Testvérlánc

Ijesztően hat Rijád egyik sugárútján a belügyminisztérium épülete, amely feje tetején álló piramishoz hasonlít. Ez a hely a szaúdi liberálisokban rettegést, a konzervatívokban csodálatot vált ki, mert a királyság szigorúan ellenőrzött társadalmát jelképezi. És ez az a minisztérium, amelynek élén Najef herceg 1975 óta kialakította hatalmi bázisát. Miközben lázong az arab világ, a Föld kőolajtartalékának több mint ötödével rendelkező Szaúd-Arábia meglepően nyugodt maradt, köszönhetően Abdullah király népszerűségének, a bőkezűen megnövelt állami juttatásoknak. És persze annak, hogy a Najef vezette belügyi erők csekély polgári áldozattal fojtották el eddig a főként a síita kisebbség lakta keleti tartományok tiltakozásait.

De mit hoz a jövő? – kérdezik nemcsak az olajutánpótlás miatt aggódó Nyugaton, hanem a királyságban is, azt követően, hogy a 78 éves Najef lett a trónörökös a 87 éves Szultán herceg, védelmi miniszter tavalyi halála után. Najef még a szaúdiak számára is talány. Ultrakonzervatívnak tartják, aki közel áll a vallási vezetéshez, de a kinevezése után a folyamatosságot, vagyis az Abdullah által megkezdett óvatos reformok folytatását hangoztatta. Ő volt az, aki az USA-t ért 2001. szeptember 11-ei merénylet után megkérdőjelezte, hogy a 19 öngyilkos merénylőből 15 szaúdi volt, aztán pedig keményen leszámolt az al-Káida szaúdi sejtjeivel.

A trónörökös nemrég nyilvánosan megdorgálta a parlament helyett létrehozott, de csak tanácsadói szerepet betöltő súra egyik tagját, aki szóba hozta a nők autóvezetési tilalmának felülvizsgálatát. Hét évvel ezelőtt pedig szintén Najef hiúsította meg azt a reformot, hogy a nők is részt vehessenek az önkormányzati választásokon, az ország egyetlen demokratikus megméretésén. De Najef ellenkezését sikerült letörni, hiszen a király bejelentette, 2015-ben már a nők is szavazhatnak, 2013-tól pedig a súra tagjai is lehetnek.

A 86 éves Abdullah is konzervatívnak számított, mielőtt Fahd utódjaként 2005-ben elfoglalta a trónt. Ha Najef hatalomra jut, ő is okozhat meglepetést. Arról nem is beszélve, hogy a király és a trónörökös, illetve a koronaherceg-várományos, a 76 éves Szalman herceg – a harmadik az utódlási listán – szerepet is játszik. Mint ahogy a népes királyi család is előszeretettel mutogat az iszlám konzervatív szunnita szárnyát képviselő, vahabita vallási vezetésre, ha a változás elmaradásáról van szó. Csakhogy amikor az uralkodócsalád és a vahabiták XVIII. századi szövetségén alapuló rendszer léte forog kockán, akkor a pragmatizmus mindig felülkerekedik a vallásosságon. De vajon így lesz-e a jövőben is? Hiszen a kihívások óriásiak. Az ifjabb szaúdiak a műholdas tévécsatornák és az internet révén számtalan lehetőséget kapnak új információk, más kultúrák megismerésére, ezért a hatalomnak már az értelmiségiek, nők, fiatalok és a sajtó által átformált társadalommal kell számolnia.

Az is kérdés, ugyanolyan népszerű lesz-e Najef, mint Abdullah. A király iránti szeretet jelentőségét nem lehet ugyanis lebecsülni. Egy reformpárti újságírónő, Bareh Alzubídi nemrég például a tévében kijelentette, hogy a királyság szigorú vallási előírásai nem védik meg a nőket, majd gyorsan hozzátette: a király közel áll a néphez, amelyet oltalmaz. A róla kialakult képet tovább javítja, hogy a luxust kedvelő és a földközi-tengeri villáiban pihengető hercegekkel szemben Abdullah inkább puritán sivatagi táborába vonul vissza.

