Kiskapuzás

Mindenki Németország konokságának enyhülésétől várja az EU adósságválságának megoldását, ám Berlin kitart a páneurópai kötvények és a bankóprés beindításának elutasítása mellett.

  • Folk György, Weyer Béla, Nagy Gábor, Tálas Andrea Folk György, Weyer Béla, Nagy Gábor, Tálas Andrea
Kiskapuzás

Egyre rémisztőbb forgatókönyveket készítenek az EU adósságválságának kimeneteléről: széteső valutaunió, elértéktelenedő megtakarítások, a bankokat megbénító krízis, a zuhanó életszínvonal miatt az elégedetlenség utcára költözése, a hitelezés befagyása, a 2008–2009-esnél is súlyosabb recesszió a világgazdaságban. Legutóbb az eurózóna növekedési kilátásain nagyot rontó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) sürgette gyors cselekvésre a politikusokat, a Moody's amerikai befektetés- és hitelminősítő ügynökség pedig már nem elhanyagolhatónak nevezte a fizetésképtelenségi dominók eldőlésének veszélyét a közös valutát használó 17 EU-tagországban.

Wolfgang Schauble a berlni parlmaentben
AP

 A gazdasági világvége-hangulatot egy korábban rutinműveletnek számító államkötvény-aukció váltotta ki. A német állam a múlt héten a tervezett 6 milliárd euró értékű, tízéves lejáratú értékpapírnak csak a kétharmadát tudta eladni, ami kisebb pánikot keltett a pénzpiacokon. Akik nagyon megijedtek, úgy vélték, a válság elérte az eurózóna szívét, az eddig sebezhetetlennek tartott Németországot, így a berlini kormány, és személy szerint Angela Merkel kancellár nem húzhatja ki magát a gyors megoldás keresése alól.

A másik magyarázat szerint semmilyen tragédia nem történt, az egész évre tervezett 64 kötvényaukció közül – amelyeken összesen 275 milliárd eurót kell összegyűjteni – egy nem sikerült. „Nem voltam boldog, hogy így történt, de nem kell túlértékelni” – jelentette ki Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, hozzátéve, nem kell meglepődni, ha a befektetők nem ugranak olyan papírért, amely az inflációnál is alacsonyabb hozamot ígér. Márpedig Berlin kihasználta, hogy a válság miatt dől a pénz a biztonságos Németországba, és ezért talán kicsit túllőtt a célon: történelmi mélységbe, 1,98 százalékra vitt hozammal próbálta eladni a papírokat, amit sokan keveselltek tízéves lejáratra.

Az adósságkrízis sajátossága, hogy a német állam messze az átlag alatti költségekkel tudja kielégíteni finanszírozási igényét. A franciáknak a hasonló lejáratú állampapírjaikra 3,6, a belgáknak pedig 5,16 százalékos kamatot kell fizetniük, míg Olasz- és Spanyolország már a 7 százalék határán billeg, Görögország pedig átlépte a 30 százalékot. Az olcsó finanszírozási lehetőség féltéséből következik, hogy a Merkel-kormány mereven elutasítja a páneurópai kötvények bevezetését. Az ugyanis úgy csökkentené elviselhetőbb szintre az eurózóna perifériájának, valamint a válsággal elkeseredetten küzdő két nagyobb tagjának, Olaszországnak és Spanyolországnak a költségeit, hogy közben növelné Németországét. A kockázat szétterülne ugyanis, de a piacok értékítéletében a végső garanciavállaló Németország lenne, amelynek adóssága már meghaladja a GDP 80 százalékát. Igaz, ez a gazdaság ereje miatt egyelőre éppúgy nem aggasztja a piacokat, mint az, hogy az USA tartozása átlépte a hazai összterméke 100 százalékát.

