Próbatétel

A haladó demokráciák csoportjába léphet az Afrikában eddig éltanuló Ghána, ha John Evans Atta Mills elnök minapi váratlan halála nem veti vissza a nyugat-afrikai ország politikai és gazdasági fejlődését. A hírek szerint a torokrákban 68 évesen elhunyt Mills alelnöke, John Dramani Mahama még a gyászos napon letette az államfői esküt, az ellenzék pedig részvétét nyilvánította. Úgy tűnik, a demokratikus intézmények erősek, és már csak az a kérdés, hogy a decemberben esedékes elnök- és parlamenti választás is zökkenőmentes lesz-e, folytatva a Mills nevéhez is köthető konszolidációs időszakot.

A Szahara alatti Afrikában Európából elsőként portugál hajósok vetettek horgonyt a mai Ghána területén, amelyet az ott talált sárga fém nyomán elneveztek Aranypartnak. Nyomukban érkeztek a rabszolga-kereskedők, és a térség az embercsempészet egyik központjának számított. Ghána első volt abban is, hogy a fekete-afrikai országok közül 1957-ben elnyerte függetlenségét. De az önállóság első évtizedei nem alakultak szerencsésen, a gazdag ásványianyag-lelőhelyek, a brit gyarmatosítóktól örökölt viszonylag jó oktatási rendszer és hatékony államigazgatás ellenére az ország a korrupció áldozatává vált, az alapító elnököt 1966-ban puccsal távolították el a hatalomból.

A kétszer is erőszakkal hatalomra jutott Jerry Rawlings 1992-ben többpárti demokráciát vezetett be, és azóta öt ízben választott elnök került hatalomra. Mills – aki Rawlings alelnöke volt – kétszer is próbálkozott, mielőtt 2008-ban mindössze egy százalékpontos különbséggel végül megnyerte a voksolást. A szűk előny nem vezetett lázadásokhoz, mint több szomszédos országban, és a két nagyobb párt részvételével zajló politikai váltógazdaság elismeréseként Barack Obama amerikai elnök 2009-ben Ghánába látogatott, nemrég pedig afrikai demokratikus modellnek nevezte az államot.

A negyedszázados jogi oktatói pályafutása miatt professzornak nevezett, nem igazán karizmatikus Mills nevéhez nem csak a korábban véres etnikai összecsapások által sújtott Ghána emberjogi helyzetének a javítása kötődik. A világ második legnagyobb kakaótermesztőjének és második legnagyobb afrikai aranytermelőjének számító ország felkerült a világ kőolajtérképére, miután 2007-ben a dallasi Kosmos Energy cég olajat talált a tengeri talapzatban. A termelés 2010-ben – Mills elnöki terminusának félidejében – indult meg, és bár a felhozatal még csak a tervezett napi 120 ezer hordó kétharmada, a fekete aranyból származó jövedelem stabilizálhatja a 24 millió lakosú ország gazdasági eredményeit.

A Világbank adatai szerint 1991–2006 között – vagyis majdnem a 26 évi katonai irányítást követő polgári kormányok alatt – a szegénységben élők aránya 51-ről 28 százalékra csökkent. Bár a ghánai olajtermelés nem túl jelentős az afrikai nagyokéhoz – Nigériáéhoz vagy Angoláéhoz – képest, ahhoz elegendő, hogy Accra legyen az első a kontinensen, amely 2015-re eléri az ENSZ ezredfordulós célkitűzését: a felére csökkenti az éhezők és a szélsőséges nyomorban élők arányát. Az olajláz az egész gazdaságot felrázta, és a külföld figyelmét is felkeltette, Kína például 15 milliárd dollárt fektetett be eddig Ghánában.

Tavaly az olajjövedelmeknek köszönhetően a gazdaság 13,5 százalékkal nőtt, ami az egyik leggyorsabb volt a világon. A Jubilee mező – amely a nevét arról kapta, hogy a felfedezés éve egybeesett Ghána függetlenségének fél évszázados évfordulójával – közel 2 milliárd hordó olajat rejt, de a hazai GNPC olajcég új partnerek, így a brit Tullow Oil és az amerikai Anadarko Petroleum Corp. bevonásával újabb kutatásokba kezdett, legalább 4 milliárd dollárt költve a keresésre és a kitermelésre. A cél, hogy pár éven belül elérjék a napi félmillió hordós termelést. A demokrácia megerősödése elengedhetetlen azonban ahhoz, hogy a szerződések és az olajjövedelmek elköltése átlátható legyen, és Ghána ne jusson az ásványkincseivel rosszul sáfárkodó országok sorsára.

KERESZTES IMRE