Fertőzésveszély

Szíria: a forradalom folytatódik – pingálta falra Bejrútban két aktivista, akiket ezért a hatóságok őrizetbe is vettek. Letartóztatásuk óriási felháborodást keltett a földközi-tengeri országban, mivel a közterület – így a házak fala, alagutak, felüljárók betonfelülete – a libanoni szólásszabadság fontos kelléke. Törvény nem tiltja a falfestést, ezért a politikai üzeneteket nyíltan megfogalmazó graffitiket eddig eltűrték a hatóságok. Úgy tűnik azonban, hogy csak eddig, hiszen a szomszédos Szíria, illetve az ott folyó események értékelése túl kényes kérdés.

A bejrúti kormánykoalíciók létrejöttét hagyományosan az a rendező elv alakítja, hogy a bennük szereplő erők támogatják-e vagy ellenzik a damaszkuszi rezsimet. Az 1975 és 1991 közötti polgárháború elején bevonult szír hadsereg nemzetközi nyomásra 2005-ben távozott Libanonból, de a 29 évi jelenléte alatt szerzett befolyásából sokat megőrzött. A jelenleg hatalmon lévő Szíria-barát kormány – benne két síita párt, a Hezbollah és az Amal, valamint több keresztény szövetségese – osztja Basar Asszad szír elnök álláspontját, miszerint a Nyugat hallgatólagos hozzájárulásával szélsőséges iszlamista erők, köztük az al-Káida terrorszervezethez közeli sejtek és banditák akarják megdönteni a damaszkuszi rendszert. A libanoni ellenzék – így a Szaad Hariri volt kormányfő vezette szunniták, illetve keresztény és drúz szövetségeseik – szerint viszont forradalom zajlik az elnyomó szír hatalom ellen.

A bejrúti kormánynak nem csak a Szíria-ellenes falfirkákból lett elege. Rejtélyes körülmények között két hete egy észak-libanoni katonai ellenőrző pontnál társával együtt lelőtték Ahmed Abdel Vahid ismert szunnita prédikátort, aki a szír ellenzék harsány támogatója volt. A hivatalos verzió szerint autójuk nem állt meg, de mivel tudni lehetett, hogy Damaszkusz-ellenes gyűlésre igyekeztek, felmerült a gyanú, hogy nem csupán egy túlbuzgó katona okozta a végzetüket. Annál is kevésbé, mivel Asszad egyre komolyabb nyomást gyakorol a libanoni kormányra, hogy zárja le a határt, amelyen keresztül a szír ellenzék fegyver- és lőszerutánpótlást kap. Állítólag Vahid is segédkezett a szír menekültek befogadásában, és részt vett a fegyvercsempészet szervezésében.

A vallási vezető legyilkolásának hírére órák alatt összetűzések támadtak a szunnita északon. A régió legnagyobb városában, Tripoliban egy héttel korábban már tucatnyi halálos áldozattal járó harcok dúltak az Asszadot támogató alavita kisebbség és a szunnita többség, illetve rivális szunnita csoportok között. Az erőszak a múlt hét elején terjedt át először Bejrútra, ahol két szunnita párt fegyveresei gránátokkal és géppuskákkal estek egymásnak. A harcok után kiégett autók, lövedékek lyuggatta falak, elszenesedett gumiabroncsok maradtak, négy öbölbeli arab ország pedig figyelmeztette állampolgárait, ne utazzanak Libanonba.

A négymilliós országban az utca is megosztott Szíria ügyében. A libanoni szunniták többsége támogatja a szír szunniták vezette felkelést az alavita Asszad rezsimje ellen. Bár a Szíriában kisebbségben lévő, de a hatalmat kézben tartó alaviták szektája az iszlám síita ágából vált ki, vallásilag messzire távolodott. A libanoni síiták mégis az Asszad-rezsimet támogatják, mert Damaszkuszon keresztül jelentős katonai és pénzügyi támogatást kapnak a síita Irántól. De nemcsak Damaszkusz vagy Teherán, hanem a Nyugat és Szaúd-Arábia is mozgatja a szálakat, saját libanoni szövetségesein keresztül.

Bonyolítja a libanoni képletet, hogy a közel húsz vallási irányzat közül még a legnagyobb felekezetek sem egységesek. A keresztények megosztottak a szunniták és a síiták között, a drúzok egy része most épp a Szíria-barát bejrúti kormányt erősíti, de korábban a mostani ellenzék koalíciójában vett részt. Tripoliban befolyásos és gazdag szunnita klánok a Hezbollah szövetségeseinek mondják magukat, és van olyan síita mozgalom, amely a Hariri-féle Nyugat-barát vonalat követte. A lakosság durván fele-fele arányban oszlik meg az Asszadot támogatók és ellenzők között.

Jelentős károkat szenved a Szíriához ezer szállal kötődő libanoni gazdaság. Miközben a GDP 2007–2010 között évi átlagban 8 százalékkal nőtt, tavaly a bővülés 1,5 százalékra csökkent. A turisták száma 2011-ben az előző évi rekordról a negyedével zuhant, márpedig az idegenforgalomtól függ a GDP ötöde. A libanoni export is visszaesett, hiszen az országot a szárazföldön csak a Szírián átvezető útvonalak kötik össze a térséggel, a déli izraeli határ zárva van, mivel a két ország között nincs békemegállapodás.

A libanoniak nehéz helyzetét igyekszik kihasználni Irán, amely Bejrútban új stratégiai szövetségest keres arra az esetre, ha Asszad elbukna. Szíria Teherán legfontosabb szövetségese az arab világban és Izraellel szemben, elvesztése stratégiai csapást jelentene számára. A libanoniak azt már tudomásul vették, hogy a Hezbollah mögött Teherán áll, amely több száz millió dollárral támogatta a 2008-as izraeli légitámadások során súlyos károkat szenvedett, síiták lakta Dél-Libanon újjáépítését. De a lakosság azt nem tolerálná, hogy Irán az egész országra kiterjessze a befolyását.

A természeti szépségekben, így cédruserdőkben és kulturális örökségben gazdag Tannourine település maronita keresztény lakói például hevesen tiltakoztak, hogy iráni cégek vízerőművet építsenek a Bejrúttól 75 kilométerre északra lévő hegyvidéken, holott az egész országot rendszeresen sújtják az áramkimaradások. A terv csak az egyike volt azoknak, amelyeket nemrég egy népes iráni delegáció tett a bejrúti kormány asztalára. A küldöttséget vezető Mohamed Reza Rahimi iráni alelnököt szinte minden teheráni minisztériumból elkísérte valaki, a javaslatok infrastruktúra-fejlesztéstől iskola- és kórházépítésen át kulturális eseményekig terjedtek. A megkörnyékezéstől sokkolt bejrúti hatóságok késlekedésére a bejrúti iráni nagykövet sértetten zúgolódott: Libanonnak többet kellene tennie a megállapodások tető alá hozataláért.

KERESZTES IMRE