Kibékült egymással a rivális palesztin Fatah és Hamász, amit Izrael szemfényvesztésnek tart. A kiegyezés a közel-keleti hatalmi viszonyok átrendeződésének az első komoly jele.
Az ördögűzők paradicsomává vált az utóbbi években a Gázai övezet. Különféle gyógyászok sötét lépcsőházak piszkos alagsoraiban elnyűtt matracra fektetik a betegeket, akikből Korán-idézetekkel próbálják kiűzni a gonosz szellemeket. A világ egyik legsűrűbben lakott területén egy tanulmány szerint az emberek 12 százaléka szenved valamilyen lelki traumától, amelyet az Izraellel szembeni konfliktus, az elszigeteltség és a nyomor okoz. Az iszlám nevében gyógyítók java részét sarlatánnak tartja az övezetet irányító Hamász iszlamista mozgalom, amely számos csalót le is leplezett.
Másfajta reményt adhat a gázaiaknak, hogy a Hamász és a Ciszjordániát kormányzó rivális Fatah a múlt héten túllépett négyévi ellenségeskedésén, átmeneti kormány létrehozásáról és egy éven belüli választásról állapodott meg. Az új, ideiglenes egyiptomi vezetés közvetítésével létrejött alku némi meglepetést okozott, pedig ugyanaz a javaslat került az asztalra, mint két éve. A kairói sajtótájékoztatón a palesztinok testvéreknek nevezték egymást, és kijelentették, hogy új fejezet kezdődik függetlenségi harcukban.
A megállapodás részleteiről annyit tudni, hogy a két párt együtt fogja kijelölni a hat héten belül felálló új kabinet technokrata minisztereit. Felállítanak továbbá egy 12 tagú választási bíróságot, és együtt felelnek a biztonságért, ami elemzők szerint annyit tesz, hogy a Gázai övezetben a Hamász, Ciszjordániában pedig a Fatah fegyveresei vigyáznak a rendre, és óvakodnak egymás aktivistáinak a letartóztatásától. A legfontosabb kérdés azonban az, miként viszonyul Izraelhez az átmeneti, majd pedig az új kabinet.
Mahmúd Abbász palesztin elnök, a Fatah vezetője közölte, hogy továbbra is a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) felel a béketárgyalásokért, az átmeneti kormány dolga pedig csak a gázai újjáépítés és a választások megszervezése lesz. Az alkunak állítólag része, hogy a Hamászt is felveszi tagjai sorába a PFSZ, amely a palesztin ügy nemzetközileg elismert letéteményese. Mahmúd Zahár, a Hamász gázai vezetője viszont jelezte, hogy programjukban továbbra sem szerepel a tárgyalás vagy a zsidó állam elismerése.
A palesztinok nem először nyújtanak békejobbot egymásnak, a mostani közeledés azonban tartós lehet, mivel a külső körülmények alaposan megváltoztak. A Fatahot az bátoríthatta az Izraelnek és az USA-nak sem tetsző kiegyezésre, hogy nem sikerült egyezményt kötnie Izraellel. Abbász csalódott Barack Obama amerikai elnökben, aki nem tudta rávenni Izraelt a ciszjordániai zsidó telepek bővítésének leállítására. A palesztin elnök kormánya ráadásul azt kérte az ENSZ-től, ismerje el a palesztin államot, mely kérést megalapozottabbá teheti a palesztin egység.
A Hamász helyzete is megváltozott a közel-keleti események sodrában. Száműzetésben lévő vezetője, Khaled Mesal főhadiszállása Damaszkuszban van, a mozgalom anyagi és katonai segítséget kap Szíriától, illetve rajta keresztül Irántól. Márpedig az egyre véresebb szír felkelés elsöpörheti Basar Aszad szír elnök rezsimjét, ami a Hamász külföldi támogatásának a végét is jelentheti.
Ennél is jelentősebb hatással bír az egyiptomi forradalom, amely elsöpörte a Fatahot támogató Hoszni Mubarak volt elnök világi rendszerét. Az egyiptomi új átmeneti kormány egyenrangú félként kezeli a Hamászt, míg például az eddigi kairói közvetítő egyeztetések hotelekben folytak, a mostaniak a külügyminisztériumban. Az új Egyiptomban meghatározó szerephez jutott a Muszlim Testvériség, amelyhez igen közel áll a Hamász – a palesztin iszlamista mozgalom valamikor a testvérek gázai szárnyaként jött létre.
A Fatah és a Hamász helyzetének más-más okokból történő gyengülése kapóra jött az új külpolitikai irányvonalat kereső, regionális befolyásának visszaszerzésére törekvő Egyiptomnak. Kairói tisztviselők jelezték, hogy a diplomáciának ezentúl sokkal jobban kell tükröznie a közvéleményt, azaz függetlenebb külpolitikát kell folytatnia. Ez egyfelől távolodást jelent Izraeltől, másfelől közeledést Iránhoz, amellyel Kairó helyreállította az 1979-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatokat.
Izrael számára a változások stratégiai kihívást jelentenek, biztonsága szempontjából létfontosságú Egyiptom szövetsége. Kairó például jelezte, hogy meg kívánja nyitni a gázai–egyiptomi határt, hogy véget vessen a másfél millió gázai „szégyenletes” bezártságának. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő elutasította az együttműködést az olyan palesztin kormánnyal, amelynek tagja a Hamász, és felfüggesztette az Izrael által beszedett palesztin vámok és adók átutalását, ami komoly nehézséget okoz Abbász kormányának. Izraelben csak a lakosság kis része véli úgy, hogy a Hamászt valamilyen módon be kell vonni a békefolyamatba, és az áttöréshez szükség van a palesztin egységre.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
