcsolta az eurógátnak becézett döntést. A lapok kiterítésekor pedig a Fico-féle párt számára fontosabbnak bizonyult a kormányra kerülés lehetősége az EFSF-nél, míg az SaS saját kormányzati pozíciói ellenére is kitartott az ellenzés mellett. Az EFSF-ről szóló döntés és a kormány ezzel megbukott.

A pártvezér Richard Sulíkra és társaira a piacpárti elvek mellett “hatottak a belpolitikai számítások is. Az új, röviddel a választások előtt megalakult párt gyakorlatilag semmit sem valósított meg sokszor radikális választási ígéreteiből” – írta az Élet és Irodalomban a szlovák nyelvű liberális Sme napilap publicistája, Morvay Péter. “Nagyot csalódtak benne azok a választói, akik a politikai élet megreformálását, az elvtelen kompromisszumokkal és hatalmi üzletekkel való szembefordulást várták az SaS-től. A népszerűtlen mentőcsomag elutasítása, amit bátor elvi politizálásnak és árral szembeni úszásnak lehet feltüntetni, Sulíkék reményei szerint segíthet visszaszerezni a választók bizalmát.”

Iveta Radicova (SDKÚ-DS) és Richard Sulík (Sas)
©

“Egy rendkívül tapasztalatlan párt, amelyik megbuktatta a saját kormányát" – fejtette ki Szigeti az SaS-ról vallott véleményét. “Ők nem érzik azt, hogy ők buktatták volna meg az eurógátat. Ma nyilatkozta az egyik miniszterük, hogy még a kormányban a helyük. A tapasztalatlanságuk egészen infantilis dolgokra vezeti őket.” Ravasz szerint is több felelősség hárul az SaS-re, mint a Smerre. “A politikai ellenzék feladata, hogy magához ragadja a hatalmat. A Smer, kegyetlenül és kíméletlenül ugyan, de a dolgát tette, úgy politizált, ahogy a helyzetében bárki tenné”.

A politológus úgy vélekedett, az SaS nem jött ki jól az ügyből. “Nem mutatott kellő flexibilitást, egy olyan kemény irányba vitte el a tárgyalást, amire senki, ők sem voltak felkészülve. Megpróbálta a saját politikai preferenciáit erőltetni, és ehelyett a saját kardjába dőlt.” “A tegnapi nap nyilatkozatai arra utaltak, hogy az SaS koalíciós potenciálja nullára csökkent. A kormánypártok nem szeretnék liberálisokkal folytatni és a szavazói bázisuk is át fog alakulni, amiben benne van a megcsappanás lehetősége is. A fiatal protestszavazóknak tett ígéretek melegházasságról, a marihuánafogyasztás legalizálásáról elúsztak, a kifejezetten Fico-ellenes szavazóik pedig a kormánybuktatást nem fogják értékelni. Akik fölsorakozhatnak mögöttük, azok a szoft euroszkeptikusok. Ma néztem a párt Facebook-falát, ahol máris megjelentek az ilyen figurák. Nem hiszem, hogy az SaS-nek eredetileg ez volt a célcsoportja.”

Újrafestik a képet

A beinduló politikai mozgások persze nem csak a liberális pártot érintik. A paletta újrarajzolása a szlovákiai magyarság politikai érdekei számára is hordoz lehetőségeket és veszélyeket egyaránt (Ravasz gyorselemzését a többi szereplőről lásd keretesünkben).

Szeptemberi közvélemény-kutatási adatok szerint a szlovák-magyar "vegyes" Most-Hídnak és a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) is van esélye a parlamentbe jutásra. Az országosan kilenc százalékra tehető magyar népesség politikai érdekképviseletét felvállaló két párt – a magyarok magas szavazási hajlandósága miatt – tizenkét százaléknyi kifejezetten magyar szavazaton osztozhat. A Most-Híd esetében ehhez szlovák voksok is bőven adódnak, amely a pártnak az elmúlt egy év folyamán mért stabil hat-nyolc százalékos támogatottságot jelent (a bejutási küszöb a magyar rendszerhez hasonlóan ötszázalékos). Az MKP négy-hat között mozgó támogatottsága jó esetben két magyarnak is mondható pártot jelentene a szlovák törvényhozásban.

