Jázminvirágzás

Divattá vált Tunéziában a korábban börtönnel sújtott politikai humor. Egy betelefonálós szatirikus rádióműsor sztárrá vált vezetője nemrég Zine el-Abidin Ben Ali januárban elmenekült elnök hangját utánozva arról vitázott önmagával, hogy ki a legnépszerűbb az országban. A kérdésre hamarosan komoly választ kaphat, hiszen vasárnap tartják az első szabad parlamenti választást az arab világban, amióta a tunéziai felkelők – a régióban szintén elsőként – elkergették 23 évig hatalmon lévő diktátorukat.

De vajon érett-e a 10 milliós észak-afrikai ország a demokráciára? Széles körű a csalódottság, a reménytelenség, amit mutat, hogy a felmérések szerint az emberek harmada nincs tisztában azzal, hogy a megválasztandó 217 fős nemzetgyűlés feladata lesz az új alkotmány elfogadása. Száznál is több párt indul a listás választáson, de a megkérdezettek többsége még az ismert politikai erőkben sem bízik, a szavazásra jogosultak fele pedig a kampányfinisben sem tudta, kire voksol. A részvételt eleinte regisztrációhoz kötötték, de olyan kevesen jelentkeztek, hogy a voksoláshoz végül elég lesz a személyi igazolvány felmutatása.

A változó szabályokra jellemző, hogy míg eleinte engedték külföldi választási szakértők segítségének igénybevételét, a választási bizottság végül az egyenlő esélyekre hivatkozva betiltotta működésüket. Ugyanezen érv alapján száműzték a tévékből és a rádiókból a pártreklámokat, és korlátozták a plakátok méretét. Magát a szavazást eredetileg júliusra tervezték, és éppen a felkészülés hiányosságai miatt halasztották októberre.

Mégis Tunéziának van a térségben a legnagyobb esélye, hogy végigvigye a forradalmi változásokat, és demokratikus társadalmat építsen. A lakosság – amelynek 60 százaléka tartozik a középosztályhoz – magasan iskolázott és viszonylag homogén: 98 százalékban szunnita muszlim. A nők jogait az 1950-es évek óta törvények védik, eltörölték a többnejűséget, lehetővé tették a válást. A nők nagyobb fokú társadalmi, szakmai és szexuális szabadságot élveznek, mint bármelyik más muszlim országban. Tunézia az arab világ egyik legliberálisabb állama, megtűrt jelenség például, hogy a nyugati turisták a strandokon monokiniznek.

A választási kampány a felmérések szerint az első helyre befutó iszlamisták pártja, az Ennahda (Újjászületés) és annak húszévi londoni száműzetésből hazatért vezére, Rasid Gannusi körül forgott. Bár a 70 éves, nem túl karizmatikus politikus a törökországi mérsékelt iszlamistákhoz vagy a német kereszténydemokratákhoz hasonlítja pártját. A társadalom világias része viszont aggódik az olyan rémhírek hallatán, hogy támadások érik a legalább kendőt nem viselő nőket, az éjszakai lokálokat. Az Ennahda egyik vezetője kijelentette, ha most nem is, de később miért ne tilthatnák be az alkoholt. Egy párttársa pedig úgy vélte, másfajta turizmus is létezik, mint a nyugatiak által kedvelt tengeri nyaralás. Az iszlamista párt hetilapja, az al-Fadzsr (Hajnal) – amely két évtized után jelent meg újra – már 70 ezer példányban fogy.

Az Ennahda a voksok harmadára számíthat az előrejelzések alapján, így egyedül nem lesz képes kormányozni. Mögötte szorosan két liberális párt következik, így az is megeshet, hogy az iszlamisták még győzelmük esetén is kimaradnak a hatalomból. A bizonytalanságot fokozza, hogy bár a volt uralkodó pártot feloszlatták, és 9 ezer tisztségviselőjét eltiltották a választástól, két korábbi védelmi miniszter saját párttal ringbe szállt.

Bármi lesz is a választás kimenetele, az iszlamisták és a világiak kulturális harca mélyen gyökerezik. A Franciaországtól 1956-ban függetlenné vált Tunéziában Habib Burgiba alapító elnök a francia szekuláris elvek alapján szervezte meg az államot. Ő maga nem volt vallásos, a ramadán böjthónap alatt fényes nappal nyilvánosan narancslevet ivott. A vallásnál fontosabbnak tartotta az ország gazdasági fejlődését. Gannusit 11 évre börtönbe küldte, majd száműzte.

Az iszlamisták szerint Burgiba, majd utódja, Ben Ali idején az elit elvesztette arab–muszlim identitását, külföldi, főként francia értékeket majmol. Példaként hozzák fel, hogy a középiskolákban a matematikát és a tudományos tárgyakat franciául oktatják, felsőbb körökben pedig divatos egész francia mondatokat szőni az arab nyelven folyó társalgásba. Az Ennahda az ország belső részein élő szegényebb rétegek körében népszerű, szemben a part menti városok nyugatias lakosságával – ez is jelzi az országot kettéosztó társadalmi szakadékot.

Akultúrharc mellett a választásban fontos szerepet játszik a gazdaság. A felkeléshez vezető, tavaly decemberben kezdődött tiltakozások a magas élelmiszerárak és a munkanélküliség miatt kezdődtek, azóta a megélhetési körülmények csak romlottak. A gazdaság stagnál, a GDP 7 százalékát jelentő idegenforgalom bevétele a felére esett vissza. A munkanélküliség 16 százalékos, a diplomások körében még magasabb, és majdnem minden harmadik fiatalt érint.

A következő években Tunéziának pénzügyi segítségre lesz szüksége, amire a hét vezető ipari ország és Oroszország (G8) májusi konferenciáján több milliárd dollárt ígértek. Az Afrikai Fejlesztési Bank félmilliárd dollárt hagyott jóvá a Világbank által szervezett 1,4 milliárdos program részeként. Az új kormánynak így meglesz az esélye, hogy beindítsa a gazdaságot, aminek kedvez a pénzügyi rendszer stabilizálódása. Az alapkamat 3,5 százalékra csökkentése ellenére a bankbetétek kezdenek újból gyarapodni, ami a kimenekített pénzek visszatérését jelezheti. Egyes szakértők szerint a források előteremtésénél fontosabb az igazságosabb elosztás. Az elmaradott belső vidékeken a szegénységi küszöb alatt élők aránya 13 százalék, háromszorosa az országos átlagnak. A reformok lassúsága miatt elkeseredett tunéziaiak néhány hónapja még azzal viccelődtek, hogy ha látni akarják a gyorsabb tempóban haladó egyiptomiakat, a Tunéziától keletre lévő líbiaiaknak le kell hajolniuk.

Az európai megfigyelők által is ellenőrzött választás az egész térség szempontjából rendkívüli jelentőségű. Tunézia a nemzeti virágjáról, a jázminról elnevezett forradalommal történelmi változást idézett elő, és a demokratikus átmenet erőszak- és csalásmentes lebonyolításával szintén példát mutathat.

KERESZTES IMRE