A sokáig a páneurópai kötvények mellett kardoskodó Párizs mintha már nem lenne annyira lelkes. Ezt az indokolhatja, hogy számára a kockázat szétterítése azzal a veszéllyel járna, hogy elveszíti adósságának tripla A besorolását, ami nemcsak nála, hanem az egész eurózónában felfordulást okozna. A franciák ehelyett másik kiskaput nyitnának, aminek a kulcsát szintén a németek tartják a kezükben. Merkel határozottan ellenzi, hogy a szigorú Bundesbank mintájára létrehozott, frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (EKB) beindítsa a bankóprést, és az amerikai jegybank szerepét ellátó Fedhez hasonlóan végső hitelezőként működve, nyakló nélkül vásároljon a piac által bóvlinak minősített államkötvényeket. Az persze más kérdés, hogy már most is az EKB korlátozza vásárlásaival a spanyol és az olasz papírok hozamát, és fogad be senki által sem keresett görög kötvényt.

 Berlin a könnyebb, de számára költségesebb kiutat kínáló kiskapuk megnyitása helyett fegyelmezéssel állítaná helyre a piacok bizalmát. Schäuble hétfőn délután Berlinben külföldi újságírók egy csoportja, köztük a HVG tudósítója előtt bejelentette: a december 8–9-ei EU-csúcson javasolják a stabilitási és növekedési paktum kiegészítését annak az előírásával, hogy az EU, de minimum az eurózóna tagjai kötelesek legyenek beterjeszteni költségvetésüket az Európai Bizottsághoz (EB). Amennyiben azt a testület kifogásolná, a tervezetet át kellene dolgozni, de annak mikéntje, a kiadáscsökkentés vagy a bevételnövelés forrásainak meghatározása, az adópolitika továbbra is a tagországok jogköre maradna.

Ritka alkalom, hogy Berlin és Brüsszel – ahol az uniós gépezet lassúságának bírálói szerint nem vesznek tudomást a válság akut voltáról, és makacsul közép- és hosszú távú terveket készítenek – azonos hangon beszél. Az EB is azt javasolja, hogy a közös valutát használó országok minden év október 15-éig küldjék el költségvetési tervezetüket jóváhagyásra, és a követendő folyamat is a Schäuble által vázolthoz hasonlít. Nem tartják ugyanakkor életszerűnek, hogy az ilyen változtatást a lisszaboni szerződés mind a 27 EU-tagállam konszenzusát igénylő módosításával hajtsák végre, az ugyanis másfél-két évig is elhúzódhatna, és az eredményt senki sem garantálná, ami az olaszok és a spanyolok számára a jelen helyzetben beláthatatlan időtáv. Az eurózóna 17 tagja módosítaná a lisszaboni szerződés jegyzőkönyvének a valutaunióban részt vevő országokra vonatkozó pontját, amihez a többi tagország szabadon csatlakozhatna – vetette fel kerülő megoldásként Schäuble, aki nem biztos benne, hogy a közös valutát nem használó Nagy-Britannia vagy Dánia megszavazná az EB fiskális ellenőrző szerepének rájuk ugyan nem vonatkozó, de mindenképpen precedenst teremtő rögzítését.

A német javaslat erősíti azokat a Schäuble által egyébként cáfolt pletykákat, hogy Berlin és Párizs „elit euróklub” létrehozásán fáradozik, amiben a legstabilabb öt ország tömörülne, és az euróövezet többi tagja csak akkor csatlakozhatna hozzájuk, ha leszorították az adósságukat és a költségvetési hiányukat. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik azokról a kritikákról, melyek szerint Németország uralni akarja az EU-t, Schäuble azt válaszolta: úgy érzi magát, mint az a tűzoltó, akit az oltás közben jól letol a gyújtogató, hogy nem elég gyorsan fojtja el a tüzet. Szerinte ugyanis amíg a stabilitási követelmények szigorú betartására nem kötelezik el magukat az uniós országok, addig nincs értelme páneurópai kötvényről vagy hasonló, de csak átmeneti eredményt hozó megoldásról beszélni.

FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL

WEYER BÉLA / BERLIN