Terepsegély

Egyre inkább bezárja a határait Svájc, jóllehet együttműködik az EU-val az észak-afrikai menekültügy kezelésében.

Terepsegély

„Segítünk Olaszországnak, szolidárisak vagyunk az EU 27 tagországával az afrikai menekültek támogatásában, készen állunk a hozzánk érkezők befogadására!” Ilyen kijelentéseket tesz Simonetta Sommaruga, Svájc igazságügyi és rendőrminisztere külföldön. Mindenekelőtt Brüsszelben, ahol őt is bevonták az uniós belügyminiszterek minapi tanácskozásába. Odahaza viszont még szociáldemokrata pártbéli társai is fenntartásokkal fogadják készségességét, a többi parlamenti párt pedig lényegében egybehangzóan követeli, hogy a hatóságok tartóztassák fel a várható menekültáradatot. Egyesek a jelenlegi 20 százalékos „idegenhányadot” tartják a végső limitnek, mások az iszlám beáramlásától félnek, és van, aki a szociális feszültségektől tart. A leginkább idegenellenes Svájci Néppárt zürichi parlamenti frakciója a múlt héten egyenesen felszólította a kanton irányítását, vesse latba befolyását a központi kormánynál, és érje el, hogy az ország egyáltalán ne fogadjon be menekültet az afrikai válságövezetből. Franco Frattini olasz külügyminiszter becslése, hogy Európára bibliai méretű exodus zúdul (hol egymillió, hol 300 ezer embert emlegetnek), megalapozatlan, a helyzetet pillanatnyilag senki sem látja át – érvelt Sommaruga, aki felszólította a pártokat, ne tegyék kampánytémává az arab válságot.

A Svájci Néppárt bevándorlóellenes plakátja
www.telegraph.co.uk

 A mindössze pár hónapja hivatalban lévő politikus mindazonáltal igyekszik csatlakozni a svájci kormány vonalához, amely segítséget ígér a menekülni kényszerülőknek – de lehetőleg a helyszínen, Afrikában. Ezt fejtette ki Micheline Calmy-Rey külügyminiszter, Svájc soros elnöke, aki szakértőket küldött a krízisövezetbe, hogy vizsgálják meg, bevethető-e a koszovói háború idején bevált „cash for shelter” program. Azaz az észak-afrikai térség fogadná be a menekülőket, és ezért Svájc készpénzzel fizetne. Bern felvette a kapcsolatot a Nemzetközi Vöröskereszttel is, katonai szakértőit pedig a menekültek által célba vett olasz szigetekre küldte az EU határőrizeti ügynökségéhez, a Frontexhez. Calmy-Rey a múlt héten az európai államfők közül elsőként találkozott a Kadhafival szemben álló felkelők Átmeneti Tanácsának képviselőivel, diplomáciai és humanitárius segélyt ígérve a bombázás sújtotta lakosságnak.

Róma eddig is a legfontosabb, de egyben a legnehézkesebb partnere volt menekültügyekben Bernnek. Amióta Svájc 2008-ban – nem kis engedmények árán – bejutott a schengeni–dublini egyezmény tagjai közé, elvben menekültek százait küldhetné vissza Olaszországba mint abba az uniós államba, ahol a bevándorolni szándékozók először földet értek. A dublini megállapodás azonban ma már Svájc szerint is csak papíron létezik. Tavaly például Bern az országba érkezett 5095 menekültből csak 2722-t tudott visszaküldeni az unió valamely államába. A Svájcba bejutó menekültek felét Olaszországnak kellene visszavennie, az itáliai hatóságok azonban legfeljebb napi 4-5 főt fogadnak vissza. Sőt az átutazókat az olaszok általában nem is regisztrálják, hogy a belépésük nyomát is eltüntessék. A svájci kantonok az eddigi kudarcok alapján azt javasolják a központi kormánynak, hogy a beáramlókat eleve a származási országba küldjék vissza.

Nem csupán a dublini egyezmény hatástalansága és az olaszok vonakodása okoz gondot, hanem az is, hogy az 1928 svájci határtisztviselő máris túlterhelt, pedig az afrikai tömeg még alig indult el. Nincs igazán felkészülve a koszovói menekülthullám idején fontos szerepet betöltő hadsereg sem, a menekülteknek akkoriban kialakított lakhelyeket pedig nagyrészt eladták. Nem jobb a helyzet a kantonok migrációs központjaiban sem, a lassú honosítási eljárás miatt az átmeneti szállások 80–90 százaléka foglalt. Ráadásul nincs semmiféle akcióterv a menekülthullám kezelésére.

FÖLDVÁRI ZSUZSA