Egyedül maradhat Izrael Irán ellen? Javított vagy rontott a zsidó állam helyzetén a szíriai polgárháború? Vallási fundamentalista vagy szekuláris fordulat következik Izraelben? A hvg.hu interjúja Ilan Morral, Izrael magyarországi nagykövetével.
hvg.hu: Jelenleg Izrael egyik legfontosabb külpolitikai célja megakadályozni, hogy Irán atomfegyverhez jusson. A jelenlegi szankciók mellett mikor lehet Iránnak kész atomfegyvere? Ha minden kötél szakad, képes lesz-e Izrael amerikai segítség nélkül csapást mérni Iránra?
Ilan Mor: Pontosan nem lehet tudni, hol tart most az iráni atomprogram, az viszont biztos, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem tesz további lépéseket, Iránnak lesz atomfegyvere, a kérdés csak az, mikor. Izrael célja jelenleg az, hogy a gazdasági szankciók folytatásával és szigorításával, az ország politikai és gazdasági elszigetelésével bírja rá Iránt arra, hogy felhagyjon az atomprogramjával. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a szankciókon kívül másféle fellépésre is sor kerüljön.
Azt, hogy olyan helyzet álljon elő, mikor Izraelnek teljesen egyedül kell szembenéznie Iránnal, nem tartom valószínű lehetőségnek. Barack Obama tavaly októberben egészen konkrét ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok nem fogja hagyni, hogy Irán atomhatalom legyen. Jelenleg az USA a korábbinál jóval szigorúbban képviseli ezt az elvet. Emellett fontos látnunk, hogy az iráni atomprogram ellen nemcsak Izrael és az Egyesült Államok lép fel. Az Irán elleni gazdasági blokád egy nemzetközi együttműködés eredménye, mind az Európai Unió tagállamai, mind számos szunnita arab ország egyetért abban, hogy nem szeretnének olyan világban élni, ahol az iráni rezsimnek atomfegyvere van. Különösen Irán szomszédai, a Perzsa-öböl menti arab államok halálos félelemben élnek ettől a lehetőségtől. Nem sokáig lenne fenntartható egy olyan világrend, ahol atomfegyverrel rendelkezik egy az iránihoz hasonló fundamentalista rezsim, amely a Hezbollahhoz és a Hamászhoz hasonló terrorszervezeteket támogat.
hvg.hu: A szíriai polgárháború, az Iránnal jó viszonyt ápoló Aszad-rezsim meggyengülése inkább rontott vagy javított Izrael helyzetén a térségben? Ön szerint milyen rezsim jöhet létre, ha Aszad végleg megbukik?
I. M.: A szíriai konfliktus egyáltalán nem javított az izraeliek biztonságérzetén. Szíriában nem jelölhetők ki egyértelműen e frontvonalak, két, jól elhatárolható tömb helyett számos kisebb érdekcsoport harcol a hatalomért. Ezeknek a csoportoknak jó részét akár az Izrael-ellenesség is egyesítheti, mint legkisebb közös többszörös. A helyzet jelenleg nagyon robbanékony, ezért Izrael, bár közelről figyeli az eseményeket, semmilyen módon nem akar azokba beleavatkozni. (Február elején azonban az Izraeli légierő légi csapást hajott végre szíriai célpontok ellen. Ehud Barak indoklása szerint a célpont nem a kormánypárti hadsereg volt, hanem a Hezbollah libanoni síita szervezethez köthető csoport, akik a gyanú szerint Libanonba akartak fegyvereket – légvédelmi rakétákat és vegyifegyvert – szállítani). Bár az országban szárnyra kaptak olyan elméletek, hogy Izrael a felkelőket támogatná, ezek mind hamisnak bizonyultak. Csupán annyi történt, hogy megerősítették a határ védelmét, illetve egy alkalommal egy izraeli kórházban láttak el hét felkelőt.
hvg.hu: A palesztin-izraeli békefolyamatban lehet valamilyen szerepe a szomszédos államoknak? Sokan úgy gondolják, a béketervekben kijelölt palesztin állam önmagában életképtelen lesz, és Jordánia, Szíria vagy Libanon gazdasági segítséggel, lakosságcserével vagy akár területek átadásával kell majd, hogy hozzájáruljon a sikeres államalapításhoz.
