Sugárzó álmok

Irán a legnagyobb fenyegetés az USA számára egy magát megnevezni nem kívánó, magas rangú amerikai katonatiszt friss értékelése szerint. Teheránban pedig ezrek égettek csillagos-sávos lobogót az amerikai követség 1979-es elfoglalásának múlt heti évfordulója alkalmából. A két ország közötti feszültség csak nőni fog, mivel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) lapzártánk után az eddigi legrészletesebb kutatását teszi közzé az iráni atomprogramról, és benne várhatóan megállapítja, hogy Teherán több olyan fejlesztést is elindított, amely a nukleáris fegyver építéséhez kell.

Három fejlemény is komoly figyelmet érdemel. Az irániak kísérleteznek az atombomba felrobbantásához szükséges láncreakciót beindító szerkezettel, számítógépes szimulációkkal modellezik a nukleáris fegyvert, és program indult a hagyományos rakétafejek módosításáról, hogy atomtöltettel is szerelhetők legyenek. Mindezek ellenére az IAEA valószínűleg nem fogja egyértelműen kijelenteni, hogy Irán atomfegyvert fejleszt. Valószínűleg azért, mert nincs bizonyítéka, hogy döntés született a különféle alkatrészek és rendszerek összekapcsolására, a fegyver összeszerelésére.

Talán a szükséges hasadóanyag sincs meg hozzá. A szeptemberi IAEA-jelentés arról írt, hogy Irán már nem egy, hanem három-négy atomtöltethez elegendő nyersanyaggal, 4,5 tonna alacsonyan dúsított uránnal rendelkezik. A készlet egyelőre nagyrészt az erőművekbe szánt urán 3–5 százalékos tisztaságának a szintjén maradt. A maradékból a natanzi nukleáris létesítmény több mint 70 kilogramm 20 százalékosra dúsított uránt állított elő, amiből további feldolgozás után az atombombához szükséges mennyiség ötöde jöhet ki. De ha Iránnak még nincs is fegyverminőségű – vagyis 90 százalékosnál is tisztább – uránja, szakértők szerint már kevesebb akadály áll az útjában. Technikailag sokkal nehezebb ugyanis 20 százalékosra, mint onnan 90 százalékosra dúsítani a hasadóanyagot.

Ha Teherán elszánja magát a nukleáris hatalommá válásra, akkor fél év alatt képes lesz elegendő fegyverminőségű uránt gyártani egyetlen töltethez – véli a washingtoni Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet. A független agytröszt szerint további három évre lehet szüksége kisebbfajta arzenálhoz, de ennél is kevesebbre, ha a dúsításhoz használt, régebbi típusú centrifugáit korszerűbbekre tudja cserélni. A dilemma az, vajon a Nyugat tudni fogja-e, hogy Irán mikor lépi át a Rubicont.

Az IAEA új jelentése arra is kitér, mi történt 2003 előtt és után. Abban az esztendőben, az iráni ellenzéki csoportok egy évvel korábbi súgása után az ENSZ bécsi székhelyű szervezete megállapította, hogy az országban titkos nukleáris programot dolgoztak ki. De azóta semmilyen szervezet vagy hatalom nem tudta bizonyítani, hogy Teheránban az atomfegyver megépítése mellett döntöttek. Az iráni vezetés azt állítja, vallási okokból sem akar atomfegyvert, és kitart amellett, hogy a nukleáris kutatások békés célokat szolgálnak.

Az iráni atomprogram története tele van hazugságokkal, az együttműködés elutasításával és titkos létesítmények felbukkanásával. Az egyik például a Kúm vallási központ melletti Fordov. Miközben Natanz katonailag sebezhető, Fordov – mint több más, nemrég ismertté vált vagy tervezett létesítmény – mélyen egy hegy gyomrában épült. Az IAEA szerint ezen a helyen számos centrifugát állítottak üzembe. Vagyis ha Natanzból megkezdik az uránkészletek átszállítását Fordovba, ahol a dúsítás központja lesz, akkor mindez akár a fegyverprogram elindítását is jelentheti.

Teherán mindenesetre magabiztosan utasítja el a legújabb izraeli katonai fenyegetéseket. Simon Peresz, a zsidó állam elnöke kijelentette: egyre közeledik az iráni atomkérdés fegyveres megoldása. Izrael 1981-ben egy iraki, 2007-ben pedig egy szír atomlétesítményt bombázott le. Az iráni objektumokat viszont szétszórtan építették az országban, egy részüket a föld alá, így levegőből aligha mérhető rájuk végzetes csapás. Ráadásul az izraeli légierőnek nincsenek hosszú hatótávolságú bombázói, hatékony beavatkozáshoz tehát amerikai segítség is kell.

Az arab forradalmak miatt amúgy is ingatag térségben az Irán elleni támadás beláthatatlan következményekkel járhat. Teherán válaszlépésként amerikai érdekeltségek és Izrael elleni akciókat, valamint a Hormuzi-szoros lezárását helyezte kilátásba. Bár sokan csak a nyomásgyakorlás eszközének tartják az izraeli fenyegetéseket, szakértők egyre veszélyesebbnek vélik, és félő, hogy a retorikai adok-kapok önbeteljesítő próféciává válik. A háttérben már évek óta folyik az amerikai–iráni, illetve az izraeli–iráni hidegháború. Ennek nyilvános terepe az ENSZ, ahol a Biztonsági Tanács 2006–2010 között négy határozatot is hozott Irán elleni szankciókról. Az állandó tagként vétóval rendelkező Oroszország és Kína ellenkezése miatt azonban a korlátozások nem igazán húsba vágók. Az IAEA legfrissebb jelentése után sem valószínű, hogy Moszkva és Peking belemenne az iráni kőolaj- és földgázszektor elleni embargóba, ami valóban fájdalmas lenne a perzsa ország számára.

Titkos hadviselés is folyik az iráni atomprogram ellen. Több iráni atomtudóst öltek meg az utóbbi években rejtélyes körülmények között, volt, akinek az autóját a reggeli teheráni csúcsforgalomban robbantották fel. Sokan, például az egyik merényletkísérletben megsebesült Ferejdun Abbaszi vagy az atomprogram feje, Mohszen Fakrizadeh teljes mértékben „illegalitásban” dolgoznak, a programok egy része James Bond-filmekből kapta a nevét. Az pedig egy ország infrastruktúrája elleni eddigi leghatékonyabb ismert internetes támadás volt, amikor tavaly a Stuxnet nevű komputerféreg irányíthatatlanná tette a natanzi centrifugákat, amelyek azután fel is robbantak.

Teherán felvette a kesztyűt, és szintén mesterkedik. Az iráni atomfegyvert hevesen ellenző Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete elleni merényletterv állítólag csak a jéghegy csúcsa, a Forradalmi Gárda elitalakulata Jementől Latin-Amerikáig több támadást is elkövetett szaúdi diplomaták ellen – írta a The New York Times amerikai napilap. Irán egyre elszigeteltebbnek érzi magát, és vezetőiben bizonyosan felmerül a kérdés: vajon az USA 2003-ban megtámadta volna-e Irakot, ha Bagdadnak valóban van atomfegyvere, és a NATO beavatkozott volna-e Líbiában, ha Moammer Kadhafi korábban nem mond le tömegpusztító programjairól.

KERESZTES IMRE