Vizitdíjért tűzhelyprémium

„Hát ez komplett hülyeség – fakadt ki G., az óvónő szombat délutáni baráti kávézás során –, így még nehezebb lesz a dolgunk.” Berlin Neukölln kerületében, ahol G. is dolgozik, az óvodába kerülő gyerekeknek már most is több mint a fele egy kukkot sem tud németül, velük kezdetben csak kézzel-lábbal mutogatva lehet szót érteni. „Most még többen lesznek, ha az anyák azért kapnak pénzt, hogy minél később hozzák őket.”

A beszélgetés a Bundestag döntése körül folyt. E szerint azok a szülők, akik nem veszik igénybe azt a törvényileg garantált lehetőséget, hogy egy- vagy kétéves kortól állami óvoda-előkészítőbe, úgynevezett kitába (Kindertagesstätte, gyerekek napi gondozóhelye) adják a gyereket, jövő augusztustól havi 100, 2014-től pedig 150 euró gondozási díjat kaphatnak. Az erről szóló törvényt még 2008-ban hozták, ám az azóta eltelt időben „elfelejtették” az anyagi feltételek megteremtését, s még mindig hiányzik vagy 220 ezer hely az előkészítőkben.

Közvetlen hatását tekintve a rendelkezés nyilván jó azoknak, akik amúgy sem akarták volna beadni a gyereket, mert vagy az anya nem is dolgozik, vagy családon belül megoldott a gondozás, a tehetősebbek amúgy is magánintézménybe viszik a kicsit. Számukra talált pénz a 100, illetve 150 euró. Hosszabb távú hatását s társadalompolitikai üzenetét tekintve azonban kifejezetten visszalépés. Nyilvánvaló – amint erre a Bundestag-vitában az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) és zöldek rámutattak –, hogy az amúgy is elszigetelten, párhuzamos társadalmakban élő bevándorlócsaládok (elsősorban törökök és arabok) örömmel veszik a pluszpénzt, s utódaik még tovább cseperednek kizárólag török, arab vagy más idegen nyelvi és kultúrájú környezetben. Aminek aztán egyenes következménye, hogy iskolába is csak gyengébb németnyelv-tudással kerülnek, s ezzel programozódik is a nagy többség számára a maximum szakmunkás-, de leginkább betanított alkalmazotti, rosszabb esetben munkanélküli-életpálya.

A rendelkezés a „született német” társadalom szempontjából is visszalépés. Az asszony dolga a 3K, vagyis Kinder–Küche–Kirche, a gyerekek, a háztartás és a templom – ez volt az uralkodó szemlélet egy már eltűntnek hitt világban. Peer Steinbrück SPD-s kancellárjelölt szerint most ezt a biedermeier családmodellt állítja vissza Angela Merkel keresztényliberális koalíciója.

Ám hogy sem a kereszténydemokrata CDU-nak, sem a liberális FDP-nek nem volt annyira fontos a dolog, az is mutatja, hogy a végső szavazáskor mindkét pártból volt ellenvélemény és tartózkodás is. A gondozási díj – amit a köznyelv az előbbi 3K-s világképre utalva már el is nevezett „tűzhelyprémiumnak” – elsősorban a bajor keresztényszociális CSU-nak volt a szívügye. Egyrészt mert az ő családképét tükrözi leginkább, másrészt mert Horst Seehofer pártelnök mindenáron meg akarta mutatni, hogy olyan „valaki”, aki akár akkor is keresztül tudja vinni az akaratát, ha a koalíciós szakítás lehetőségét meglebegteti. Amit persze nyilván nem gondolt komolyan, ám Merkelnek még az ilyen stílusú belső viták sem hiányoznak. Engedett is volna szívesen Seehofernek, ám a kisebbik koalíciós partner, az FDP hallani sem akart a liberális felfogással is élesen szemben álló, múlt századi családmodell népszerűsítéséről, illetve premizálásáról.

A német kancellár végül ismét bizonyságát adta manőverezési képességének, amikor az FDP is kapott valamit. A liberálisok már régen, amióta a koalíción belül átvették az egészségügy irányítását, szerették volna eltöröltetni a vizitdíjat. Legfőbb érvük az volt, hogy a még a szociáldemokrata–zöld Schröder-kormány által kilenc éve bevezetett díj – negyedévenként 10 euró az első orvoslátogatásnál – sem érte el a célját. Nem lett ugyanis kisebb az orvos-beteg találkozások száma. Igaz ugyan, hogy a negyedév vége felé, amennyiben valakinek halasztható orvosi ügye volt, akkor már kivárta a következő ciklust, viszont ha már egyszer megfizette a 10 eurót, akkor a hátralévő időben más vizsgálatokat is elvégeztetett, más rendelőt is felkeresett, hogy úgy érezze, kap is valamit a pénzéért.

A sok adminisztrációval is járó vizitdíj – az első rendelőből, ahol a páciens megfizette, igazolást kellett vinni minden további orvos-beteg találkozáshoz – közutálatnak örvendett, s alig kétmilliárd eurót hozott a betegbiztosítóknak. Eközben a foglalkoztatás stabilizálódása, vagyis a járulékfizetők számának növekedése ennél nagyságrenddel nagyobb többletbevételt hozott, olyannyira, hogy egyes betegbiztosítók még pénzvisszatérítéssel is megörvendeztették ügyfeleiket. Így aztán Merkel ügyes árukapcsolással elérte, hogy a vizitdíj eltörléséért cserébe az FDP, ha félszívvel s néhány elhajlóval is, de megszavazta a gondozási díjat. A CSU pedig, miután megkapta kedvenc játékszerét, a vizitdíj eltörlésébe egyezett bele.

WEYER BÉLA / BERLIN