Mer nagyot álmodni

Elfogyott a szír rezsim iránti türelmünk, és a világé is – szögezte le Hamad bin Jaszim al-Tani katari kormányfő az arab miniszterek kairói találkozóján, amelyen Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is jelen volt. A miniszterelnök szerint Oroszország hozzájárul az öldökléshez azzal, hogy nem lép fel keményen Basar Asszad ellen, egyúttal felszólította Moszkvát, támogassa a szír elnök távozását is tartalmazó arab béketervet. Néhány éve elképzelhetetlennek tűnt, hogy az alig 1,7 millió lakosú emírség – amelynek mindössze 225 ezer állampolgára van – ilyen határozottan lépjen fel a világpolitika színpadán.

Az arab tavasz tálcán kínálta a lehetőséget az ambíciótól fűtött és a földgázbevételekből pénzben úszó Katarnak, amely tavaly novemberben kulcsszerepet játszott abban, hogy felfüggesszék Szíria tagságát az Arab Ligában. Most pedig azt követeli a világtól, hogy az ország egyetlen legitim képviselőjeként ismerjék el a szíriai ellenzéket. Líbiában dollárszázmilliókkal, Nyugaton kiképzett tanácsadókkal és fegyverekkel is támogatta a néhai Moammer Kadhafi elleni felkelőket.

A térségben nemcsak csodálattal, hanem aggodalommal is szemlélik a hozzávetőleg két magyar megyényi területű félszigeten lévő abszolút monarchia diplomáciai menetelését. Vajon mi lehet Katar szándéka? Egyrészt a közel-keleti változásokat érzékelve felkarolja a korábbi politikai iszlámnál demokratikusabbnak látszó iszlamista mozgalmakat, amelyek a változások révén mindenhol meghatározó erőkké váltak. Másrészt felekezeti szemüvegen át értékeli az eseményeket, hiszen a szunnita Katar Bahreinben támogatta a többségi síiták tiltakozásának leverését.

Hamad bin Khalifa al-Tani emír Napóleon-komplexusával magyarázzák egyesek a sejkség ambícióit. A katari pszichébe beleivódott, hogy az évszázadok során a szomszédos arab sejkek és az arrafelé megforduló indiai maharadzsák lenézték a gyöngyhalászattal és lótenyésztéssel foglalkozó partvidéket. A 60 éves uralkodó lelkét az is megrázta, hogy az 1980-as években egyik európai útján az útlevélkezelő megkérdezte tőle: „Hol van az a Katar, létezik egyáltalán?” Az emír esélye 1995-ben jött el, amikor megbuktatta Svájcban tartózkodó apját, aki a Perzsa-öböl túloldalán lévő síita Irántól és az Arab-félszigeten a kisebb monarchiák patrónusaként fellépő Szaúd-Arábiától tartva nem mert hozzáfogni a katari partoknál felfedezett és a világ legnagyobbjának tartott földgázlelőhely kiaknázásához.

A hatalmi allűrök mellett az emírnek külpolitikai programja is van. Országa szinte az egész arab világ iszlamista ellenzékének második otthonává vált. A száműzöttek között megtalálható Juszuf Karadavi befolyásos egyiptomi vallási vezető, Ali Szallibi líbiai prédikátor, a szintén líbiai Abdel Hakim Belhadzs, aki aztán a Kadhafi elleni felkelést irányító katonai tanács élén állt. De Katarban van az otthona a Damaszkuszból távozni kényszerült Khaled Mesálnak is, aki a palesztin Hamász száműzetésben lévő szárnyának volt a vezetője, s továbbra is befolyásos figura a mozgalomban. Katar jó kapcsolatokat ápol az egyiptomi Muszlim Testvériséggel, illetve annak líbiai, tunéziai és szíriai testvérszervezeteivel.

Az iszlamista gondolkodás terjesztésében komoly szerepet játszik az emír által létrehozott és pénzelt al-Dzsazíra televízió, amelynek műsorain rendszeresen hangot adhatnak véleményüknek a konzervatív vallási szakértők, prédikátorok. A csatorna az al-Káida szócsöveként is működött, sokszor ott mutatták be először Oszama bin Laden hang- és videoüzeneteit. Az esetleges afganisztáni békefolyamatban is főszereplő lehet Katar, ahol a Talibán – ígérete szerint – képviseleti irodát nyit, ami Kabul részéről a párbeszéd előfeltétele.

Katar külpolitikáját sokan ideológiamentesnek tartják. Szövetségesi viszonyt ápol az USA-val, amely két támaszponton jelenleg 13 ezer katonát állomásoztat a félszigeten. Bővítik az al-Udeid légibázist is, amelyet alapvetően az amerikai légierő használ, de állítólag Katar állja a költségek 60 százalékát, és elvi beleegyezését adta, hogy az USA az Irán elleni esetleges támadásokhoz is használja a támaszpontot. Komoly hadsereg nélkül Katar geopolitikai súlya csekély marad, de ki tudja használni, hogy a nagyobb arab országok saját ügyeikkel vannak elfoglalva. Al-Tani szisztematikusan modernizálja az emírséget, felfuttatja a szénhidrogén-termelést, aminek révén ma Katarban a világon az egyik leggyorsabb a gazdasági növekedés, és a legmagasabb az egy főre jutó GDP. A katari befektetési alapnak világszerte 85 milliárd dollárt érő portfóliója van. Termőföldeket, ingatlanokat, szállodákat vásárolt, és részesedést szerzett például a svájci Credit Suisse bankban vagy a német Volkswagen autógyárban.

Katar kulturális központtá is kíván válni. 2008-ban nyílt meg a kínai-amerikai I. M. Pei sztárépítésszel terveztetett Iszlám Művészetek Múzeuma, és az emírség pénzt nem sajnálva vásárol műkincseket, hogy felkerüljön a világ kulturális térképére. Jelentős összegeket költ sportrendezvényekre, golf-, tenisz- és lóversenyekre, és 70 százalékos részesedést vásárolt a Paris Saint-Germain francia futballklubban. Az igazi nagy dobás azonban a 2022-es futball-világbajnokság lehet. A világot sokkolta, amikor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a kis országnak ítélte a lehetőséget, de könnyen lehet, hogy az igazi meglepetés az esemény látványos megrendezése lesz. Egy tucat új stadion építését tervezik, az első – légkondicionált – aréna 2015-ben készül el. A szervezők hangsúlyozzák: 2 milliárd ember él négyórányi repülőútra az emírségtől, így a focivébé hidat épít a Közel-Kelet és a világ többi része között.

KERESZTES IMRE