I. M.: Nem hiszem, hogy erre sor kerülne. A szomszéd államok valószínűleg örömmel elismerik majd a palesztin államot, másféle segítségnyújtásra viszont nem lesz szükség. Ahogy Szíria példája is mutatja, Izrael érdeke az, hogy minél stabilabbak legyenek a régió államai. Nekünk nem érdekünk az, hogy egy jövőben megalakuló Palesztina egy működésképtelen, gazdaságilag életképtelen kaotikus állam legyen, hiszen pont a káosz ad táptalajt a szélsőségeseknek. Amennyiben megszületik a megegyezés a kétállamos megoldás végrehajtásáról, úgy Izrael kész lesz a születő palesztin államot anyagilag támogatni, hogy az a lehető leginkább fenntartható legyen.
hvg.hu: A békefolyamatot nagyban hátráltatja a ciszjordániai zsidó telepek létesítése. Miért engedélyezi a nemzetközi tiltakozás ellenére az izraeli kormány a telepépítéseket?
I. M.: Szerintem a telepépítés nem a probléma forrása, sokkal inkább tünete. A probléma az, hogy a palesztin vezetők nem hajlandók elismerni Izraelt mint zsidó államot. Egyébként a kormánynak nem kifejezett politikája a telepépítés, vagy az arab területek benépesítése. Csupán olyan területeken épülhettek engedéllyel telepek, amelyek az eddigi béketárgyalások során mindvégig Izrael részei maradtak volna. Olyan területeken sosem engedélyezték a telepépítést, amelyek a jövőben Palesztina részei lehetnek.
A telepépítés szerintem nem feltétlenül akadályozza a békefolyamatot. Izrael számtalanszor demonstrálta – legfőképp Gáza kiürítésekor –, hogy a béke érdekében kész lemondani egyes területekről, átadni azokat a palesztinoknak, a zsidó lakosságot áttelepítve a központi területekre.
hvg.hu: A legutóbbi izraeli választásokon komoly meglepetést okozott a mérsékelt Jair Lapid és pártja sikere, ezzel együtt azonban soha nem volt ennyire megosztott az izraeli társadalom: a mérsékeltek sikere ellenére nőtt a szélsőjobboldal befolyása, miközben évről évre növekszik a radikális ortodox zsidó lakosság lélekszáma és politikai súlya. Ön szerint a jövőben Izrael a Lapid-féle szekuláris, szabadelvűbb irányba indul majd el, vagy egy vallásos, jobboldali fordulat következik?
I. M.: Az biztos, hogy a januári választások történelmi jelentőségűek és az izraeli társadalom átalakulását tükrözik. Az eredmények szerintem arról tanúskodnak, hogy az embereknek elegük van a megosztottságból és változást akarnak: egyre többen gondolják úgy, hogy két nagy csoport, az ortodox közösség és az arab-izraeliek elkülönítve élnek, nem részesülnek a teljes népességre érvényes jogokból és kötelezettségekből. Az Izraelben élő, a népesség közel 10 százalékát kitevő ultraortodox (haredi) zsidók mentesülnek a katonai szolgálat alól, jelentős részük nem dolgozik, de meg tud élni az államtól kapott segélyből. Ez valószínűleg hamarosan változni fog, mert, ahogy az integrációpárti Lapid sikere mutatja, nagyon sokan vannak, akik igazságtalannak tartják a haredik privilégiumait. Netanjahu valószínűleg hallgatni fog azokra, akik az ultraortodoxokra is kiterjesztenék a kötelező katonai szolgálatot és megszüntetnék az alanyi jogon járó segélyezést.
Ami az Izraelben élő arabokat illeti, egy jelentős hányaduk szeretne integrálódni az izraeli társadalomba. Sokan büszkék az izraeli állampolgárságukra, amely már önmagában több demokratikus jogot biztosít nekik, mint számos arab ország. Egy folyamatos probléma az, hogy az arab-izraelieknek nincs valódi képviselete a törvényhozásban: a Knesszetbe bejutott arab képviselők elsősorban palesztin identitásúak, miközben az itt élő arabok jelentős része – bár a himnuszt nem éneklik – inkább már izraelinek vallja magát.
A nemzeti kisebbségek közötti feszültségek kiaknázását nevezik hamis zászlós hadműveletnek, régi eszköze ez az orosz/szovjet háborús eszköztárnak. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő véleménye.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a minisztert.
