Tavaszi szél

A rendszer maga az állam, minden intézményével együtt – válaszolta II. Abdullah jordániai király a monarchia megszüntetését követelő tüntetőknek, először reagálva a rezsim létét megkérdőjelező, egyelőre csak szórványos hangokra. „A dinasztia jóakaratú uralkodói nem fojtottak vérbe tüntetéseket, mint a térség más vezetői, a hásimiták nem a hatalom monopolizálására törekednek, hanem az állami intézmények támogatására” – folytatta Abdullah, érzékeltetve, mit gondol elődei és saját maga küldetéséről.

A jordán trón létjogosultságának ritka nyilvános magyarázata mögött az áll, hogy az arab tavasz fuvallata elérte Jordániát. A néhány száz fős tüntetések tavaly január óta hetente színfoltjai az ammáni utcáknak, ám a feszültség az utóbbi hetekben éleződni kezdett. A legnagyobb ellenzéki szervezet, a Muszlim Testvériség minapi megmozdulásán már 15 ezren vettek részt politikai nyitást követelve. Az iszlamisták kitartanak felhívásuk mellett, és bojkottálni akarják a jövő januári, az arab tavasz kezdete utáni első jordániai választást. A király láthatóan bizonytalan: félidőben oszlatta fel a parlamentet, és 2011 eleje óta immár az ötödik kormányt nevezte ki, melynek feladata a szavazás lebonyolítása lesz.

Az ellenzéki bojkott fő oka a választási törvény látszatmódosítása, amely révén a lényeg nem változik. A jogszabály a monarchia hátországát adó, gyéren lakott törzsi területeknek kedvez a palesztin gyökerű jordániaiak lakta városok kárára. Hiába emelték például 17-ről 27-re a pártlistákon bejutó képviselők számát, ha közben ugyancsak tízzel, 150-re bővítették az alsóház méretét. Valószínű, hogy mint a korábbi választásokon, az új törvényhozásban is a törzsek képviselői és a függetlenek viszik el az egyéni kerületek javát, ami újfent elaprózott és alapvetően a királyt támogató alsóházat eredményez. Ráadásul a szenátus 60 tagját továbbra is az uralkodó nevezi ki. A városokban erős iszlamisták így megint azt látják, hogy labdába se rúghatnak, miközben társaik Marokkótól Tunézián keresztül Egyiptomig a hatalom kisebb-nagyobb szeletét hasították ki.

Közben a monarchia bázisául szolgáló törzsek részéről is hangzanak el bírálatok, több jogkört szeretnének a parlamentnek, és követelik a korrupció felszámolását. Miközben Abdullah évek óta reformokról beszél, nemrég többtucatnyi aktivistát vettek őrizetbe a király megsértése, a nemzeti érzés gyengítése, vallási és etnikai ellentétek szítása vagy az alkotmány megváltoztatásának szándéka címén – mindezek életfogytiglani börtönnel vagy halálbüntetéssel sújthatók. Az új sajtótörvény pedig az olvasói kommentárokért is elszámoltathatóvá teszi az internetes kiadókat.

Nem tesz jót az általános hangulatnak az sem, hogy a gazdaság gyengélkedik, akadozik az energia- és a vízellátás. A hétmilliós ország külföldi adóssága 23 milliárd dollár, a 2 milliárd dolláros költségvetési deficit rekordnagyságú, emelkedik az infláció, és több mint kétszázezer szíriai menekült érkezett. A Nyugat-barát Jordánia külföldi, főként amerikai és szaúdi segélyekre szorul, melyek nélkül az állam nem tudna működni.

A nehézségek ellenére egyetlen jelentős politikai erő sem akarja megdönteni a monarchiát, egyelőre csak reformokat követelnek. Abdullah azért sincs könnyű helyzetben, mert a jordán társadalom megosztottabb, mint az utóbbi évtizedben bármikor. Ha nyit az alkotmányos demokrácia felé, akkor a pártok – elsősorban a Muszlim Testvériség politikai szárnya, az Iszlamista Akciófront – kikezdhetik a törzsek kiváltságait, így például azt, hogy a tagjaik adják a fegyveres erők és a biztonsági szervek gerincét. Vagyis csökkenne a hatalmuk a gazdaság jó részét kézben tartó és a lakosság többségét adó palesztin jordániaiak javára, ami felboríthatja az ország társadalmának a hásimita uralkodók által féltve őrzött kényes egyensúlyát.

Bonyolítja a helyzetet, hogy egy korábbi, igazságosabb választási törvénynek köszönhetően a Jordániában nem üldözött Muszlim Testvériség 1990-ben megszerezte a parlamenti helyek felét, és három miniszterrel első ízben csatlakozott a kormányhoz. Csakhogy a szervezet népszerűsége hamar csökkent, mert kormánytagjaik nem tettek eleget a munkahelyek számának növelésére, a szegények életszínvonalának javítására vonatkozó ígéreteiknek, helyette olyan kérdésekre összpontosítottak, mint az alkohol betiltása a nemzeti légitársaság egyes járatain vagy a túl liberálisnak vélt televíziós beszélgetős műsorok beszüntetése.

Kérdés, hogy Abdullah meddig lavírozhat. A bojkott miatt esetleg gyér érdeklődés mellett tartott választás az egész reformfolyamatot, végső soron a királyt tenné hiteltelenné. Abdullah esélye egyelőre a térségben zajló viharos változás, illetve azon belül is a szír polgárháború. A jordániaiak ugyanis elsősorban a stratégiailag kényes helyzetben lévő országuk stabilitásában érdekeltek, és csak másodsorban a demokráciában.

Éppen ezért – magyarázta a jordán sajtóban Marvan Muaser volt kormányfőhelyettes, az amerikai Carnegie Alapítvány jelenlegi alelnöke – Abdullahnak lett volna ideje a fokozatos nyitásra. Ha viszont nem tesz semmit, és nem követi például a marokkói királyság apró lépésekből álló reformpolitikáját, akkor könnyen lehet, hogy a magát Mohamed prófétáig származtató hásimita dinasztia jövőjét kockáztatja – tette hozzá.

KERESZTES IMRE