Az érem másik oldalán viszont szinte biztos, hogy a Smer lesz a tavasszal felálló új kormány domináns résztvevője. “A Smer 'magyarkérdés-kezelése' mindig radikális volt, itt nem várok változást” – vélekedett Szigeti. Ravasz szerint nagyon sok fog múlni azon, hogy a Fico-féle párt egyedül vagy koalícióban alakíthat kormányt. “A magyar szempontból legrosszabb szcenárió a slotás koalíció” – mondta. “Ha a Smer maga kormányozna, akkor nagyon vad dolgokra nem lenne rászorulva, de magától is egyre nacionalistább irányba menne.”

Párt- és esélyhatározó

Ravasz Ábel a hvg.hu-nak latolgatta a márciusi választásokon induló pártok esélyeit.

“Ez egy kemény időszak lesz – mondta. – Vannak olyan pártok, amelyektől nem várhatunk sok meglepetést. A Smer standard negyven-negyvenöt százalék körül tanyázik, ez nem fog lejjebb menni. A Mikulás Dzurinda vezette, Radicovát a most megbukott kormányba delegáló Szlovák Kereszténydemokrata Unió – Demokrata Párt (SDKÚ-DS) maradhat a legerősebb jobboldali párt. Ezután jönnek a kérdőjelek.”

“A koalícióba tartozó Kereszténydemokrata Mozgalomnak (KDH) fix szavazóbázisa van, ott az érdekességet az fogja jelenteni, hogy a párton belül két ideológiai- vagy érdekcsoport van, az egyik jobbra húz, a másik Ficóék fele. Most a jobbosak vannak pozícióban, de ez változhat.”

Az SaS helyzetét – amelyről cikkünkben feljebb írtunk – Ravasz szerint az is nehezíteni fogja, hogy “a legutóbbi választásokon az Egyszerű Emberek (OL) SaS-szel közös listán bejutott 4 képviselője és a mögöttük álló párt ezúttal önállóan fognak indulni. Ők úgy politizáltak, hogy jobbos populista módon próbálták felhívni magukra a figyelmet. Ezért a Smer jobbszárnyát tudná lecsípni, és az SaS-ről is le tudja szedni a populistákat.”

Ravasz szerint a választásokat a bejutási küszöb körül mozgó kis pártok sorsa fogja eldönteni. Ha a szintén ekörül tanyázó szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem jut be a parlamentbe, akkor “lehet esély egy új jobboldali koalícióra”.

A lehetséges további Smer-partnerek közül a KDH inkább lehetne vevő a nacionalista kártyára, a Dzurindáékkal kötendő nagykoalíció középirányba mozdítaná a hangsúlyokat, de a Fico-párt megfelelő mértékű domesztikálására csak magyar koalíciós partner adhat esélyt a szlovák politikai valóságban, ahol Ravasz szerint majdnem mindenki nacionalista, a baloldal még inkább, mint a jobb. “Korábban pedzegették, hogy az MKP a Smerrel szívesen működne együtt. A Most-Híd és Fico szövetségét Bugár Béla pártelnök korábban kizárta, de bármi megtörténhet. Smer nélküli koalíció csodaszámba menne”.

Robert Fico ideje következne?
©

A márciusi kormányalakítás a magyar-szlovák államközi kapcsolatok és a szlovákiai magyar kisebbség körül dúló politikai vihar számára kritikus időszakban következik be. A kettős állampolgárságról szóló magyar törvény és a válaszul elfogadott szlovák ellentörvény miatt még mindig folyik a kötélhúzás, amelynek legújabb eseménye a magyar választási törvénytervezet, amely szavazójogot adna a határon túl élőknek is.

“Magyarország és Szlovákia is meglépheti a maga módján ezeket a döntéseket, hiszen állami kompetenciába tartoznak” – vélekedett Szigeti, aki hozzátette, “ez itt most marginális kérdés, főleg a mostani helyzetben. A választójog megadása egyébként – a kettős állampolgársággal szemben – nem a kulturális nemzet, hanem a politikai nemzet kategóriájába tartozó fogalom. Ezért azt gondolom, hogy a szlovákiai magyar politikai paletta egyik felének, a Most-Hídnak is szinte biztos lesz kifogása ezzel szemben”.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!