Nemzetközi megfigyelők követik majd nyomon az áruforgalmat a Grúziából önkényesen kivált Abházia és Dél-Oszétia Oroszországgal közös határán, és a tbiliszi hatóságok elektronikus úton kapnak róla adatokat – ez a lényege annak a kompromisszumnak, amely nagy nehezen megszületett Oroszország és Grúzia svájci közvetítéssel folytatott tárgyalásain. A sokáig kilátástalannak tűnő egyeztetésen váratlanul, de nem véletlenül következett be fordulat. Az USA és az EU – állítólag nyomásgyakorlást is bevetve – járt közben, hogy a vámellenőrzésben részvételi jogot követelő Tbiliszi engedjen merev álláspontjából, Moszkva pedig mondjon igent a javaslatra, és ezzel megnyíljon előtte az út a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO).
Az alkuval csaknem két évtizedes folyamat zárulhat le, ha december közepén a WTO miniszteri értekezlete is áldását adja rá. Moszkva 1995 óta be akar lépni a szervezetbe, sőt már két évvel korábban annak elődjéhez, az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT) is benyújtotta felvételi kérelmét. Az egyeztetés vontatottan haladt, a WTO meghatározó tagjai, mindenekelőtt az USA nem siettek befogadni az oroszokat. Mára azonban a nemzetközi együttműködést gátló ellentmondássá vált, hogy a legjelentősebb gazdasági hatalmak, a G20 csoport tagállamai közül Oroszország egyedüliként nem tartozik a 153 országot tömörítő szervezethez, amelynek égisze alatt a világ kereskedelmi forgalmának 97 százaléka zajlik.
Így aztán az utóbbi években felgyorsultak, tavaly pedig döntő fordulatot vettek a tárgyalások. Előbb Brüsszellel, majd Washingtonnal sikerült megállapodni a legfontosabb kérdésekben, és néhány, időközben rendezett részlet – például az orosz húsimportkvóták vagy az autó-összeszerelő üzemek alkatrészellátásának ügye – mellett már csak Grúzia ellenállása akadályozta a megoldást. Merthogy a WTO a tagállamok konszenzusával dönt az újak felvételéről, Tbiliszi pedig a 2008. augusztusi háború után mindent elkövetett Moszkva megbüntetéséért. Oroszországban többször szóvá is tették, hogy nem gazdasági, hanem politikai indítékok mozgatják a kaukázusi ország vezetőit, akik lényegében arra törekedtek, hogy az oroszok legalább a vámellenőrzés kérdésében visszakozzanak az Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét elismerő döntésüktől.
Moszkva eközben saját, regionális kereskedelmi szervezet kiépítésére szánta rá magát, létrehozta a Kazahsztánnal és Belarusszal közös vámuniót (HVG, 2011. július 10.). Sőt a jövő tavasszal minden bizonnyal az államfői székbe átülő Vlagyimir Putyin miniszterelnök a szovjet utódállamok nagy részét immár önkéntes gazdasági szövetségben egyesítő Eurázsiai Unió tervét is meghirdette. Egyes elemzések szerint Moszkva WTO-tagsága több gazdasági kárt hoz az országnak, mint hasznot. Az Ekszpert gazdasági magazin – igaz, még a válság előtt – például arra jutott, hogy a kereskedelmi korlátok feloldásával az orosz cégek évi 23 milliárd dollár értékben tudják bővíteni külpiaci forgalmukat, míg a külföldiek évente 90 milliárdos szeletet hasíthatnak majd ki maguknak az orosz belső piacból.
Negatívumnak tartják Moszkvában azt is, hogy a csatlakozás nyomán a következő években alighanem csökkenni fog az úgynevezett transzszibériai jutalék összege, melyet külföldi vállalatok az Oroszország fölött Délkelet-Ázsiába irányuló légi tranzitszállításokért fizetnek az Aeroflotnak (2008-ban húsz cégtől 420 millió dollár folyt be ilyen címen a légitársaság számlájára). Mihail Hazin ismert orosz közgazdász pedig arra figyelmeztetett, hogy a WTO-tagságot kísérő kereskedelemliberalizálás után számos iparág nem lesz versenyképes, és példaként nemrég maga Putyin is kijelentette: a könnyűipart meg kell védeni az olcsó külföldi tömegtermékektől.
Az oroszok azt sem nézik jó szemmel, hogy amerikai törvényhozók egy csoportja nyíltan szorgalmazza, maradjon továbbra is érvényben az USA kereskedelmi törvényéhez 1974-ben fűzött Jackson–Vanik-féle módosítás, amely az emigráció szabadságához kötötte a szocialista tömb országaival fenntartott kereskedelmi kapcsolatok normális feltételeit. Noha az USA 1989 óta évről évre moratóriumot hirdet e szabályra, a honatyák szerint továbbra is szükség van a szigorra, egyebek közt azért, mert Oroszországban a hazai autógyárak előnyt élveznek a külföldiekkel szemben, a szellemi tulajdon védelme pedig még mindig nem garantált.
Az USA és az EU számára azonban így is számos, a kétoldalú kereskedelmet gátló probléma megoldását eredményezné Oroszország WTO-tagsága. Moszkvai kormánykörökben abban reménykednek, hogy a csatlakozás ösztönzőleg hatna a gazdaságra, hiszen az orosz áruk szabad utat kapnak a világpiacra, az orosz vezetésnek több beleszólása lenne a nemzetközi kereskedelem szabályainak alakításába, és külföldről valószínűleg több tőke érkezne az iparba. Ezeket a várakozásokat az előrejelzések is alátámasztják. A Renaissance Capital moszkvai befektetési bank azzal számol, hogy a csatlakozás nyomán 15-20 százalékkal megugorhat a moszkvai tőzsde irányadó mutatója (RTSZ), a Világbank szerint pedig az orosz GDP-t középtávon 3,3, hosszabb távon 11 százalékkal növelheti a WTO-tagság hatása.
POÓR CSABA