Najef több szempontból is a megfelelő ember a megfelelő időben. Nagy a tekintélye és a tapasztalata, és jó kapcsolatokat ápol az egyiptomi Muszlim Testvériséggel, amelynek helyi iszlamista szervezetei és rokon mozgalmai a forradalmi változáson áteső többi arab országban is komoly hatalmi szerephez jutnak. De Najef trónörökösi kinevezése új korszak kezdetét is jelenti az eddig változatlan szaúdi utódlási rendszerben. Abdullah először hívta össze az általa hat évvel ezelőtt létrehozott Hűség Tanácsot, és a testülettel jóváhagyatta Najef jelölését. A tanács 34 hercegből áll, mindegyikük a királyságot alapító Abd al-Aziz ibn Szaúd király befolyásos fiainak családját képviseli.

A hercegek – akik a hátműtétjéből lábadozó Abdullah betegágyánál gyűltek össze – nem támogatták egyhangúan a királyi döntést. Többen részt sem vettek a megbeszélésen, vagy mert ellenzik Najef személyét, vagy mert kihagyták őket az öröklési láncolatból. Abdullah állítólag nem tervezte a tanács összehívását, de mégis megtette, ami talán éppen azt mutatja, hogy a háttérben megindult a harc a trónért. A zavart az is jelezte, hogy egyáltalán fénykép készült az ágyban kefijah, azaz a hagyományos szaúdi fejfedő nélkül fekvő Abdullahról és a körülötte ülő hercegekről.

A monarchiát 1932-ben megalapító Abd al-Aziz úgy kovácsolta össze a meghódított területek törzsfőnökeivel kialakított szövetségeket, hogy házasságot kötött azok kiválasztott lányaival. A királynak így 22 feleségtől 45 elismert fia és több mint félszáz lánya született. Az európai monarchiáktól eltérően a szaúdi házban a király fiai követik egymást a trónon. Najef és Szalman is Abd al-Aziz kedvenc feleségétől, a szudairi klánt képviselő asszonytól származik. (Az ebből a frigyből született fiúkat nevezik szudairi heteknek.)

Sorra kihalnak Abd al-Aziz hetvenes-nyolcvanas éveikben járó fiai, a még élő mintegy húsz testvér közül pedig egyre kevesebben maradtak, akik alkalmasak és hajlandók is a monarchia irányítására. Ezért a Hűség Tanácsnak akkor lesz sorsdöntő szerepe, ha az alapító király valamelyik unokáját kell trónörökösnek választani. Csak a második királynak, Szaúdnak 53 fia és 54 lánya született, Abd al-Aziz unokáinak száma több száz lehet, az egész királyi család pedig több ezer hercegből áll.

Najef és Szalman pozíciója azt is jelezheti, hogy az ő családjuk kerül előnybe az utódlásnál, ami sok hercegnek nem tetszik. Najef egyik fia, Mohamed belügyminiszter-helyettes apja hivatalában, és komoly szerepet játszott az al-Káida szaúdi hálózatának felszámolásában. A jelenlegi király, Abdullah fia, Miteb apjától örökölte a szaúdi Nemzeti Gárda parancsnoki tisztét, az egység nem tagozódik be a fegyveres erőkbe, és a puccskísérletekkel szemben védi az uralkodót. Az ambiciózus unokák között említik a meghalt trónörökös, Szultán fiát, Khálidot is, aki – néhai apja hivatalában – a védelmi miniszter helyettese, és ő vezette a szaúdi hadsereget az 1991-es Öböl-háborúban. Komoly posztot tölt be két korábbi király fia is: Fahdtól Mohamed, Fejszáltól pedig Khálid al-Fejszál. Az előbbi a síita kisebbség és az olajvagyon miatt rendkívül jelentős Keleti tartomány, az utóbbi pedig az iszlám legszentebb helyeinek otthont adó Mekka tartomány kormányzója.

KERESZTES IMRE