Értelmezési tartomány

A szociáldemokraták (SPD) győztek, a kereszténydemokraták (CDU) történelmük leggyengébb eredményével veszítettek, a Kalózpárt pedig újabb tartományi parlamentbe jutott be – ez a Németország legnépesebb és politikailag is legfontosabb tartományában, Észak-Rajna–Vesztfáliában tartott vasárnapi választás rövid summázata. Aminek közvetlen kihatása látszólag csupán annyi, hogy az eddig kisebbségben kormányzó SPD–Zöldek-kormány ezentúl kényelmes többségi pozícióból politizálhat. Hosszabb távon azonban a most történteknek befolyásuk lehet a jövő szeptemberben esedékes szövetségi parlamenti választások kimenetelére is.

Amikor márciusban feloszlatta magát a düsseldorfi tartományi parlament, merthogy a Hannelore Kraft (SPD) miniszterelnök kormánya által benyújtott költségvetés nem kapta meg a szükséges többséget, még korántsem tűnt ilyen lefutottnak a verseny. Kraft azonban – zöld párti helyettesével, Sylvia Löhrmann-nal az oldalán – jól választotta meg azokat a témákat, amelyekkel választást lehet nyerni. Elsősorban az oktatásra, a gyereknevelésre, a képzésre koncentráltak – ezek tartományi hatáskörben eldőlő kérdések –, s velük szemben nem sok sikerre számíthatott a CDU-s Norbert Röttgen, aki főállása szerint a berlini szövetségi kormány környezetvédelmi minisztere. Környezetvédelmi profillal a Zöldek ellenében nem lehet pontokat gyűjteni, s az sem növelte az esélyeit, hogy bár formálisan ő volt a tartományi CDU-szervezet elnöke – a posztról a súlyos választási vereség után lemondott –, a jelek szerint csak politikai kirándulásnak tekintette ezt a megméretést. Mert csak abban az esetben költözött volna Düsseldorfba, ha pártja győz, ellenzéki frakció vezetését nem vállalta.

A végül 39,1 százalékot szerzett SPD a 11,3 százalékos Zöldekkel így most öt évig biztos lehet a dolgában. A parlamentből kiesett a Baloldal, mert azzal, hogy nem szavazta meg ellenzékből a költségvetést – s dacosan nem nyújtott egyszeri segítséget az SPD-kormánynak –, politikai öngyilkosságot követett el. A 7,8 százalékos Kalózpárt pedig sorozatban a negyedik tartományi törvényhozásba került be, aminek láttán most már mindenki szeretné megtudni, mi lesz a konkrét politikai tevékenysége. Mit fog megszavazni, mit ellenezni, milyen indítványai lesznek – mert ez még jórészt a jövő titka.

Mivel ezt a szavazást mini-Bundestag-választásnak is szokás nevezni, vasárnap óta futószalagon készülnek a szövetségi megméretésre vonatkozó jóslatok. Néhány SPD-s és zöld párti politikus máris látni véli a két politikai erő jövő szeptemberben hivatalba lépő koalícióját, az élén természetesen SPD-kancellárral. Ehhez persze tudni kellene legalább azt, hogy ki lesz a szociáldemokraták jelöltje a posztra. Ez a kérdés most nyitottabb, mint valaha. A pozícióval hírbe hozott trojka tagjai – vagyis Sigmar Gabriel pártelnök, Frank-Walter Steinmeier frakcióvezető és Peer Steinbrück egykori pénzügyminiszter – eddig nem tisztázták egymás között az erőviszonyokat, mindenesetre egyikük sem képes megnyert választást fölmutatni, s az esélyeik finoman szólva is szolidak.

Ellentétben Hannelore Krafttal, aki két éven át kisebbségben is jól elkormányzott, aztán a legnagyobb tartomány választói előtt bizonyította, hogy tud népszerűséget szerezni pártjának és magának. Ráadásul kellően dinamikus, határozott, és hét évvel fiatalabb, mint Angela Merkel – vagyis ha valakinek, hát neki lenne esélye, hogy fölvegye a versenyt a népszerűségi listákon változatlanul messze saját pártja előtt álló kereszténydemokrata kancellárral. Csakhogy eddig minden megnyilatkozása arra utalt, s ezt erősítette meg most, a választási siker után is, hogy ő ezt nem akarja. Ebből a szemszögből nézve nem is túl nagy a CDU veresége – legalábbis Merkel számára nem az. Mert a Bundestag-választásra tekintve nemhogy tisztázta volna az SPD-n belüli erőviszonyokat, hanem nehezítette a szocdemek helyzetét. Most naponta fogják tőlük kérdezni, hogy akkor végül is ki lesz majd Merkel kihívója.

Merkelnek a saját pártján belül sem kell aggódnia, a düsseldorfi vereség nem az ő kudarca, hanem Norbert Röttgené. Akit szokás volt Merkel majdani lehetséges pártbéli utódjaként is emlegetni – s most ő is bekerült azon CDU-s politikusok sorába, akik valaha a kancellár-pártvezér riválisainak számítottak, aztán ilyen-olyan okok miatt már szó sem esik róluk. Roland Koch, Peter Müller, Christian Wulff – mind tartományi miniszterelnökként készültek a nagyobb kihívásra. Röttgen, ha győzött volna, talán egy lépéssel közelebb kerül ehhez – most örülhet, ha a miniszteri tárcáját meg tudja tartani. Valamelyest persze Merkelnek is jut a vereségből. Erre utal, hogy az SPD-s trojka keddi sajtótájékoztatóján új, növekedési és foglalkoztatási paktumot – vagyis az új francia elnök, Francois Hollande mondandóját visszhangozva pénzköltést, szerintük viszont a meglévő források jobb felhasználását – hirdet Európa számára. Más szóval, a tartományi győzelemből próbálnak most uniós témában előnyt kovácsolni a kizárólag a takarékosság iránt elkötelezett Merkel rovására.

WEYER BÉLA / BERLIN