Diplomáciai csúcsforgalom várható Mianmarban. A sort David Cameron brit kormányfő kezdte a minap, ő volt hosszú évtizedek óta a legmagasabb rangú nyugati vezető, aki a délkelet-ázsiai államban tárgyalt. Villámvizitje után kijelentette, hogy fel kellene függeszteni az általa csak a régi nevén, Burmaként emlegetett ország ellen az 1990-es években, a katonai junta jogsértései – például az ellenzék győzelmével zárult parlamenti választás eredményének megsemmisítése – miatt bevezetett szankciókat. Igaz, eltörlésüket még nem javasolja, és érvényben tartaná a fegyverembargót is.
Hasonló véleményen lesznek valószínűleg azok a külföldi politikusok is, akik szintén hamarosan Mianmarba utaznak. A jövő héten az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton nyitja meg az egykori fővárosban, a korábban Rangunként ismert Jangonban a közösség képviseletét, de előtte még Brüsszelben a tagországok képviselői megvitatják, hogyan módosítsák a Mianmart érintő büntetőintézkedéseket, amelyek némelyikén már enyhítettek. Aztán április végén Thein Szein mianmari államfő Japánba látogat, május elején pedig Manmohan Szingh indiai miniszterelnököt fogadja. Az USA 22 év után ismét a legmagasabb szintre emeli a diplomáciai kapcsolatokat, még az idén nagykövetet küld az ázsiai államba, amellyel szemben nemrég enyhítette a korlátozásokat. Gyors lazításra azonban Washington sem hajlandó, mert még nem tartja biztosnak a mianmari demokratikus változásokat.
A jelentős természeti kincsei ellenére a világ legszegényebbjei közé tartozó, 50-60 millió lakosú ország óriási lépéseket tett a diktatúra felszámolása felé, mióta bő egy éve – igaz, jórészt a katonai vezetés volt tagjaiból álló – polgári kormány vette át az irányítást. Több száz politikai elítéltet engedtek ki például a börtönökből. Az összesen másfél évtizeden át hol rács mögött, hol házi őrizetben fogva tartott, majd 2010 novemberében szabadon bocsátott Aung San Suu Kyi ellenzéki vezető pedig a Nemzeti Liga a Demokráciáért nevű pártjával néhány hete elsöprő győzelmet aratott az időközi választáson, és a Nobel-békedíjas politikus asszony is parlamenti képviselő lesz.
Tucatnyi szakadár etnikai csoporttal is sikerült békét kötnie a kormánynak, legutóbb a lakosság 7 százalékát adó karenekkel, akik nem sokkal az után indítottak fegyveres harcot az önállósodásért, hogy Burma 1948-ban elnyerte függetlenségét Nagy-Britanniától. Rebellis vezetőik a múlt héten már az államfővel és Suu Kyi asszonnyal találkoztak, és arról tárgyaltak, miként juthatnának politikai képviselethez, például alkotmánymódosítás útján.
Az északi Kacsin állam gerilláit viszont egyelőre nem tudták tárgyalóasztalhoz ültetni. Pedig a nekik tett engedménynek tekinthető, hogy tavaly ősszel – a közvélemény nyomására és környezetvédelmi okokra hivatkozva – leállítottak egy, a területükön kínai beruházással zajló duzzasztóépítést (HVG, 2011. október 12.). Néhány hónappal később, hasonló megfontolásokból, egy thai közreműködéssel tervezett hőerőmű-befektetést is felfüggesztettek, ami rossz üzenet lehet a külföldi beruházóknak. De akár azt is jelentheti, hogy a kormány az ország gazdaságában kulcsszerepet játszó kínai, thaiföldi és néhány más ázsiai országból érkezett tőke mellett a nyugati befektetőknek is nagyobb teret engedne.
A gazdasági intézkedések mindenesetre bátoríthatják az egyelőre csak óvatosan szemlélődő üzletembereket. Lebegtetni kezdték a nemzeti valuta, a kyat árfolyamát, adókedvezményekkel is csábító új törvény készül a külföldi befektetésekről, liberalizálni akarják a tőkepiacot, és japán közreműködéssel megkezdődtek a tőzsde fejlesztésének előkészületei. A kínálkozó lehetőségek és az olcsó munkaerő így a több mint hét magyarországnyi területű Mianmarba vonzhatja a nyugati tőkét. Olyannyira, hogy egyes elemzők szerint az ország új ázsiai kistigrissé válhat, és az IMF, valamint az Ázsiai Fejlesztési Bank is azzal számol, hogy a gazdasági növekedés már az idén 6 százalék körüli, később pedig még magasabb lehet.
Aggályokat kelt viszont, hogy nem tudni, meddig engedi a lazítást a hadsereg. A 2015-ben esedékes választások könnyen hatalomváltást hozhatnak, ez a kilátás pedig a reformok fékezésére vagy akár leállítására késztetheti a tábornokokat, akik közül többet kegyetlenkedésekkel vádolnak az emberi jogi szervezetek, vagyis a demokrácia kiteljesedése számukra felelősségre vonással is járhat.
POÓR CSABA
