Csak az évszakhoz képest hűvösebb időjárás miatt volt a hétfő kicsit más a megszokott tavaszi napoknál, legalábbis így vélte a szöuli újságírókongresszus résztvevői előtt a naplemente közeledtével Kang Hang Csi, a dél-koreai parlament elnöke. Pedig a harcias észak-koreai fenyegetések alapján akár rakétaesőre is számíthattak volna a déliek, akiknek az atomháború azonnali megindítását ígérte Kim Dzsong Un. Ehelyett Észak-Koreában a megszokott színpadias koreográfiával emlékeztek meg az országot a szovjet megszállási övezetben megalakító Kim Ir Szen - a jelenlegi ifjú vezér nagyapja - születésének 101. évfordulójáról, ami egyben a hivatalos phenjani "forradalmi naptár" szerint az önerőre támaszkodás, a dzsuce 101. évének lezárultát is jelezte.

A határt jelentő, a 38. szélességi kör mentén húzott tűzszüneti vonaltól alig több mint 40 kilométerre lévő Szöulban semmi jele nem volt annak, hogy féltek volna az északi támadástól, pedig a dél-koreai fővárost elvileg több száz löveg veszi célba, és közvetlenül legalább félmillió katona fenyegeti. A városház előtti parkban a fűre "mezítlábas" fesztivált szerveztek, az utcákon a mindennapos csúcsforgalom zajlott, a Szöult átszelő Han-folyó partján pedig a megszokott módon sétáltak, görkorcsolyáztak, sárkányt eregettek, baseballoztak vagy fociztak a koreaiak, akik nem aggatják magukra a "déli" jelzőt.

A fiatalok egyszerűen nem foglalkoztak az északi rezsim kardcsörtetésével, az idősebbek pedig - mint mondták -, emlékeztek arra, hogy egyszer már megijedtek 1994-ben, amikor evakuációs gyakorlatra is sor került, támadásra viszont nem, így nehezen tudnak vagy akarnak hinni abban, hogy a legifjabb Kim komolyan gondolná a számára az erőviszonyok alapján alighanem öngyilkossággal felérő támadást. Dél-Korea valószínűleg azt is megtanulta, hogy ilyen helyzetben a hadseregét ugyan riadókészültségbe helyezi, ám a háttérben tartja: sem a Szöult kiszolgáló Incheon nemzetközi repülőtéren, sem pedig a fővárosban nem látszott nagyobb rendőri vagy katonai jelenlét, mint New Yorkban egy átlagos napon.

A szöuliak elképzelhetőnek tartották, hogy Kim már csak azért sem indította el az Észak-Korea keleti partjára szállított ballisztikus rakétát, mert kínos lett volna, hogy ha az - mint a tavalyi kísérletnél - épp az államalapító nagyapja születésnapjának alkalmából vall kudarcot vagy lövik le az amerikaiak. Használhatott az is, hogy a térségbe látogató John Kerry amerikai külügyminiszter és dél-koreai kollégája, Jun Bjang Sze kiskaput nyitott Kimnek, ha vissza akarna venni a háborús retorikából: újraindulhatnak a hatpárti tárgyalások, és Phenjan gazdasági segítséget is kaphat, ha lemond nukleáris programjáról. Ez persze nehéz lesz - jegyezte meg a külföldi újságírók előtt Jun -, mert a dél-koreaiak számára is rejtélyes Kim instrukciói alapján Észak-Korea épp a napokban foglalta törvénybe, hogy nem adja fel atomambícióit.

Jun a két Korea közti legnagyobb kontrasztnak azt tartotta, hogy míg északon éheznek és elnyomás alatt élnek, addig délen egy szabad és virágzó társadalom épült. Hogy míg északról rakétakilövési tervekről szólnak a hírek, addig délen az a szenzáció, hogy megjelent a koreai pop (k-pop) világhírűvé vált képviselőjének, Psynek az új lemeze, amellyel a rapper a Gangnam Style sikerét szeretné megismételni, és a bemutató koncerten ötvenezren tomboltak Szöulban. Az első slágerlistás szám, a Gentleman videoklipjébe pedig az egyik dél-koreai tévécsatornán illesztették bele a politikai aktualitást, egy Hitler-kép és Kim Dzsong Un többszöri bejátszásával Psy legújabb csípőmozdulatainak sorába.

A dél-koreai külügyminiszter egyébként szokatlan módon találgatásokba is bocsátkozott a phenjani rezsim esélyeiről, és már nem azt tartotta kérdésnek, hogy lehetséges-e a Koreai-félsziget egyesítése, hanem azt, hogy erre mikor, és milyen körülmények között kerülhet sor. Ennek boncolgatása nem is olyan régen, az ezredforduló előtt még szélsőbalos elhajlásnak számított Dél-Koreában. Jun kijelentette - és hétfő este főnöke, Pak Gjun Hje elnök is ugyanezt visszhangozta -, Phenjan akkor számíthat segítségre, ha "jól választ", azaz visszatér a hatpárti tárgyalásokhoz. Amik valójában nem is hatpártiak, a két Koreán kívül az USA és a Jun által a beszédében feltűnő módon dicsért Kína számít, Japánt inkább megfigyelőnek tekintik, Oroszországot pedig még annak sem - sugallta az, hogy a dél-koreai külügyminiszter egy orosz újságíró legnagyobb bosszúságára még a Moszkva szerepéről föltett célzatos kérdésre adott válaszában sem említette a helyzet megoldásával kapcsolatban Oroszország nevét.