Politikai rendszerváltással felérő reformokkal próbálkozik Olaszország szakértői kormánya, de a gazdaság még nem indult be, és nem múlt el az adósságcsapda fenyegetése.
Bűncselekmény Olaszországban az egyeurós buszjegy hamisítása. Évente több mint 80 ezer eset kerül a római legfelső bíróság elé, és miközben Olaszországban a testület előtti ügyekre 40 ezer ügyvéd szakosodott, Franciaországban csupán két tucat. Az ügyvédek kiugróan magas száma és a perek több évre elhúzódása is illusztrálja a nehézkes igazságszolgáltatást, ami nemcsak az olaszok életét keseríti meg, de a külföldi befektetőknek sem vonzó.
A kaotikus, követhetetlen bíráskodás csak egyike az olasz gazdaság bajainak, a nyomasztó bürokráciát, a korrupciót, a szervezett bűnözést, az adóelkerülést, az alacsony születési rátát, az eladósodottságot vagy a merev munkaerőpiacot is az okok között említik. A tavaly novemberben távozásra kényszerített Silvio Berlusconi miniszterelnök helyébe lépett Mario Monti szakértői kormánya előbb 30 milliárd eurós megszorító intézkedéssel, majd a versenyképességet javítani szándékozó reformcsomaggal rukkolt elő, utóbbi egyik sarkalatos eleme a munkaerőpiac liberalizálása. Csakhogy az ezzel szembeni ellenállás nem lebecsülendő, a szakszervezetek húsvét után egynapos általános sztrájkkal figyelmeztetnek.
A külföldön Olaszország, sőt az euró megmentőjeként ünnepelt, otthon pedig a Berlusconi-évek után lelkesedéssel fogadott Monti mézesheteinek vége. Az adóemelések, a növekvő üzemanyagárak, a rezsik elszaladása kezdi éreztetni hatását. A legnagyobb baloldali szakszervezeti szövetség ellenáll a munka törvénykönyve módosításának, mert az megkönnyítené az elbocsátásokat. A 15 főnél többet foglalkoztató vállalkozások jelenleg nehezen tudnak megszabadulni felesleges alkalmazottaiktól anélkül, hogy ne kockáztatnának éveken át elhúzódó pereskedést, csekély eséllyel a kedvező ítéletre.
A piac sem túl bizakodó. A kabinet az idei GDP-csökkenést 0,4 százalékról 1,3–1,5 százalékra módosította, ami összhangban áll a piac által várt recessziós adattal. A külföldi befektetők nem rohannak venni olasz államkötvényeket. A kötvényhozamok idei visszatérése a biztonságosnak tartott 6 százalék körüli szintre inkább annak köszönhető, hogy az olasz pénzintézetek az Európai Központi Bank (EKB) olcsó hiteléből vásároltak a papírokból. Az EKB pénzinjekciójának hatása azonban elmúlik, és Rómának az idén még több mint 300 milliárd euró forrást kell bevonnia a lejáró államadósság újrafinanszírozására. Az eladósodottság januárban a GDP 120,1 százalékán újabb rekordot döntött.
Nem is a recesszió a befektetők legnagyobb gondja, hiszen várható volt, hogy Monti a legjobb tudása ellenére sem lesz képes néhány hónap alatt növekedésre serkenteni az ezer sebből vérző gazdaságot. Sokkal inkább aggódnak a rövid távú politikai stabilitásért, például azért, hogy a parlament három nagy pártja továbbra is kiálljon a szakértői kormány mellett. A Monti iránti társadalmi bizalom sokat csökkent, támogatottsága a 70 százalék felettiről 50 közelébe esett, a kétkedők kezdeti 15 százalékos tábora pedig a háromszorosára nőtt. Sokan stratégiai hibának tartják, hogy Monti belefogott a munkaerőpiac átformálásába, aminek nem sok rövid távú gazdasági hozama van, viszont érdekeket sért, politikai vitát és megosztottságot gerjeszt. A tervezet múlt heti felpuhítását máris „mélységes csalódással” fogadta a munkaadók szövetsége, a Confindustria.
A kormánynak két ötéves terminusra lenne szüksége elemzők szerint ahhoz, hogy alapvetően megreformálja az utóbbi évtizedben ingatag gazdaságot, Montinak viszont csak egy éve van a jövő év elejére tervezett választásig, ha kihúzza addig. A piac az után is szívesen látná a volt bankárt a kabinet élén, de nem tudni, mit szólnak majd ehhez a pártok. Mindenesetre egyesek úgy vélik, Monti és csapata nem csak az adósságcsapda elkerülésére és a gazdaság beindítására összpontosít, a reformok az avítt politikai rendszer átalakításának kezdetét is jelenthetik.
A pártok általános támogatottsága rendkívül alacsony. Kérdés például, mi lesz a Monti lépéseit ellenző, jobboldali populista Északi Ligával, amelynek karizmatikus vezére, Umberto Bossi pénzügyi visszaélések vádja miatt a múlt héten lemondott. A parlament legnagyobb ereje, Berlusconi jobboldali Szabadság Népe a felmérések szerint alig több mint 20 százalékot kapna, de nem szerepelnek jobban a balközép demokraták sem. Berlusconi mindenesetre nem indul újra, és listavezetőnek a 41 éves Angelino Alfano volt igazságügyi minisztert javasolja. A szicíliai politikus lehetséges kormányfőként megosztja a közvéleményt, de nemzedékváltásra kényszerítheti a Demokrata Pártot is, melynek élére a 37 éves Matteo Renzi firenzei polgármester kerülhet.
2009-es megválasztása óta Renzi megfelezte a toscanai város közgyűlési tagjainak számát, menesztette a pártfunkcionáriusokat a közüzemek éléről, és a kiadások lefaragása után csökkentette a helyi adókat. A polgármester a Monti-féle piaci reformok hívének mondja magát. „Nemcsak a taxisok vagy a gyógyszertárak működését kell liberalizálni, hanem a bankokét, a biztosítókét és az energetikai cégekét is” – hangoztatja, lényegében nyitott kapukat döngetve, hiszen a szakértői kormány a patikapiac megnyitásától a banki díjak csökkentéséig sok mindenhez hozzányúl. Monti több esetben is kompromisszumra kényszerült az ellenállás miatt, így a reformok szempontjából komoly jelentőséggel bír, ha a pártoktól is lökést kap az ügy. Az egész ország reformra szorul, az olasz politikát az ellenségeskedés hatja át – mondja Renzi, aki szerint Monti épp ebből az ördögi körből rángatta ki Itáliát, és kezdeményezett előremutató vitát.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
