Kivégzőosztag

„Szégyenteljes és megrázó”, s hogy ilyen hosszú ideig nem sikerült felderíteni, az egyenesen „ijesztő” – Angela Merkel német kancellár jellemezte ezekkel a szavakkal azt a bűncselekmény-sorozatot, amely az első számú téma Németországban, s hatásait tekintve még valószínűleg sokáig uralni fogja a politikát és a közbeszédet. Az is biztosra vehető, hogy a biztonsági szervek, elsősorban a titkosszolgálatok, az alkotmányvédő hivatal, de a rendőrség sem dolgozhatnak tovább úgy, mintha mi sem történt volna.

Első pillantásra közönséges, köztörvényes bűncselekménynek tűnt, amikor november elején két férfi kirabolt egy bankot Eisenachban. Utána viszont meglepő fordulatok következtek. Röviddel később holtan találták őket kiégett lakókocsijukban, ahol – legalábbis a vizsgálatok jelenlegi állása szerint – öngyilkosságot követtek el. Ezzel nagyjából egy időben Zwickau villanegyedében robbanás történt, falak omlottak le, egy lakás majdnem kiégett. De csak majdnem – s amikor a hatóságok a lakókocsit és a nem teljesen megsemmisült lakást átvizsgálták, megdöbbentő felfedezésekre jutottak.

Megtalálták többek között a 2007-ben Heilbronnban eddig felderítetlen elkövető által meggyilkolt rendőrnő, Michele Kiesewetter, és a támadást éppen hogy csak túlélő társa szolgálati fegyverét. A lakás romjait átrostálva előkerült egy Ceská 7.65-ös pisztoly, amivel 2000 szeptembere óta nyolc török és egy görög bevándorlót, kereskedőt, kisbolttulajdonost öltek meg. Volt, aki virágkereskedést vitt, akadt, aki a népszerű, török kenyérbe töltött húst és salátát, a Magyarországon gyrosként ismert dönert árulta. Valamennyi gyilkosság jellemzője, hogy az áldozatok egyedül tartózkodtak az üzletükben: szinte kivégezték, közvetlen közelről, hangtompítós fegyverrel lőtték agyon őket, s az elkövetőknek mindig sikerült nyom hátrahagyása nélkül távozniuk a tett színhelyéről.

Utólag hajmeresztőnek tűnik, miként próbálták a hatóságok az egyes gyilkosságok súlyát kicsinyíteni, s persze saját eredménytelenségükről elterelni a figyelmet. Bevándorlók egymás közötti leszámolása, rendezetlen adósságok, kábítószerügyek lehetnek a háttérben – sugallták a magyarázatok. Ezzel fokozták a hátramaradottak fájdalmát. Amint azt az egyik áldozat lánya vasárnap este a német közszolgálati televízióban fel is idézte, apjának, aki egyedül vitte a kis boltot, soha semmilyen adóssága, maffia- vagy egyéb kapcsolata nem volt.

Azért kellett meghalnia, mert idegen volt. Ez volt ugyanis a gyilkosságsorozat elkövetőinek motívuma. Ezt ők maguk támasztották alá abban a videoklipben, amelynek cd-re másolt változata is előkerült a zwickaui lakás romjai közül. A magukat nemzetiszocialista földalatti mozgalomnak (NSU) nevező neonácik a filmen büszkén számolják, hogy „megint egy törökkel kevesebb”, de belevágták a felvételbe a fekete hajú és szemű rendőrnő temetéséről készült tudósításokat is.

A tizenegy évvel ezelőtt kezdődött, s most is csak a véletlen és az elkövetők öngyilkossága következtében felderíthetővé vált gyilkosságsorozat indítéka egyértelműen rasszista, a tettesek ideológiai világképe a nácizmus, az idegenellenesség. Ráadásul ezt a hatóságok 1998 óta tudták – s ez az, ami a gyilkosságsorozat kriminalisztikai és társadalmi súlyán túlmutató politikai következményekkel is járhat majd Németországban.

1998-ban a jénai rendőrség házkutatás során csőbombákat, robbanószert és neonáci propagandaanyagot talált, ám a gyanúsítottak – Uwe Bönhardt, Uwe Mundlos és Beate Zschäpe – őrizetbe vételét letartóztatási parancs híján csak másnapra tervezte. Akkorra viszont az érintettek már alámerültek, s – legalábbis igazi nevükön – többé nem kerültek kapcsolatba a hatóságokkal. A romok közül most előkerültek legális-illegális személyazonossági papírok is. Annyiban illegálisak, hogy nem létező személyek nevére szólnak, s annyiban legálisak, hogy hivatalos hatóságtól származtak: a titkosszolgálat szokta ilyenekkel ellátni beépített embereit.

Hogyan kerültek a neonácik birtokába ezek a papírok, amelyekkel az utóbbi 13 évet lebukás nélkül megúszták? A legvadabb feltételezést, miszerint ők maguk is a titkosszolgálat ügynökei, besúgói lettek volna, s mellesleg gyilkolászták a nekik nem tetsző idegeneket, a hatóságok máris tagadták. Ám biztos, hogy sok kellemetlen kérdésre kell még számítaniuk, többek között arra, hogy ha már a bevándorlók elleni merényleteket nem sikerült földeríteni, legalább a rendőrgyilkosság után miért nem vetettek be minden eszközt a nyomozás során.

Politikailag pedig – az ügy téma lesz a Bundestag jövő heti üléssorozatán is – alapvetően arra a kérdésre kell választ találni, vajon nem voltak-e a hatóságok, ahogy Berlinben mondják, „az egyik szemükre vakok”. Vagyis hogy míg a baloldali indíttatású terrorizmust, a Vörös Hadsereg Frakciót (RAF) sikerült gyakorlatilag teljesen fölszámolni, észrevétlenül kialakult egy szélsőjobboldali terrorstruktúra – állítja több elemző és ellenzéki politikus, rámutatva, hogy a gyilkosságok elkövetői komoly háttér nélkül nem tudtak volna több mint egy évtizedig lebukást megúszva élni Németországban. Minderről sokat tudhat a két, immár halott férfival felváltva élettársi kapcsolatban állt Beate Zschäpe, aki az információk szerint társai utasítására robbantotta föl a zwickaui lakást, majd eltűnt. Pár nappal később föladta magát a rendőrségen, ám vallomást nem tett, s a hírek szerint vádalkut szeretne kötni. Az is biztos, hogy nem csak hárman voltak: a hét végén újabb társukat-segítőjüket vette őrizetbe a rendőrség.

A lehetséges politikai hátországot mindenesetre máris megnevezte Joachim Herrmann bajor belügyminiszter. A baloldali elhajlással aligha vádolható keresztényszociális (CSU) politikus azt szorgalmazta, hogy az ügy kapcsán most újból neki kellene futni a neonáci párt (NPD) alkotmánybíróság előtt korábban kudarcot vallott betiltásának.

WEYER BÉLA / BERLIN