A berkeleyi Kaliforniai Egyetem kutatói az Amerikai Asztronómiai Társaság közgyűlésén számoltak be eredményeikről, tanulmányuk az Astrophysical Journalban lát napvilágot.

Az SN SCP-0401 katalógusjelű szupernóvát, amelyet Charles Mingus (1922-1979) amerikai dzsesszzenész tiszteletére neveztek el, 2004-ben észlelték először a Hubble-űrteleszkóp segítségével, ám a felvételek nem voltak elég jók ahhoz, hogy a tudósok megállapítsák mit is látnak - közölte a BBC.

"Olyanok voltak a felvételek, mintha egy szentjánosbogarat akartunk volna megfigyelni 5000 kilométeres távolságból" - érzékeltette David Rubin, a tanulmány vezető szerzője.

A további vizsgálatok 2009 után, a Hubble legújabb széles látószögű kamerájának beépítését követően váltak lehetővé, amellyel sokkal fényesebb és élesebb felvételeket lehetett készíteni. A kutatócsoportnak a továbbiakban azt is be kellett bizonyítania, hogy valóban 1a-típusú szupernóváról van szó.

A szupernóvákat a világegyetem standard gyertyáinak tartják, mivel olyan robbanásokról van szó, amelyek mindig azonos módon játszódnak le. Egy elfajult csillag, egy fehér törpe összeomlik, majd szétrobban, és mivel a robbanás feltételei minden egyes alkalommal ugyanolyanok, ezért ezeket össze lehet hasonlítani, meghatározni, hogy egyik a másikhoz képest milyen messze van, vagyis az 1a típusú szupernóvák kozmikus távolságmérésre szolgálnak.

"Megfigyelhetjük a fényességükben és színképi jellemzőikben bekövetkező olyan változásokat, amelyek néhány hét leforgása alatt következtek be tízmilliárd évvel ezelőtt" - hangsúlyozta Saul Perlmutter professzor, a szupernóva kozmológiai projekt vezetője.

A tudós 2011-ben egy amerikai és egy ausztrál csillagásszal megosztva fizikai Nobel-díjban részesült az 1a típusú szupernóvákkal kapcsolatos kutatásokért, amelyek bebizonyították a világegyetem gyorsuló tágulását.

Mint Saul Perlmutter kifejtette, ahhoz, hogy a világegyetem tágulásáért felelős rejtélyes sötét energiát megismerjék, gondosan kell tanulmányozni az összes szupernóvát az univerzum hajnaláig vezető "úton".

"A Mingus-szupernóvával az út kétharmadát tettük meg visszafelé, s általa ízelítőt kapunk a kozmikus történelemből, egy olyan korból, amikor kialakultak azok a  fizikai törvényszerűségek, amelyeknek köszönhetően az 1a típusú szupernóvák azonos módon robbannak fel" - magyarázta Saul Perlmutter professzor.